Happy Day - 2024. 04. 17.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Kérlek benneteket a következő igéket mondjátok velem együtt.

[Németh Sándor]
Lehetetlen dolog hit nélkül Istennek teszeni. Hiszem, hogy ő létezik, és megutalmaz engem, mert én őt keresem. Mert a hit az nem látó dolgokról való meggyőződés, reményed dolgoknak a valósága.

És én nem látás szerint járok, hanem hit szerint. És hiszem, hogy ez én hitem, amely legyőzte világot, mert az Úr Jézus Krisztus legyőzte világot. És én Jézus Krisztusba hiszek.

Hiszem, hogy ő az Istenek a fia. Ő az, aki halott volt, de feltámadott a halálból, és él örökkön örökké. Hiszem, hogy ő a mi közvetítőnk, közbenjáronk, ő a mi főpapunk, az engesztelő áldozatunk.

Ő az alfa és az omega, kezdet és a vég. Aki testében vitte fel a bűneinket a golgotai keresztfára, és az ő sebeiben meggyógyultunk. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus átokká tette magát én életem is, hogy Ábraham áldását helyezze az életemre.

És ezért hiszem, hogy megszabadított minden átoktól, fizikai, anyagi, szellemi átkoktól, generációs átkoktól, hogy Isten áldásában tudjak járni, élni és szolgálni őt. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus gazdag lévén szegényítette magát én életem, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjak. És hiszem, hogy elvette tőlem a bűneimet, vétkeimet, és az ő vérébe vetett hit által megigazultam.

És nincs ennyi már semmi károztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok, és nem test szerint járok, hanem szellemszerint. Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Diószegi Dávid]
Esdrás könyve. Első rész. Ezek Círus a perzsa-birodalom királya uralkodásának első évében történtek.

Az örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ezt szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában. Mindez azért történt, hogy az örökkévaló szava, amelyet Jeremiás klóféta által mondott, megvalósuljon.

A rendelet így szólt. Ezt mondja Círus, perzsia királya. Az örökkévaló, a mennyi istene, a föld összes királyságát nekem adta.

Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Judeában van. Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a judeai Jeruzsálembe. Legyen veletek istenetek az örökkévaló.

Menjetek és építsétek fel ott az örökkévalónak, Izraelistenének templomát, annak az istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik. A többiek pedig, akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak, segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek. Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, házi állatokat és egyéb szükséges dolgokat.

Adjanak önkéntes ajándékokat isten Jeruzsálemi temploma számára. Ezt hallva mindazok, akiknek a szellemét az örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe, és ott felépítsék az örökkévaló templomát. Voltak közöttük papok, léviták és családfükk Júda és Benjamin törzséből.

Szomszédaik mind segítették őket. Ezüstárgyakat, aranyat, házi állatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a templom számára adományoztak. Círus, a perzsa birodalom királya is előhozatta az örökkévaló templomának az eszközeit.

Ezeket még nebukadneszár király vitte el Jeruzsálemből, és helyezte el a saját isteneinek templomában. Círus parancsát követve, Midredát, a kincstárfelügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbakkárnak, Júda fejedelmének. Ezek szerepeltek a leltárban.

Aranytányérok, 30 darab. Ezüstányérok, 1000 darab. Kések, 29 darab.

Aranyserlegek, 30 darab. Ezüstserlegek, az előbbiekhez hasonlók, 410 darab. Egyébedények, 1000 darab.

Mindösszesen 5400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbakkár, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek. Második rész. A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza.

Őket, illetve elődeiket még ne bukad ne cár, a Babiloni birodalom királya hurcolta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és júdavárosaiba, minden család a maga eredeti lakóhelyére. Ezek azok, akik Zerubbábellel együtt jöttek.

Jésua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokáj, Bilszán, Mizpár, Bigvaj, Reúm és Bálná. Az izrel népéhez tartozó hazatért férfiak száma nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint Jésua és Jóább családjából Élám leszármazatjai Zattu leszármazatjai Zakkai leszármazatjai Báni leszármazatjai Bébaj leszármazatjai Aszgád leszármazatjai Adónikám leszármazatjai Bigvaj leszármazatjai Ádén leszármazatjai Átér leszármazatjai Bécai leszármazatjai Jóra leszármazatjai Hásúm leszármazatjai Gibbár leszármazatjai Betlehemből 123 Belfából 56 Anatódból 128 Azmávedből 42 Kirjathárimból Kefirából és Bejródból Összesen 743 Rámából és Gebából Összesen 621 Mikmászból 122 Bételből és Ajból Összesen 223 Nebóból 52 Magbísból 156 A Másikelánból 1254 Hárimból 320 Lótból Háditból és Ónóból Összesen 725 Jerikóból 345 Szenából 3630 A papok közül ezek tértek vissza. Jedaljá leszármazatjai Jésúa családjából 973 Imér leszármazatjai 1052 Pashúr leszármazatjai 1247 Hárim leszármazatjai 1017 A léviták közül Jésúa és Kadmiel leszármazatjai Hódavia családjából 74 Az énekesek közül Assáff leszármazatjai 128 A templomkapujörségéhez tartozók közül Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazatjai 139 A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza. A Szótaj, a Szóferet, Perúdá, Jalá, Darkón, Giddél, Sefatjá, Hattil, Pókerethacebáim és Ámi családba tartozó leszármazottak. A templomszolgáknak és salamonszolgáinak leszármazatjai közül összesen 392 férfi tért haza.

Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban izrael népéhez tartoznak-e vagy sem. A következő városokból jöttek Télmelach, Télharsa, Kérúb, Adán és Imér. Ők Delája, Tobía és Nekoda leszármazottjai voltak, összesen 652 férfi.

A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt. Hóbajja, Hakkócz és Barzilai leszármazottjai. Az utóbbiak őse, a gileádi Barzilai egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.

Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt átmenetileg kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből. A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szentételekből, ameddig a főpap szolgálatban nem lép és akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Urim és a Tumim segítségével.

Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42.360 férfi volt. Ezen fölül 7337 férfi és női rabszolgáljuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött. Ami az állataikat illeti.

736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6720 szamarat hoztak magukkal. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az örökkévaló templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén. Anyagi erejük közmérten adakoztak az újjáépítés költségeire.

Összesen a következőket adták. 61.000 aranydrachmát, 5.000 mina ezüstöt és 100 zöldözett ruhát a papok számára. A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapujerség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környezővidéken telepettek le.

A többiek, Izrael népének nagy része, mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.

[Németh Sándor]
Tehát ez a nagy különbség, és ezért nem az vonatkozik azok a proféciák az igazi egyházra, amely az apostata Izraelre vonatkozik, amikor már a szövetségtől elszakadt. A profiták azért beszéltek egyre keményebben, mert nem hallgattak a megtérés üzenetére, sőt megkeményítették a szívüket, lelküket, és elkezdték üldözni azokat a profitákat, Istenek a küldöttjeit, papokat, iráztudókat, akik az Istenek az üzenetét tolmácsolták nekik. De hát itt ma azt látjuk, hogy összekeverik a csapot a pappal, ahogy szokták ezt mondani, hogy apostata egyházkéntnak minősítenek bibliai egyházakat, ahol a hívőknek a döntött többsége tisztességes hívő, és mindent megtesz, hogy Isten félő, vagy Isten kedvéért tetszését elnyerő életet éljenek.

Ezeket Isten nem kárhoztatni akarja, nem megtaposni akarja, nem a jó hírüktől akarja őket megfosztani, hanem pontosan az ellentétét. Meg akarja szilárdítani a velük való személyes közösségét, és még nagyobb áldást akar az életükre bocsátani. Tehát ezért tegy különbséget az igaz és a hamis profiták között, és ne kövess farpasokat, ne kövessél tolvajokat, mert ezek nem kimélik az egyházat, hanem pontosan azért mennek be az egyházba, jóknak a formájába, hogy széjjel zúzzák, és szétrombolják a közösségeket, az embereknek a kapcsolatát Isten igényével, és a testvéri kapcsolatokat is.

Isten pedig mit akar? Tehát a kult szó, ne felejtsd el, az építés. Hamis profitáknak a mi a kult szava?

A rombolás. De ugyanakkor figyeljétek meg a hamis profitákan, hogy nem rombolnak ott, ahol tényleg rombolni kellene. Mert bőségesen van.

Például a Babilonban érdemes rombolni. Nagyon sok olyan erősséget, nagyon sok olyan magaslatot, nagyon sok olyan gondolkozási módszert, amivel az embereknek a lelkét mérgezik, hogy ne higgyenek Isten igényébe, ne reménykedjenek Jézus Kisztusnak az ígéreteibe, visszajövetelébe, ne várakozzanak erre, ne legyenek elkötelezettek, a testüket ne kötelezét kell, a megszentelődést és a megtisztulás számára, tehát vagy ezt akarják létrehozni a keresztények életében, ez nem az úrtal van. Tehát ezért légy bölcs, mert pontosan a Babilonnal kapcsolatosan ez a rendkívül fontos dolog.

Egyik fontos dolog, hogy megerőszakolják és megrontják a szenteket, de ez csak ott úgy sikerülni, ahol nem tudnak különbséget tenni az igaz és hamis proféciák között, az igaz és hamis proféták között. Ne felejtsétek el, hogy a sátán képes átváltoztatni magát világoság angyalává, hogy becsapja az embereket és elszakítja az embereket Jézus Kisztussal való egyenességből és elfogadtasson velük hamis evangéliumot, hamis szellemet, amivel a szentelket akarja kiszorítani az igaz evangélium helyett. És ezeknek az ítéletük megvan.

[Sárosi Renáta]
Néhány perccel később, ott voltunk abban az irodafülkében és nekiláttunk megszámolni a pénzt, amikor Smith feltépte a függönyt. Halántékán lüktettek az erek a tüdőtől. Az az enyém, mondta.

Mind az enyém. Volt nála egy régi, puha bőrből készült kézitáska, amit az asztalra dobott. Sosem láttam korábban azt a táskát.

Biztos, hogy nem volt nála, amikor délután ide autóztunk vele Downyból. Kipattintotta a zárat és elkezdte beletömni az asztalon heverő bankjegyeket. Edward megfogta a táska egyik fülét, miközben egy másik férfi Smith karját ragadta meg.

Ne nyúljatok hozzá, szólaltam meg. Egy újjal se érjetek ehhez az emberhez. A rendezők értetlenül bámultak rám.

Éppen annyira meglepődtem, mint ők. Hogyan mondhattam ilyet? És hirtelen, nem egy tajtégzó, rettenetesen mérges prédikátort láttam már magam előtt, hanem Saul-t, Izrael királyát és a Biblia szavait hallottam.

Mert vajon ki emelhetné fel kezét az úrnak felkentje ellen büntetlenül? Samuel első könyve, 26. rész, 9.

vers. Dávid mondta ezeket a szavakat Saulról. Idéztem emlékezetbe.

Miután Saul az engedetlenség bűnébe esve, elfordult Istentől, és minden egyes cselekedetében az úr ellen harcolt. Ennek ellenére Saul mindvégig olyan ember maradt Dávid szemében, akin keresztül Isten ereje és áldása árad egykor Izraelre. Ahogyan én is láttam Bob Smith-en keresztül áradni.

Smith elképesztő gyorsosággal nyúlt a bankjegyek után, és tömte azokat a táskába. Demos, szólat meg Edvard. Látod mit művel?

Látom. És te hagyod, hogy szépen kisítáljon azzal a pénzzel? Miért ne vihetném el?

kérdezte Smith. Ez az enyém. Nem igaz?

Azzal az asztallapja alá tartotta a táskát, és a karjával söpörte bele a pénzt. Igen, Bob, a tiéd. Helyeseltem, ám alig hittem el, hogy ezt én mondom.

Mert Isten nem ilyen módszerekkel adja az ő áldásait. Módszerek? vágott vissza Smith gúnyosan.

Te semmit nem tudsz a módszerekről. Bolond vagy, Sakarian, mindannyian bolondok vagytok. Becsapta a táska száját, és a szeme szinte szikrákat szórt, ahogy végignézett a köréjegyült civilek és pásztorok kis csoportján.

Fantasztikus dolog zajlik itt, és még csak nem is tudjátok. A kijárat felé hátrát, kezével tapogatva függönyöl lévő rést, majd a következő pillanatban eltűnt. Mindkét kezemmel meg kellett fognom Edward vállát, nehogy üldözőbe vegye.

Hagyd elmenni, ismételtem. Mit tudnánk kezdeni azzal a pénzzel? Nem Istentől van, és nem hinném, hogy Isten megáldja.

Ezúttal is azt éreztem, hogy a számat elhagyó szavak nem tőlem származnak. Majd elmúlt ez az érzés, és rettenetes kimerültség lett rajtam úrrá. Kimerültség az emberektől, az összejövetelektől, a sátraktól, a színpadoktól, és a hangszóróktól.

Kiléptünk a hatalmas sátortető alatti arénába. A tömeg még mindig a folyosókon arra szólt a kijáratok felé. A gyülekezetek tagjai alkotta önkintes csoportok, pakolták egymásra az összecsukható székeket.

Bob Smith-nek nyoma sem volt. Megtaláltam Rose-t, és mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, hiszen még órákig is eltarthat, mire végzünk itt mindennel. Meg kellett szervezni a takarítást, illetve a sátor szétszerelését.

Másnap pedig vissza kellett mennem, hogy a tereprendezés elkezdődhessen. Annyira elegem volt ebből, torkig voltam vele. Otthon Richard szobájában hűlt helye volt annak az embernek, aki hat héten keresztül aludtott.

A szekrényből eltűntek a ruhái, csak úgy, mint a két kék bőröngye, sőt, még a fogkeféje is a fürdőszobapolcáról. Hogy mikor pakolt össze, egyikünk sem tudta. Nem köszönt el a családban senkitől, és róznak sem mondott köszönetet a hetekig tartó vendéglátásért.

Hat év múlva hallottam újból Bob Smith-ről. Majd egyik dél előtt ő maga sétált be a Bizalom 3 főirodájába soványan, borotvállatlanul, rongyokba öltözve. Mint akinek egy árva vasa sincs.

Hosszasan mesélte bal szerencsés történetét, majd pénzt kért, hogy eljuthasson Detroit-ba. Adtam neki. Három évvel később aztán hallottuk, hogy meghalt.

Ez volt az első, de semmi esetre sem az utolsó alkalom, hogy rózzal ilyen vagy ehhez hasonló jelenségbe botlottunk. Vagyis, hogy olyan személlyel hozott össze az útunk, akinek hatalmas elhívás volt az életén Istentől, az emberek felé történő szolgálatra, ám a saját élete romokban hevert. Olykor, mint Smith esetében, a pénz jelentette a problémát, néha az alkohol, másszor pedig a nők, a kábítószer vagy a szexuális perverziók.

Vajon miért ádotta meg Isten az ilyen emberek szolgálatát? Vajon a szentírás ereje miatt, ami az azt prédikáló személytől függetlenül is cselekvőképes volt? Ne talán a hallgatóság hite miatt?

Nem találtam rá a választ. Csupán két dologban voltam biztos. Egyfelől, hogy azok az emberek, akik a szívüket és a pénztárcájukat Istennek adták az ilyen összejöveteleken, nem vesztették el a jutalmukat amiatt, mert az emberi közvetítő eszköz tökéletlen volt.

Másrésztről abban, hogy a szavak, amelyeket anélkül mondtam ki, hogy értettem volna, igaznak bizonyultak. Ne nyúljatok hozzá. Ezek az emberek Isten kezében voltak.

És rájöttem, hogy még csak több renge nem sem szabad ezen túl sokat. Csakhogy olyan gyakran eszembe jutottak Charles Price szavai, amelyeket fájdalmas tekintettel osztott meg velem. A frontvonalon harcolók könnyen megsérülhetnek.

Majd miután arra gondoltam, micsoda veszélyekkel és kísértésekkel kell az ilyen embereknek szembenizniük, feltettem magamnak a kérdést. Vajon eleget imádkoztam Bob Smith-ért? Charles Price 1946-ban elhunyt, amit már jó előre tudott.

Édesanyám azonban, bár állandó fájdalmak kínoszták, még mindig élt. Caroline halála után a család arra számított, hogy ő is nagyon gyorsan el fog menni. Míg Caroline élt, úgy tűnt édesanyám abból merít erőt a folytatáshoz, ahogy dundi kezecskéi megszorítják az ő vékony, fáradt kezeit.

Ám volt még egy befejezetlen feladata. Florence 21 évesen még mindig hajadon volt. És egy örmény édesanyja számára elfogadhatatlan, hogy így hagyja maga mögött földi kötelességeit.

Így, amikor Florence-t eljegyezte egy jóképű örmény fiatalember, akinek az édesanyja néhány évvel korábban meghalt, anyám azonnal kezébe vette az esküvő megszervezését. Hogy hogyan kapta az erőt azokban a hónapokban. Még az orvosok számára is rejtély volt, akik azt sem értették, hogy hogyan képes járni.

Bevásárolt, vart, ráadásul még az ételköltemények nagy részét is ő készítette el az esküvőt követő ünnepi vacsorához. Majd, amikor a boldogságtól sugárzó ifjú pár elindult a Nász útra, édesanyám, újból ágynak esett. A betegség olyan előre haladott stádiumban volt, hogy már a gyógyszerek sem tudták enyhíteni a fájdalmát.

Mégsem hallottam őt egyetlen egyszer sem panaszkodni. Csupán a hálaszavait, amiért teljesíteni tudta kötelességeit a családja felé. Dr. John Leary, aki azokban az utolsó hónapokban járt hozzá, minden reggelét a nagy spanyol stílusú házban kezdte, jókorán. Hogy jól induljon a napom, mondta nekem. Elmesélte, hogy egy csomó olyan betege van, akik közel sem voltak olyan súlyos állapotban, mint édesanyám. Mégis annyit panaszkodtak, hogy hallgatni is kimerítő volt számára.

De ha azzal indítom a napomat, hogy eltöltök 15 percet az ön édesanyjával, démosz, bármilyen nehézségkel szembe tudok nézni. Akkor jöttem rá csak igazán, hogy milyen sokan nyertek tőle bátorítást, amikor 1947 novemberében 50 évesen meghalt. Az övé volt a legnagyobb temetés, amit Downy valaha is látott.

Mindenki ott volt, a közösség vezetőitől kezdve a naplopó hajléktalanokig. Ekkor ébredtem rá, milyen sokan is élvezték édesanyám vendégszeretetét. Ám a jelenlévők között sok szempontból a legfontosabb és egyben a legfiatalabb személy a róz karjában békisen alvó, négyhonapos Stephen volt.

Amikor megtudtuk, hogy újra kisbabánk lesz, valahogy éreztük, hogy az időzítés édesanyám miatt van, hogy még a karjaiba tudja venni ezt a gyermeket mielőtt meghal. És így is lett. Dr. Leary már jóval korábban megtiltotta a látogatók fogadását, mi mégis gyakran felvittük Stephen anyám szobájába, aki megsimogatta sejmes fekete fürdöcskéit és azt mondta, néha nagyon közel kellett hajolnunk, hogy haljuk. Egy másik fiú. Soha, de soha nem történt meg, hogy Isten egy másik fiút küldött volna.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió Válagatás spirituális műsorainkból.

[Juharos Bogi]
Best of Hit Rádió Igeidőt hallhattok, kedves hallgatók, nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit innen a mikrofon mögül. A műsor vezetőt Juharos Bogit hallhatjátok, és vendégem nem más, mint Borbély József, a Hit gyülekezete lelkésze. Szervusz!

[Borbély József]
Szervusz! Köszöntöm a kedves hallgatókat is.

[Juharos Bogi]
Témánknak az elvetettséget választottuk. Nem túl gyakran esik szó erről, mégis egy rendkívül valós probléma rengeteg ember életében, sőt, talán hívhatjuk gyökér problémának is, amelyből azért nagyon sok más ág is kinőhet. Tulajdonképpen, ha az alapjánál akarjuk kezdeni, akkor az okokat nevezzünk meg.

Mi okozhatja egy ember életében az elvetettséget?

[Borbély József]
Hát alapvetően az elvetettségnek, hogy az ellentéte az elfogadás. És azt kell megérteni, hogy igazából az ember lényében maga az ember, akit az Isten megteremtett, azt nem arra teremtette, hogy elvesse, vagy ne fullalkozom vele, hanem alapvetően az Isten bennünket arra teremtett, hogy elhívjon, magához fogadjon, befogadjon és az ő szeretetéből részesedjünk. Egy ígét olvasnék ehhez, hogy megértsük, hogy alapvetően mi a normális, és akkor, ha már tudjuk, mi a normális, akkor tudjuk, hogy körülbelül megtudjuk nézni, milyen lett a probléma.

Ugye azt mondja a Efezus levél első részében leírva, hogy harmadik perszak, áldott legyen az Isten és a mi úrunknak Jézus Krisztusnak Atya, aki megáldott minket minden szelemi áldására a mennyekben a Krisztusban, azt szerint, mint magának kiválasztott minket őben a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek, és fedhetetlenek őt e szeretett által, eleve elhatározva, hogy minket a maga fiává fogad Jézus Krisztus által az ő akaratának a jókedves szerint. Az az alapvetően Isten bennünket, bennünket kiválasztott, és arra teremtett meg bennünket, hogy a világ teremtése óta, hogy az ő szeretetével megragadjon, és magához fogadjon, és az ő fiává fogadjon bennünket, és az ő jókedvéből, áldásaiból, az ő kegyelméből, karisszából részesedjünk.

Szóval alapvetően ez a normális fölállás, hogy az ember azt éli át, hogy alapvetően, még ha nem is keresztíny, meg még akkor is, az a normális, amikor valaki egy családban megszületik, hogy annak örülnek, és egy nagy öröm, szeretet árad rá a jövevényre. Most ebből láthatjuk, hogy az elvetettségnek mi lehet a problémája. Az, hogy nem kapja meg az ember ezt az alapszeretetet, ami által az ember igazából örülhet annak, hogy létezik, hogy van.

[Juharos Bogi]
Tulajdonképpen, amikor egy kis gyermek megszületik, és bejön a világba, a létezésbe, az életbe, akkor ő alapvetően Isten részéről már így egy szeretet lényként bejön be a világba, de mégis a szülei azok, akik a csatornái, ennek jól értem.

[Borbély József]
Igen, igen, igen. Abszolút. Az, hogy valaki megszületik, ez Isten akarata.

És Istennek a jó indulata kegyelme az, hogy az ember egyáltalán megfog a nanyuka méhében. Ugye, amikor a Jákobnak nem született gyermeke Rácheltől, akkor Ráchel mondta neki, hogy adj nekem gyermeket, és akkor a Jákob mérgás lett, és mondta, hogy Isten vagyok én, hogy életet adjak. Az alapvetően Isten adja az életet.

És Istentől származik az élet, hogy amikor valaki megfog a nanyukáják a méhében, akkor ez már az Istennek az ajándéka, kegyelme az élet, és ez Isten szeretetéből származik. Nem véletlen, hogy az emberek általában normális esetekben az emberek egy szeretett kapcsolat miatt születnek meg. A szeretetük kifejezése közben fogadnak meg a gyermekek.

[Juharos Bogi]
Ezt szokták is mondani, hogy már lehet észrevenni a különbséget, hogy akik szerelem gyerekek úgy mond, meg azok, akik érdekkapcsolat mondjuk.

[Borbély József]
Igen, vagy akár erőszak, vagy bármi ilyesmi következtében születtek meg. Egy biztos az, hogy valaki él, az nem véletlen, hanem ez Istennek az akarata. És amikor ez nincs meg, az a szülők, ki fogja először is közvetíteni a gyerek felé ezt a hozzálás, ezt a szeretet.

Tehát a szülők. Gyerekprincz ír a könyvében arra vonatkozóan, hogy van, aki már az anyjának a méhében elvettettségből démonizálódik, mert nem kíván gyerek, el akarják vetetni, ennek mi is volt ilyen ismerősöm egyébként, hogy úgy született meg, hogy valami miatt mégsem ment el az anyuka abortuszt megcsináltatni, és kicsi múlott, hogy egyáltalán létezik. És hogy az ilyen embereknek aztán később nagyon nagy harcuk lesz, hogyha nem szeretett, nem várt emberként jönnek be a világba, és azt tudni kell, hogy az ember már akkor is szellemi lény, amikor megfog anyuka a méhében, és nem igaz, hogy csak 18 hónaptól, nem tudom, mikortól számít embernek, az ember abban a pillanatban, hogy megfogon.

És hát rengeteg bizonyítéka van annak, hogy már reagálnak apjuknak a hangjára, anyukájuknak a szavára, hangjára, amikor énekelnek neki a gyerekot, örül az anyuk a méhében, az az abszolút már ott érzi, hogy szeretet várják, örülnek neki. És ez az, ami az emberekben elindít, az embereket támogatja, elindítja azon a rögös úton, amit úgy hívunk, hogy életföldilét. És hát, ha valakitől pont a szülőktől nem kéne elutasítás, elutasítottságot kapni az embernek.

Szóval alapvetően a szeretet hiánya okozza az elvetettséget.

[Juharos Bogi]
Gondolom azért sok esetben lehet, hogy ez nem annyira tudatos, hogy mondjuk nem arról van szó, hogy az anyuka nem tudta elvetetni, hanem mondjuk egy családi probléma miatt, akár a szülök egymás közötti viszonyában áll be valami, akár mondjuk a terhesség alatt. És akkor, ha már egy olyan családba érkezik a kisgyerek, ahol nincsen meg a szeretetnek az egysége tulajdonképpen, akkor lehetséges ez, hogy a szülök nem is tudnak róla, de már nem tudnak úgy viszonyulni ahhoz a babához.

[Borbély József]
Abszolút. Hát ilyen is van egy ismerősöm, egy közeli rakonom, ahol a férfi megcsalta a feleségét, és pont akkor volt már válandós az egyik gyermekkel, és nagyon komoly sérülésekkel született, lelkisérülésekkel született meg a gyermek. Gyakorlatilag már az anyamében sérült a gyermek.

E mögött szellem van, elvetettségnek a szelleme, elutasítottságnak a szelleme, erről beszél a Biblia gyűlölt nőről. Például akivel nagyon nehéz kihűlni, mondja, és a példabeszélekben van leírva, hogy három dolog alatt mozdul meg a Föld, és az egyik, amikor valaki egy ilyen elutasított gyűlölt, nem szeretett nő férhez megy, akkor az ilyennel borzasztó néz együtt élni.

[Juharos Bogi]
Na, hogy mik majd ennek a tünetei, vagy honnan lehet felismerni, erről is beszélünk, de még egy picit a természetéről ennek a problémának. Akkor, ha jól értem, ezt mondhatjuk, hogy egy maga, ami sokszor felnövekedve mutatja meg a különböző ágait, arcait, lehet, hogy nem pont abban, hogy én most elvetett vagyok, hanem mondjuk mindig olyan kívülvalónak érzi magát az ember.

[Borbély József]
Különféle szindromai vannak, tünetei vannak. Egy biztos, hogy torzítja az embernek a jellemét. És a szeretet az épít.

A szeretet épít. Amikor az embert elfogadják, most nyilván nem elvtelenül értem én ezt, mert nem a majom szeretetről beszélek itt, hanem a normális isteni kereteken, erkölcsi, szellemi normákon belőli szeretetről beszélek, akkor az az embereknek a személyiségét fölépíti.

[Szignál]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Juharos Bogi]
Folytatódik az Ige idő itt a Hit Rádióban. Vendégünk pedig továbbra is Borbély József, témánk pedig az elvetettség. Megfogtuk a gyökerét tulajdonképpen, vagyis az egyik legjelenzőbb okát, amikor már kisgyermekkorban az ember szembesüle azzal, hogy nem fogadják el, nem egy szeretet közökbe érkezik.

Na most milyen problémákat okozhat ez a személyiség fejlődésében?

[Borbély József]
Hát ugye alapvetően két túlreagálása lehet. Az egyik az, hogy az embert teljesen magába zárkózik, és elbújik az emberek elől. A másik meg az, hogy elkezd borzasztóan bizonyítani.

És túlreagálja, és azért is megmutatja, és elfogadtatja magát mind a kettő túl reakció. És van aki pedig ezek között, én vagyok pszichológus, de amit láttam az elmúlt az életem során láttam embereket, láttam, hogy vívódnak és van aki túlreagálja, aztán megint elvonul, elduzzogva a sarokba, aztán megint hiperaktív lesz, szóval különféle tünetei vannak ennek, és az emberek koldulják a szeretetet, ez épp ezért, mert ha tudják, hanem a szeretet ez egy visszajelzés az embernek, és segíti abban az embert, hogy az elfogadás, hogy támpontot találja, hogy most jó irányba megy, vagy nem. És most különösen ebben a mostani világban azt gondolom, hogy nagyon nagy tévutak vannak.

Az emberek kirakják magukat a Youtube-ra, kirakják magukat Facebook-ra, Instagram-ra, stb., és ott ott még félkész, vagy még nem kész emberek is kirakják közszemlélem a hókat, és várják a visszajelzéseket, hogy erősítsék meg az ő személyiségüket, visszajelzésekkel, és hát még arra sincs esély, hogy igazából felnőjjenek, bármi értéket létrehoznanak, mert pillanatok alatt ledarálja őket a nyilvánosság, a dükk, a gúny, az irónia, az irítség, ha jó, vagy még van még rosszabb az imádás, ahol akit elkezdenek nagyon követni, az imádás még nagyobb jellemtorzalásokat hoz létre.

[Juharos Bogi]
Tulajdonképpen azért is veszélyes lehet eznem, mert régen azért az ember észrevehette azt, hogy mondjuk elszigetelődött, és nincsenek normális kapcsolatai. Most meg bele tud menekülni egy ilyenbe, és akkor talán nem is veszélyesre, hogy mennyire egy álvilágban él.

[Borbély József]
Álvilág, és álvilág épít föl álembereket, és senkik a elnézést, a kifejezéseit, de senkik mondják meg senkikről, hogy kicsodák, hogy valakik, vagy nem valakik, ezt hívják úgy, hogy csetelés és kommentelés. Engem nagyon bosszant, amikor látok ilyen kommenteléseket, nem is nagyon szoktam olvasni, mert nem akarom idegesíteni magamat, de amikor olyan emberekről mondanak véleményt, emberek, aki valamit létrehozott, valóságos értéket hozott létre, és akkor egy akárkicsoda, senki nem tudja kicsoda megkritizálja és osztja az észt, hát ilyenkor senkik beszélnek a valakikről, és annyira mű az egész, és annyira irrealis világban élnek, hogy az egészen döbbenetes.

Úgyhogy ilyenkor lehet látni alapvetően a személyiségek nem egészségesen nőnek föl. Egy egészséges személyiség az egy szeretett légkörbből beszületett gyermek, akit a szülei nevelnek, bekerül a normális iskolarendszerbe, és ott is megmérettetik, és mindenféle segítségekkel, tanári szülői segítségekkel, normális közekben együtt növekszik föl, és kap visszajelzést arról, hogy ő ki valójában.

[Juharos Bogi]
Akinek sérül ez a fejlődési folyamat, és mondjuk hát ha mondjuk még a családban meg is kapja ezt a szeretetet, de mondjuk az élete során találkozik, akár az iskolában, olyan helyzetekkel, amikor őt kiutasít, vagy kiutasítják, kiközösítik, akár kicsúfolják, azért ez is elég gyakori jelenség az iskolákban. Ez is adhat egy ilyen sérülést az embernek, hiába van stabil családi alapja?

[Borbély József]
Természetesen igen. Föl is írtam, hogy alapvetően három szinten kell, hogy az ember megkapjon a szeretetet. Az Istennek a szeretete, a szülők szeretete és az embertársak elfogadása szeretete.

Természetesen igen. De akinek van egy stabil alapja, az nem fog úgy megrendülni ettől, hogy ki kicsúfalják. Azért beszéltem az előbb arról, hogy az internetre felrakom a dolgokat, ez egy nagyon veszélyes dolog, mert az emberek az emberek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, és megkritizálnak mindenkit.

Vagy irítségből ellenérdekelt, vagy egyszerűen csak mert rossz indulatú, és olyanokat írnak emberekre, és olyan véleményeket fogalmaznak meg, amik az embereket lerombolják, nem fölépítik. Ezzel szemben az Istennek az igéje, az fölépít bennünket. Szóval amikor az ember megtért, akkor a Krisztusban kap egy nagyon erős stabilitást, identitást, mostantól Isten gyermeke vagyok, bár megérdemli, amikor megtértünk, akkor azért még az ember szellemben a kis ded, még nagyon kiszolgáltatott, még nagyon rászorul a segítségre, és akkor az embereknek meg kell tanulni azt, hogy alapvetően ő nem az, aminek érzi magát, vagy mondják az emberek, hanem ő az, aminek az Isten igéje mondja.

És alapvetően az Isten igéje tud bennünket fölnöveszteni, ugye mondja is az efezusi gyülekezetnek pál apostol az apostolcsereketében, hogy ajánlok benneteket atyám, fia Isten igéjének, Isten beszédének, amely fölépíthet benneteket. Szóval alapvetően Istennek az igéje épít föl bennünket, hogy egy igazi stabil emberekké tudjunk válni, akik a kősziklán építik a házukat, egy műember, aki a Youtube, meg a nem tudom milyen egyéb ilyen követői lesznek, Facebook követői lesznek, és ettől lesz valaki, mert nem tudom, van 20.000 követője. Ezek a személyiségek összeroppanak, amikor valóságos súly, probléma nehezedik rájuk, mert az fog jönni, mert árvíz, eső, szél, vihar minden házra jön, és amely nem a kősziklánra épült, az a ház össze fog dőlni.

Ezért ezek a mű, hamis énnel rendelkező emberek nagyon könnyen összetörnek. Ezért van az, hogy alig lehet találni sztároknak az életében, aki normális házasságban tudna élni, szinte nincs is tisztelet a kévételnek, alapvetően 203, aki csak 203 szor vált, az már egészségesnek tűnik közöttük, pedig hát alapvetően egy normális ember az képes arra, hogy leélj az életét egy házastársal.

[Juharos Bogi]
Hát meglátszólag ők nagyon sok szeretetet, rajongást kapnak, de mégis ebből látszik, hogy nem igazi.

[Borbély József]
Igen, egy hamis én nő föl belőle, és ugye most azért van-e, mert kóldulják az emberektől a szeretetet, vagy pedig egyszer így alakult, ezt nem tudom. Egy, biztos, hogy az ember stabil identitása, abból nő ki, hogy a szülei szerették, de van egy mondom, a Bibliában van egy ilyen mondat, hogy ha apám és anyám elhagyni, az én Istenem nem hagyja el engem. Az az Istennek a szeretetre adja a legnagyobb stabilitást.

Ez az igazi stabilitás, ami megmarad örökre. Hogy ne legyünk olyan emberek, mint József Attila, akinek az anyukája meghalt, és rombadőlt a személyisége. Hogy ne egy embernek, ne egy szülőnek a személyére tartson bennünket, hanem maga az Isten tartson meg bennünket.

[Szignál]
Ön a HÍT Rádió archívumát hallgatja.

[Juharos Bogi]
Az igeidőt hallgathatjátok, kedves hallgatók, itt a HÍT Rádióban továbbra ismájnak vendége Borbély József, témánk pedig az elvetettség, erről beszélgetünk, és mondtad, hogy a példabeszédekben van egy konkrét példa a gyülölt szeretetlen nőre, akit nem szeretnek. Na most mit tudhatunk meg erről?

[Borbély József]
Hát ugye úgy mondja az ige, hogy a példabeszédek harmizúan leírva, hogy három dolog alatt indul meg a föld, négyet nem szenvedhet el, a szolga alatt, mikor uralkodik, a bolond alatt, mikor elég kenyere van, a gyülölt asszony alatt, ha mégis férhez megy, és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának, az a gyülölt asszony az elvetettség, az elvetett nő, ha férhez megy, az ilyen hölgy, az nem hiszi el, hogy szeretik. És államdóan kell neki mondani, hogy szeretsz?

Igen, szeretlek. Nem hiszem el, nem. Szóval gyakorlatilag kínozza a környezetét, mert államdóan kell neki egy olyan visszajelzés, hogy őt most tényleg szeretik, és ha nem úgy van, hogy ő szeretni, akkor duzzog, félrevonul, zsarolja a környezetét.

Szóval alapvetően az egészséges ember képes az Istennelből, a közösségből kivenni azt a szeretetet, amitől egy kiegyensúlyozott normális ember lesz. Senki nem, még az előző témához visszakanyarodva, senki nem fogja megúszni, hogy ne utasítsák el. Mindenki tapasztalja az utasítást.

Gyakran pont olyan emberektől tapasztalja, akiktől leginkább várná. Hogy elfogadják. Elfogadják, méltányolják az ő erőfeszítéseit, munkáját, stb.

És amikor ilyenkor az ember szembesül azzal, hogy átnéznek rajta, nem köszönnek neki, stb. Ezek elutasításként vannak. De egy egészséges, személyiségű ember ezt meg tudja oldani magában, nem esik ugyan neki jól, de attól függetlenül tudja, hogy az Isten szereti őt, tudja, hogy amit elvégzett, feladatott munkát, az életének a dolgai, azok valóságos értéket képviselnek.

Azaz nem függ embereknek a véleményétől olyan szinten, hogy ettől összedőljön. De azért az embereknek a véleménye azért nem mondhatjuk azt, hogy nem számít.

[Juharos Bogi]
Tulajdonképpen ebben így kicsit magunk felé tekintve, nekünk is van felelősségünk, hogy az emberek felé figyeljünk.

[Borbély József]
Ezt következett volna, amit akarok mondani pontosan, már olvasolok gondolatok belőle. Ezért felelősséggel tartozunk azért, hogy mi hogyan viselkedünk más embertársainkkal. Nem nézhetünk át embereken, nem tehetjük meg azt, hogy ha valaki rám köszön, akkor elfordulok, mint hogyha észre se vettem volna, hanem nagyon fontos, hogy az ember kicsit amerikai kultúrát átvéve, egy kicsit legyen bennünk egy normális, emberbaráti szeretet a másik irányába, és segítsük, építsük fel az embereket.

Ha találkozunk valakivel, akkor segítsünk, és ha látjuk, hogy probléma van, akkor segítsünk, mosolyogjunk rá, menni fog, jó lesz. Szóval kell lesz, hogy az emberek kapjanak visszajelzést, méltányoljuk egymásnak a munkáját, hogy ha valaki valamit csinál, akkor valahogy legalább reagáljuk le. Még ha nem is biztos, hogy annyira jó, még akkor is kell méltányolni az igyekezetét valahogy, hogy ne legyen elvetett ember.

Az a baj az elvetettséggel, hogy egy idő után az emberek, ha nem tudják földolgozni ezt az élmét, hogy elvetettek, akkor megkeserednek.

[Juharos Bogi]
Igen. És talán még mindenből beleképzelik azt, nem? Ez is lehet alkalmazni.

[Borbély József]
Hát ez már egy beteg léleknek a problémája, amikor valakinek beteg a lelke, és nem tudta ezt a úgymond harcot megharcolni. Az ilyen embereknek, tudod, ha valakinek sebes a lelke, még ha simogatják, is fáj. Igen.

És bárhogy érnek hozzá, felsziszen. Úgyhogy ezért segíteni kell, hogy az emberek, embertársainkat, munkatársainkat, szolgatársainkat az úrban, gyülekezetben méltányolni kell egymást, ahhoz, hogy az embereknek a lelkivilága egészséges legyen. Nyilván megvan ennek a határai, meg ha valaki ezt koldulja, és ki akarja állandóan dicsértetni, akarja magát, az ember nyilván ebben nem biztos, hogy jó, ha részt vesz, csak egy bizonyos szintig.

De igenis felelősséggel tartozunk, hogy mi olyan felebarátok, embertársak legyünk, testvérek legyünk az egyházban, akik nem lerombolják egymást, hanem inkább építik egymást. A szeretett által, a szeretett alapján.

[Juharos Bogi]
Azt szeretnénk mi is ugye, hogy minden ilyen akársebes lelkőember meg tudjon gyógyulni. Na most beszéljünk egy picit a gyógymódról. Hogyha valaki felfedezi magánázt, akár könnyű felfedezni, meg mondjuk tudja, hogy nem olyan gyermekkora volt, amilyen kellett volna, vagy pedig nem is tudja, hogy hol, de érzi magán ennek a hatásait.

Akkor milyen úton kell elindulnia ahhoz, hogy ne váljon ilyen beteg lelkőemberre?

[Borbély József]
Hát nagyon sok múlik a környezeten, hogy vannak-e ilyen mentorok, akik segítenek az embernek, felkarolják el. Mindenféleképpen a megtérés az a legfontosabb lépés, hogy az ember, ha apja, anyja is benné, hogyha kidobták volna, ha nincs telen lenne, akkor is a mi Istenünk nem dob ki bennünket, ha őhozzá fordulunk. Jézushoz bárki fordult, mindenkit meghallgatott, és megadta nekik, amire szükségük volt.

Úgyhogy ezért az úrhoz kell fordulni, bizalomban, a kegyelem királyi székéhez, alkalmas idővel segítségért. Ott az ember mindig elsírhatja magát. Még ha férfi is az ember, meg erős ember, meg erős, de a vas sem elég erős.

Vannak olyan kihívások, amik az ember úgy érzi, hogy összeroppan alatta, és nem is mutatja ki embertársaját, elmegy a kiszobájába, Jézus úgy mondja, hogy immakamra, ott azért nyugodtan elmondhatja az úrnak a dolgait, elsírhatja magát, ezt nem látja senki, csak az úr, és az úr pedig az embereket betölti az ő szeretetének a szellemével. Ugye Róma 5.5, könnyű megjegyezni, a helyet a Róma Levél 5. verszak azt mondja, Isten pedig az ő szeretetét kitöltette a szívünkből a szent szellem által.

Aki aratott nekünk, azaz, az Istennek a jelenlétében Isten maga a szeretet, és a szeretet ismétlenül az épít, az ad előrelépést, a szeretet az, ami az embereknek az egész lényét igazából, hát a szeretet az a táptalaj, amiben az ember fel tud nőni. Úgyhogy ilyenkor az Istennek a jelenlété, elfogadása, szeretete az, ami az embernek továbblépést tud adni, és ha az Isten szeret, akkor nem lehet baj. Ha az úr velem van, kicsoda ellenem.

Ember mit ártatja nekem? Ha nem is fogadják, nem is ismerik el azt, amit te csinálsz, vagy csinál az ember, akkor is ha az Isten szeret, és az ő jelenlétét kitölti rám, akkor nincs gond. Majd a maga idejében minden a helyére kerül.

Isten igazságosan ítélő bíró. Ő tudja, kinek mi jár igazából, ki kicsoda valójában. Az ember lát embereket, hogy előrelépnek.

És akkor most az lehet, hogy nem is érdemli annyira meg, bármint az emberek szerint, valaki szerint, de ő meg nem, és akkor mi lesz, de ráállent, hogyha Isten szeretete megérint, az ember nagyvonulú lesz. Ha Isten szeretete átjárja a szívét, akkor nem fog beleragadni most ki a nagyobb, ki a kisebb. Ha Isten megérint, Isten szeret, és betölt az ő jelenlétével, akkor a problémák eltörpülnek, és az ember elfogadott lény lesz, befogadott lény lesz, és Isten ajándéka berészesül, és az ilyen emberek felépülnek.

[Juharos Bogi]
Igen. Tulajdonképpen a körülményektől függetlené válik az ő stabilitása?

[Borbély József]
Hát majdnem, majdnem, hogy igen, majdnem, hogy. Azért látunk embereket, akik nagyon-nagyon-nagyon sírtak, például Jerem Jász Profita.

[Szignál]
Igen.

[Borbély József]
Mindenki ellene volt, és Isten jelenlétét érezte, de hatalmas ellenerővel szembesült, és mindenki utálta gyűlöltet, úgy hívva, borzasztó sorsa volt neki. Sírt is Istennek, hogy vajon ennyit minek született meg. De hát, de aztán Isten újra és újra megvigasztalt.

És végeredményben, amíg fogságba is került, ugye berakták a börtönbe, aztán később egy ilyen börtönnek a pitvarába volt, igazából mindenkit elvittek fogságba, csak őt engedték szabadon. Szóval végül is, aztán igazságszolgáltatás megjött az életébe. Kivárta.

Mindenki fogja ő le, csak ő lett egyedül szabad, mondta neki a babiloni egyik vezér, hogy odamész, ahol akarsz. Ha akarsz, jössz fölünk a babilonba, akarsz itt maradsz, adok neki. Megáldott egy csomó javakkal, pénzzel, mondta, odamész, ahol akarsz.

Mindenki fogja ő le, csak ő nem. Az az igazából Isten igazságot szolgáltatott. Szóval a végeredményben az elvetettséggel szemben az Istennek a jelenlét a legnagyobb erő.

Illés is, amikor a Jézabel beüzent neki, akkor egy nagyon komoly elvetettséget ért át. Előtte volna, akkor sikereket ért el, győzelmet ért el, és hirtelen megint beüzentek, hogy kinyírunk, véget van. És akkor nagyon rossz lelkjából bekerült.

Az eredmény tudjuk, elszaladta Hórepre, Isten jelenlétében, és ott őt fogácsát elvett, az az Isten igéjét fogyasztotta, a Biblió tanítók egyetértenek, ez az Isten igéjét fogyasztotta, ez adott neki erőt arra, hogy bemenjen Isten jelenlétébe, és ott pedig stabilizálta az Isten az ő elvetettségét. Én vagyok csak egyedül, mondta Istennek. Isten mondta, nem, nincs igazad, van még 7000 ember, aki nem hajtott érdekből állnak.

Szóval helyre rakta az Isten, kimutatott neki feladatokat, menjél vissza, te deszted azt, Kentfel, Elizeu, stb. Kentfel, Jehud királynak szóval feladatokat adott elé, újabb kihívások eljártotta, és gyakorlatilag stabilizálta a személyiségét Illésnek. Nincs az ember vasból, az az igazság.

Még a legkeményebb emberek is meg tudnak rendülni, de az igazi az alapot, a szülői szeretet és maga Istennek a szeretet, amiközben megtér, ezt tudja megadni. A növekerés pedig az Isten igéje adja az embernek.

[Szignál]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Juharos Bogi]
Borbély József továbbra is az igeidő vendége, témánk pedig az elvetettség. Már meghallgathattuk a nagyszerű gyógymódot, Isten a gyermekévé fiaival fogadott bennünket, és tulajdonképpen Jézusra helyezte mindazokat a szenvedéseket, elvetettséget, amit az ember átélne itt a Földön, és nem utolsó sorban egy nagyszerű családnak lettünk a tagjaival. Szokták mondani, hogy az univerzum legnagyszerűbb családjának a tagjaival váltunk.

Na most ez hogy néz ki itt a Földön? Gondolom az egyház ez a család.

[Borbély József]
Jézus elmondta, hogy ki az én anyám, ki az én testvéreim, akik hallgatják és megcsekszik is ennek az ígéjét, ez fontos, hogyha meg is cselekedjék, azaz alapvetően akkor működik jól a család, hogyha az emberek a családban lefektetett alapelvek szerint élnek és cselekednek. Azaz az egyházon belül is fontos, hogy azért a keresztények keresztényként viselkedjenek, és akkor lesz tényleg jó a család. Ha egy keresztény nem keresztényként viselkedik, akkor diszharmonia lesz a családon belül is.

De hát az úr kezeli ezeket. Az egyházban én, amikor megtértem, elképesztő elfogadást éltem át. Nagyon nagy áldás volt az, hogy az Istennek a jelenléte úgy átjárt.

Megláttam a testvéreken is, hogy olyan szeretettel vannak, vesznek körül, és nagyon gyógyszerként hatott. Szóval addig én 25 éves voltam, amikor megtértem, 15-től 25-ig már mint zenész Konziban jártam, a főskolára jártam, meg dolgoztam már zenészként, állandó harc volt a zenész élet, mert rának küzdeni kellett, hogy ki a jobb zenész a munkahelyek miatt, a munka miatt. Elképesztő harc volt, és rendtentő sok kritikát és rossz indulatú beszédet kellett az embernek hallani önmagáról is.

És nagyon komoly ellenszélés és, hogy mondjam, harc volt az élet. És amikor megtértem, akkor döbbenetes élményben volt részem, hogy bekerültem olyan helyre, az emberek szeretik egymást, és nem ledarálni akarják egymást, nem susárolni akarják egymást, meg elvenni a másiknak a munkáját, pénzét, lehetőségét, hanem inkább az ellenkezőjét tapasztaltam meg, hogy inkább építik az embert, lehetőséghez jutatják, azt mondják, szolgáljál, gyere, és az embernek embert helyzetbe hozzák.

[Juharos Bogi]
Igen. Sokan megtapasztalják, hogy családjuk helyett családjuk lesz.

[Borbély József]
Igen, igen. Mosolyognak, szeretette az ember, hátha meglapogatják, megölelték, szóval egyszerűen döbbenetes volt, heteken keresztül nem tértem magamhoz, újra és újra csak a folyondárba, akkor indult a folyondár, amikor én megtértem, és emlékszem, ott a büfében fönn csak ültem, és néztem a testvéreket, és egyszerűen nem bírtam betelni azzal, hogy milyen fantasztikus, hogy egy ilyen társasághoz tartozom. Úgyhogy igen, mint egy jó család, úgy működik, itt is vannak apák, és vannak anyák, ugye irodalmi művek, filmek születtek arról, hogy a kemény apák kompenzációs, kompenzáló fiakat fognak nevelni.

Vigyázni kell a szellemi atyáknak, hogy ugyan legyenek igazságosak, de mégse legyenek kemények, ridegek, mert az kényszer pályára tudja vinni a fiakat.

[Juharos Bogi]
Mert megfelelni akarnak bizonyítani.

[Borbély József]
Bizonyítani akarnak, igen, igen. És ez tény, úgyhogy ezért fontos, hogy a pásztoroknak a személyiség az elfogadó legyen, és méltányulja azt, hogy valaki valamit csinált. És hát, mint az amerikaiak mondják, hogy wow, mindenre wowznak, úgy gondolom, ebbe van jó dolog, ez úgy gondolom a kereszténységből származik, ez a fajta viselkedés, bár tudom, egy kicsit torzult is már, de attól függetlenül mégis, hogy az embereket ilyen méltányulással, szeretettel elfogadással illetik.

És ez segít az embernek ahhoz, hogy egészséges, ényen nőjön fel, és ne váljon keserű emberi, akit senkit nem ért meg. Mert ugye a keserűségből azt mondja a zsidó levél, hogy a keserűség, az méreg, az a szellem van mögöttem, ami a felnövekszik, sokakat megfertőz.

[Juharos Bogi]
Az is egy gyökér, nem? A keserűség.

[Borbély József]
Igen, ez egy méreg, keserűséges méreg, és ez a méreg, ha mondom, ha valaki nem tudja feldolgozni az elutasítottságot, akkor ez a méreg fel, szellemi tokszikus anyag fel gyűlömlik az emberben, és akkor ezt fogja magából kiárasztani.

[Juharos Bogi]
És ez igazából csak saját magának lesz a legrosszabb, nem végkifejlettként, azért kicsit utána olvastam ilyen statisztikáknak, és nagyon sokszor öngyilkossággal végződik. Nyilván most nem keresztényekről beszélek, hanem alapból az emberben ez a...

[Borbély József]
Csak ugye az a baj, hogy az emberek nem tudnak elszabadni, ami bennük van. Úgyhogy hiába rohant ki az egy házból, mert meg van sértődve, mert keserű, meg minden, viszi magával azt, ami miatt elrohant.

[Juharos Bogi]
Mert ez benne van.

[Borbély József]
Így van. Ugyanez a házasságon ből is ugyanígy van. Meg nem bocsájtás, ezért mondja az igény, hogy még este, mielőtt lemenne a nap, bocsássanak meg egymásnak, hogy ne elkezdjen elrohadni bennük ez a rothadó anyag, a dük, a harag, a méreg, meg nem bocsájtás, mert akkor idő után az egész lényüket megmérgezi, és beindul egy bomlás az emberben.

És akkor gyakorlatilag, gyakorlatilag megromlik a kapcsolatrendszer. Ugye a házasságon ből mondja az igaz, hogy senki nem gyűlölője maga testét, mondja Elfezusot. És a férjről, feleségről beszél?

De ugyanígy igaz ez egyénre is, hogy az ember önmagát nem utálhatja. Szeress felebarátat, mint önmagadat. Ezt az egészséges ember képes magát elfogadni, nem a bűnleire vonatkozik, nem a hitványságaira, azt jó, ha utálja, hanem az egészséges önértékelésnek a része az, hogy az ember, ha tényleg valami jót csinált, akkor azt nem tagadja le, meg kell a jó lelkismeret magyarul.

A jó lelkismeret az nagyon segít abban, hogy az ember ne utálja magát, és ne vesse el önmagát. Hanem ezért, ha az ember tud csinálni értékeket, az nagyon sokban segít az embernek abban, hogy az önértékesre helyrekerüljön.

[Juharos Bogi]
Hát meg mint teremtményként, istenremek műveként, ha tekintünk magunkra.

[Borbély József]
Igen, igen, igen. Meg hát telik az idő, az ember csinálja a dolgait, és azért, ha létrehozott valamit, most nem azért, hogy a munkás mozgalmi érdemekre legyen büszke, nem erről van szó, de az alapvetően az ember tudja, hogy tett valamit, megcsinálta, ezt ő csinálta, isten kegyelművő, persze isteni dicsőség, de azért mégis ad az embernek egy önértékelést. Hát ha már engem használt az úr, akkor már elnyertessék meg, hogy ne a szomszéd hitahagyott embernek a véleményétől függjek.

[Szignál]
Igen.

[Borbély József]
Az, amit az ember letett az asztalra, úgymond, azért az segít, hogy az embernek legyen egy önértékes. Persze lesznek emberek, akik, ha bármit tett az ember, akkor sem fogják figyelembe venni. Mondom, ezt el kell hordozni.

Hadd mutassak el egy ígét azért, jó? Azt mondja a János evangéliumban Jézus maga, János 15-ben. Beszél egyébként erről.

Azt mondja a János 15-ben Jézus. Ha gyűlöltiteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt innalatoknál. Jézus is elvetett volt.

De egészséges személyisége volt. Tudta, hogy az atya szereti őt, és ő benne van, és ő az atyában van. Ezért ez az elvettés, az ők elvetették, kidobták, elárulták.

Ez nem rombolt a szél a személyiségét. 15-25-ben azt mondja, hogy de azért lenni így, hogy beteljesedjék a mondás, amely megiratott az ő törvényükben, ok nélkül gyűlöltek engem. Azaz, hogy van úgy, hogy az ember úgy kap elutasítása, hogy egyáltalán semmi oka nincsen.

Egyszerűen csak igazságtalanság történik. Ezt úgy gondolom minden egészséges embernek, különösen, ha valaki nyilvánosság elé akar állni, el kell tudni hordoznia, hogy nem fogják elismerni azt, aki ő valójában. És még Jézusom még mindig nem derült ki, hogy ki ő valójában, csak számunkra megtértünk, és megismertük őt szellemszerint, de a világ még mindig nem ismerte meg őt szellemszerint, és még mindig nem rehabilitáltak, és nem tárgyalták újra a tárgyalását.

[Juharos Bogi]
De ettől nem gyenge lelkő.

[Borbély József]
Nem gyenge, hanem vissza fog jönni, és nyilvánvonal fogja tenni, hogy ki ő valójában. Úgyhogy azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy az ember, ha rajtam múlik a környezetemben, én szeretnék olyan ember lenni, aki mellett sok ember fel tud nőni. Mint a családapa is, szülő is, az az embernek, az ének a gyermeke fel tudjon nőni.

Azaz, legyünk ilyen építő emberek, illetve a názareti Jézusnak, az Istennek a szeretetét közvetítjük az embertársainak fel, mert akkor fel fognak tudni. Lesz esélyük arra, hogy felnőjjenek, és ne elvetett emberként állandók. Az életük ne egy kompenzáció hallom legyen, hogy az életüket ne a kompenzáció vezesse, hanem az Isten tudja vezetni őket.

[Juharos Bogi]
Így legyen. Köszönöm, Borbély József, hogy a vándégünk feltállítozik egy időben, és további nagyon szép napot!

[Borbély József]
Köszönöm viszont!