Ugrás a tartalomra
Németh S. Judit

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 01:59 Bibliaolvasás EFO: II. Krónikák 29. rész
  • 09:49 A hazugság akadályozza az igazság terjedését - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 11:56 Demos Shakarian - A föld legboldogabb emberei: Hatodik fejezet fejezet 1.rész
  • 22:28 Ki a nagy Ő? - Németh S. Judit

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióban.

[Németh Sándor]
Kérlek benne teket, hogy a következő igéket mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy kezdetben volt az ige, és az ige Istennél volt. Minden ő általa lett, nála nélkül semmi sem lett, ami lett. És hiszem, hogy Isten igéje testé lett, lakozott közöttünk, és az apostolok látták az ő dicsőségét, és hisszük, hogy az ő bizonyságtevésük igaz.

És a názárti Jézus Krisztus, a megváltó, a világ üdvözítője, Istenek a báránya, aki elvette a világnak a bűneit, és meghalt mindannyiunkért, föltámadott a harmadik napon, a halálból, és az atya jobbján ül, és közbenján mi érettünk. És hiszem, hogy a názárti Jézus Krisztusban mindannyiunk számára megjelent Isten teljes kegyelme és igazsága. És a mai napon is bizalommal és hittel veszek erőt, és veszek kegyelmet, mert az Úr Jézus Krisztus itt van közöttünk, mert megígérte, hogy ahol ketten vagy hárban egybe gyűlnek az Ő nevében, ott van.

És ezért én őt magasztalom, dicsőítem a názárti Jézus nevében. Ámen! Hallelujah!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák második könyve, 29. rész. Ezékiás 25 éves volt, amikor trónra lépett, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Anyját Abíjának hívták, aki Zekariáhulajánya volt. Ezékiás király az örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette. Uralkodásának első évjében, az első hónapban kinyitotta az örökkévaló templomának kapuit és megövitotta azokat.

Azután összehívta a papokat és a lévitákat a templomtól keletre lévő udvarban, és ezt mondta nekik. Hallgassatok rám léviták! Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szentejétek meg magatokat!

Tisztítsátok meg a templomot! Hordjatok ki a szent helyről minden utálatos báványt és tisztáltalan dolgot! És szentejétek meg a templomot is, őseitek istenének, az örökkévalónak házát!

Elődeink védkeztek, és azt tették, amit Istenünk az örökkévaló gonosznak tart. Elhagyták őt, elfordították arcukat az örökkévaló lakóhelyétől, hátat fordítottak neki, bezárták a templom kapuját, kioltották a szentében a mécseseket, nem égettek illatos tömjént, sem égő áldozatokat a szent helyen Izraelistenének. Emiatt haragudott meg az örökkévaló Júdára és Jeruzsálemre.

Emiatt büntetett meg bennünket. Ezért lettünk rémületes és megdöbbentő példává más népek számára. Emiatt gúnyolnak bennünket.

Mindezt magatok is jól tudjátok, és saját szemetekkel láthatjátok, hiszen az apáka harcban estek el, feleségeiket és fiaikat pedig rabszolgának hurcolták el. Most azonban elhatároztam, hogy az örökkévalóval, Izraelistenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját. Fiaim, most hát ne legyetek felelőtlenek, hiszen maga az örökkévaló választott ki titeket, hogy jelen létében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjént áldozzatok neki.

Ez a népsora azoknak a lévitáknak, akik hallgattak a királyszavára, és hozzáadtak a munkákhoz. A kehátiak közül Mahat, a Mászaj fia, és Joel, az Arjáhú fia, azután a meráriak közül Kis, Abdi fia, és Azarjáhú, Jehállelél fia, azután a kérsóniak közül Joách, Pzimmá fia, és Éden, Joách fia, azután Elitzáfan fiai közül Simri, és Jejiel, azután Ászáf fiai közül Zekarjáhú, és Mattajáhú, azután Hémán fiai közül Jehiel, és Simei, azután Jedutun fiai közül Semajá, és Uzziel. Ezek összegyűjtötték a rokonaikat, azután valamennyien megszentelték magukat.

Majd a király parancsa szerint, amely megegyezett az örökkévaló szavával, neki fogtak, hogy megtisztítsák az örökkévalóházát. A papok bementek az örökkévalóháza belsejébe, hogy megtisztítsák azt. Kivittek onnan az örökkévalóháza udvarában minden tisztátalan dolgot, amit bent találtak.

A léviták pedig mindezt elhordták a Kidrompatak völgyébe. Az első hónap első napján kezdték el a kitisztítás és a megszentelés munkáját, és kívülről befelé haladva a nyolcadik napon jutottak el a templom bejárati részéhez, az oszlopcsarnokhoz. Azután nyolc napon át a templom épületében végezték ugyanezt a munkát.

Az első hónap tizenhatodik napján fejezték be az örökkévalóháza minden részének megtisztítását és megszentelését. Akkor ezékiás király elé álltak és jelentették neki. Teljesen megtisztítottuk az örökkévalóházának minden részét, az égőáldozatok oltárát, a hozzátartozó eszközöket, a kenyerek asztalát és annak eszközeit is.

Amikor álház király hűtlen lett az örökkévalóhoz, félrehányta a templomi eszközöket. Most azonban ezeket is megtisztítottuk, megszenteltük és a helyükre tettük. Ott vannak az örökkévaló oltára előtt.

Másnapkor a reggel ezékiás király összegyűjtötte a városi vezetőket, és együtt felmentek az örökkévaló templomához. Áldozati állatokat is vittek magukkal. Bikákat, kosokat, bárányokat és bakokat.

Mindegyikből hetet. Ezékiás király megparancsolta a papoknak, Áron leszármazottjainak, hogy áldozzák fel ezeket az állatokat az örökkévaló oltárán bűnért való áldozatú Júda királyságáért, a szentély megtisztításáért és Júdanépéért. Akkor a papok levágták a bikákat, kosokat, bárányokat és felfogták a vérüket.

Majd a vért az oltára hintették. Azután a hétvétek áldozatra szánt bakot oda vezették a király és az összegyűlt főemberek elé, akik rátették a kezüket a bakok fejére. A papok ezután levágták a bakokat, és azoknak vérével bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron Istennek.

A király parancsolta nekik, hogy égő áldozatot és bűnért való áldozatot mutassanak be egész Izrael népért. Ez ékiás király parancsára a léviták odaálltak a helyükre az örökkévaló templomában a hangszereikkel. Cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal, úgy, ahogyan az Dávid király, Gát proféta és Nátán proféta még régen elrendelte.

A dicséretnek ez a rendje az örökkévaló profitén keresztül valósult meg, de valójában az örökkévalótól származott. A léviták tehát a helyükre álltak, a kezükben Dávid király hangszereivel, és a papok is kezükbe vették a trombitákat. Akkor ezékiás király parancsot adott, hogy kezdjék el az égő áldozat bemutatását az oltáron.

Ugyanekkor a papok megfújták a trombitákat, és a léviták is elkezdték az örökkévaló dicséretét. Énekeltek, és a hangszereiken játszottak. Ezeket a hangszereket még Dávid, Izrael királya készítette a templomban való használatra.

Az egész gyülekezet imádta az örökkévalót. Az énekesek énekeltek, a papok fújták a trombitákat egészen addig, amíg az égő áldozat bemutatását befejezték. Ezután a király és mindenki más is leborult a földre, és imádta az örökkévalót.

Majd ezékiás király és a vezetők mondták a lévitáknak, hogy Dávid király és Ászáv profita énekeivel dicsérjék az örökkévalót. A léviták pedig nagy örömmel és szívvel lélekkel dicsérték az örökkévalót, azután ők is leborultak, és imádták az örökkévalót. Azután ezékiás ezt mondta.

Most már oda szenteltétek magatokat az örökkévalónak. Jöjjetek hát, és hozzátok be az örökkévaló házába a véres áldozatokat és hála áldozatokat. Az emberek behozták ezeket az áldozatokat, sőt, akinek a szíve készséges volt, még égő áldozatra való állatokat is hozott.

A nép ennyi égő áldozatra szánt állatot hozott, 70 bikát, 100 kost és 200 bárányt. Mindezeket feláldozták az örökkévalónak égő áldozatul. Ezen kívül még az örökkévalónak szenteltek 600 ökröt és 3000 juhat is.

A papok azonban túl kevesen voltak ennyi állat levágásához és megnyúzásához. Ezért rokonaik, a többi léviták segítettek nekik mindaddig, amíg a többi pap is megszentelte magát. A léviták ugyanis komolyabban vették, hogy megszentejék magukat, mint a papok.

Nagyon sok égő áldozatra szánt állat összegyűlt, meg rengeteg zsíros része a hálááldozatokból, és bőségesen volt italáldozat is az égő áldozatokhoz. Így hát az örökkévalóházanak szolgálati rengje helyreállt, és a szolgálatok ettől kezdve rendben történtek. Ezékiás király és az egész nép nagyon örült annak, hogy az örökkévaló ezt helyreállította népe számára, mert mindez igen rövid idő alatt történt.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napjűzenete.

[Németh Sándor]
És ezért nagyon fontos figyelemben venni ezt a történetet, mert Pál Lepostól már jó előre a római akkozít levél első fejezetébe utalta arra, illetve kijelentette az erre korszakra vonatkozóan, hogy az Isten haragja nyilvánvaló, mert az emberek hazugsággal, igazságtalansággal akadályozzák az igazságnak a térhordítását, a társadalomban való térhordítását. Tehát az, hogy az evangéliumot az emberek hallják, az evangéliumot elfogadják, ezzel szemben a gonosz ellenállást irányít, és olyan elméleteket, ideológiákat, hazugságokat, rágalmakat ont rá az embereknek a gondolkozására, vagyis hogy ne tudjon hinni. De meg kell érteni, hogy a hit az nem magánügy, hanem közügy, mert hit által lehet csak Isten országába kerülni.

És nagyon érdekes, hogy amikor temetésre mennek az emberek, addig nem hittek, de akkor mindig azt lehet olvasni, hogy azt mondják az elhunytról, hogy most már az égből néz ránk, a mennyből néz ránk. Tehát az emberekben megvan ez az illúzió, hogy szeretnének a mennybe kerülni, de illúzióval senki nem kerül a mennybe, hanem a pokolba. A mennybe csak akkor kerül az ember, ha elfogadja az evangéliumnak a tényállítását, igazságát, és ez akármennyire is sértő ez az igazság, és különösen meg van sértődve ettől az örnök, de akkor is ezt az igazságot, akármilyen ellennálást tapasztalnak a keresztények, kéviselni kell, ezt nem lehet felvizezni, ezt nem lehet megváltoztatni, mert másképpen az bűn lenne Isten előtt.

Tehát ellennálásról beszélek, hogy ez gonosz, és ez a gonosz ellennálást az Ó szövetség varázslásnak a bűnének minősíti.

[Sárosi Renáta]
Látszólag nem változott semmi az alap elképzelésben. Ugyanazt csináltuk, amit addig, csak most nagyobb méretekben. Rendkívül jól működött, az adott térség pünkösdi gyülekezetei összedolgoztak.

Mi lenne, ha a teljes Los Angelesi régió összes pünkösdi közössége kb. 300 gyülekezett, kibérelni a Hollywood stadiont egy igazán nagyszabású összejövetel megrendezésére? Mivel a stadiont sokan ismerik, talán olyan emberek is eljönnének egy ilyen találkozóra, akik még csak a közelébe sem mennének egy sátoros összejövetelnek.

A problémát, ahogy a pásztorokkal elkezdtük a tárgyalást, mint mindig a pénz jelentette. Csak az előleg, hogy kibérelhessük a stadiont egy hétfő estére, 2500 dollár volt. Úgy számoltam, hogy az olyan járulékos költségek, mint a rádióhirdetések, szórólapok és plakátok kitehetik a 3000 dollárt is, tehát csak az induláshoz kellett 5500 dollár, amihez aztán még hozzáadódott a világítás, a parkolóőrök alkalmazása és minden más egyéb.

Honnan szerezhetnénk ennyi pénzt? Természetesen nem a pásztoroktól, akik közül a legtöbben igencsak alul voltak fizetve. No de mi a helyzet a gyülekezeteikbe járó üzletemberekkel?

Majd egy igazi, örményes ötletem támadt. Ha rendeznénk egy vacsorát, kérdeztem a pásztorokat, rá tudnátok venni száz üzletembert, hogy eljöjjenek? Elvégre minden örmény tudta, hogy a legfontosabb dolgok az életben a vacsoraasztal körül történnek.

Legtöbbjük bizonytalan volt. Nem jár olyan sok férfi az Isten tiszteletekre, Demos, visszhangozták, amit én is jól tudtam. Pláne nem a sikeresek.

Végül mégis összeírtunk száz nevet, és meghívtuk őket feleségestől egy csirkevacsorára a Knadsberry Farmra. Elérkezett a várva várt este, és a farm nagy ebédlője megtelt. Rozzal a főasztalnál ültünk, ahonnan ráláttunk a többiekre.

És miközben nézelődtem, egy rendkívüli ötletem támadt. Mi lenne, ha néhányuk, nagyjából hatan, kiállna ide elénk, és elmondanám, miért jár kitartóan a gyülekezetbe, annak ellenére, hogy a legtöbb férfi, különösképpen az üzletemberek, nem teszi. Mi vonza őket annyira Jézus Krisztushoz, hogy még az egyetlen pihenőnapjukat is hajlandóak feláldozni érte?

Mit jelent számukra a Szent Szellem jelenléte a személyes életükben? Ez hatalmas bátorítást adhatna minnyájunknak. A következő pillanatban hunyorogni kényszerültem.

Három asztallal arrébb egy magas, középkorú, csíkos öltönt viselő férfi arca hirtelen olyan vakítóan kezdett fényleni, mintha reflektorfény világított volna rá. Rózra néztem, de úgy tűnt, ő nem látta. Hogyhogy nem látta, hiszen a különös fény csak úgy táncolt és szikrázott a férfi körül a zsúfolt teremben.

Rögtön tudtam, hogy őt kell elsőként kihívnom. Alig vártam, hogy az étkezésnek vége legyen. A kávét és a szedrespitét szinte már nyűgként éltem meg.

Annyira hallani akartam, mi mondani valója van annak az embernek. Végre kiürültek a kávéstsészék, a pincérnők elvitték a tányérokat, a székeket hátrébb húzták, és mindenki magát kényelembe helyezve várta, hogy belekezdjek az adománygyújtést célzó beszédembe. Ám ehelyett a hajszálcsíkos öltönypiselő férfihoz fordultam.

– Uram, igen, ön, abban a kék nyakkendőben, és az Isten től küldött mosollyal. Feljönne ide, kérem. A férfi látszólag meglepődött, de lassan arra szólni kezdett az asztalok között, míg nem mellém nem ért.

– Megosztaná velünk azt a csodát, amit az Úr cselekedett az ön életében? – kérdeztem. A férfi elképedve rászta a fejét.

– Nem tudom, hogy ki mondta önnek, kezdte, de valóban a feleségem és én annyi mindenért hálásak lehetünk. Azzal elmondta, hogyan gyógyult meg a felesége édesapja nemrég az imáknak köszönhetően, az orvosok által gyógyíthatatlanak diagnosztizált daganatos betegségből. Miután a történet végére ért, újra körbenéztem a teremben, ahol izgatott csend lett Úr rá.

Az ablaknál egy másik arc kezdett fényleni. – Uram, feljönne ide, ahonnan mindannyia láthatjuk! – szólította meg az életőt.

És így ment ez másfél órán keresztül. Olyan volt, mintha valamiféle látható erőárat volna egyik emberről a másikra abban a nagy teremben. Hallottunk történeteket helyreállt házasságokról, alkoholizmusból való szabadulásról és kibékült üzletfelekről.

Közben egyfolytában Charles Price kifejezése járt a fejemben. Teljes evangélium, mivel a jó hír minden egyes aspektusa szóba került azon az estén a valóságos megtapasztalásokon keresztül. Tömör, tartalmas, tényszerű – így tudnám leginkább jellemezni ezen gyakorlatias férfiak beszámolóit.

Senki nem prédikált, senki nem használt cifraszavakat. Az együttes hatás mégis erőteljesebb volt, mint az általam hallott bármelyik prédikációjé. Miután tíz vagy tizenegy ember elbeszélte történetét, újra magamhoz vettem a mikrofont.

Barátaim, épp az imént hallottuk a teljes evangéliumot, szólaltam meg. Ezeknek az üzletembereknek az elbeszéléseiből. Teljes evangélium.

Üzletemberek. Valami okból ez a kifejezés befiszkelte magát a fejembe. Hát nem szeretnék – folytattam – hogy még többen tudjanak hasonló bizonságokat elmondani Sertre Los Angelesben.

Nem szeretnék, hogy Kaliforniában minden férfi, nő és gyermek olyan módon ismerje meg Isten hatalmát, ahogyan ezek az emberek. Mi is lenne alkalmasabb hely beszélni az úrról, mint a Hollywood Stadium? Hosszabb beszéd a részemről egyszerűen nem fért bele az időbe, ugyanis a teremben mindenfelé egymás után álltak fel az emberek, belenyúltak jó mélyen a zsebeikbe és jöttek előre, hogy pénzt helyezzenek az asztalra.

Bankjegyeket, 10 és 20 dollárosokat, illetve csekkeket hoztak. Némelyek az asztalnál töltötték kisietve a csekket, míg mások az egyre hosszabbá váló sorban tették ugyanezt, miközben arra vártak, hogy a terem elejébe jussanak. Az est végeztével legnagyobb megdöbbenésünkre tetemes összeget számoltunk össze, 6200 dollárt.

Ám bármennyire is lenyűgözött ez az összeg. Tudtam, hogy valami sokkal fontosabb dolog történt azon az estén. Megszületett egy ötlet, kirajzolódott egy módszer, noha a jelentőségét még nem igazán tudtam megragadni.

Csak gondolj bele, mondtam Róznak, miközben hazafelé tartottunk Downy-ba. Mennyivel több üzletember van a világon, mint prédikátor, ha üzletemberek egyszer csak elkezdenék terjeszteni az evangéliumot? Mint az illetékesektől utólag megtudtuk, a Hollywood Stadiumban azelőtt sosem tartottak teltházas rendezvényt hétfő este.

A teljes evangélium konferencia névre keresztelt rendezvényünkön mind a húszezer ülőhely foglalt volt, és még további 2500 ember állt a küzdőtéren a falak mentén. Ez volt az első olyan összejövetel, ami gyertyagyújtással kezdődött. Az a gondolat húzódott meg mögötte, hogy egyetlen világító gyertyaszál alig látszódik a sötétben.

Ám amikor mindenki meggyújtja a saját gyertyáját, azaz kiki használni kezdi az Istentől kapott ajándékát, tehetségét, a fény nappallá változtatja az éjszakát. Számomra ezek valóban a világosság pillanatai voltak. Azokban a percekben végre megkaptam a választ a még 13 éves fiúként feltett kérdésemre.

Uram, milyen különleges munkád van a számomra! Mint oly sokszor, most is épp ezen töprengtem, miközben a reflektorokat lekapcsolták, és a nagy szabadtéri aréna sötétségbe borult. Nem lett belőlem prédikátor.

Ugyanolyan ügyetlenül és félszegen viselkedtem közönség előtt, mint korábban. És proféta sem voltam, mint Charles Price, de tanító, evangélista és gyógyító sem voltam.

[Kauzál Alexandra]
Szia, Judit! Sok szeretettel köszöntelek ismét! Szervusz!

Én is szeretettel köszöntelek, és hallgatókat is. Témánk ugye családias, hiszen minden olyan ügygel, kérdéssel, témával foglalkozunk, ami a családhoz, családalapításhoz köthető, és hát ez a harmadik része a sorozatunknak még mindig a társválasztásnál tartunk, illetve az egyedülállóságnál, de hát olyan nagy ez a témakör, hogy egyszerűen nem lehet elégszer beszélni róla. Az biztos nehéz tovább menni az egyikről a másikhoz.

Igen, még akkor egy kicsit térjünk vissza az egyedülállósághoz, illetve ahhoz, hogy akkor hogyan viszonyuljanak például egymáshoz az egyedülállók és a házaspárok, oda-vissza.

[Németh S. Judit]
Ugyanúgy érvényes rájuk is, a mi mindenkire, hogy testvérek vagytok, és ezen belül pedig egy ilyen értelemben barátok, tehát egy baráti szabad, de ugyanakkor nem bizalmaskodó hang nem talán az felel meg. Így most az ellenkező nem őekre gondolok nyilván, tehát egy házas férfi és egy egyedülálló nő, illetve egy házas nő és egy egyedülálló férfi. Óhatatlanul szolgálati, munkakapcsolat, mindenféle kapcsolat alakul a gyülekezetben, tehát nagyon sok minden tevékenységben vannak együtt egyedülállók, házasok vegyesen, és ez is nagyon jó, és ez is bizonyítja azt, hogy szó sincs arról, hogy nincs vegyülési lehetőség.

Vagy kommunikációs. Abszolút nem. Viszont ami a házas és az ellenkező nemű egyedülállóra vonatkoztatható, az, hogy ebben tényleg oda kell figyelni arra, hogy minden merevség nélkül, de nagyon tisztes távolságban legyen.

Ez nem azt jelenti tehát, mondom, hogy ilyen hangsúlyozottan hivatalos hangnemet üssenek meg egymással, de inkább arra gondolok, hogy semmiféle ilyen flört ne csúszson be, tehát valóban testvéré.

[Kauzál Alexandra]
Tehát ilyen mondjuk ilyen személyes, inti megjegyzéseik ne legyenek egymás fele?

[Németh S. Judit]
Nem, hát ahogy én el tudom képzelni a korekt munka kapcsolatot, amit még mindig feltételezek, hogy létezik valahol. Nagyon jó hiszmenő vagy. Biztosan például irodákban látja az ember, hogy nagyon tudnak szeretettel, kedvesen beszélni egymással, ilyet ezt naponta látni.

Házas férfi, egyedülálló hölgy, nagy tisztelő. Egyébként a tisztelet egy nagyon fontos szó. Tehát, hogyha tisztelik egymást az emberek, tisztelettel beszélnek, én ezt látom például a gyülekezet irodáiban, hogy egy házas férfi szolgáló tisztelettel beszél mondjuk az egyedülálló hölgyel, kedves vele, de tisztelet kisugárzik, és ez a tisztelet már megakadályozza azt, hogy ilyen kellemetlen dolgok bejöjjenek, nézés, vagy egy olyan megjegyzés, vagy olyan, ami a férfi-nő kapcsolatban, és egyébként ez tény, hogy nyugati gyülekezetekben sajnos tapasztaltam, hogy amerikai, német gyülekezetekben is láttam, hogy ezen a területen nincsen nagy határ. Tehát, hogy nagyon könnyen elröppen egy olyan megjegyzés, ami másik női mi voltára.

Tehát ilyeneket fiatal keresztényként tapasztaltam. Most nem azt jelenti, hogy mi úgymond különebbek vagyunk, hanem ezt még fiatal keresztényként tapasztaltam, és ezért is igyekeztünk ezt, már Buda őstől fogva, egyértelművé tenni, hogy egy tisztelet kell ebben. És ugye egymás között is így voltunk, mert nekem is adottak olyan jellegű munka kapcsolataim, hogy más fiatal emberekkel, vagy férfi emberekkel, az elé szolgálatban szolgáltunk a tisztelet alapvető.

Tehát a másik személyének, családjának tisztelete. És ebben benne van az is, hogy van az életének egy általán nem ismert, rejtett része, a család élete, semmi közöm hozzá, csak ha valami tanács vagy szükséghelyzet merül föl, de akkor sem biztos, hogy az rám tartozik, hanem akkor legfeljebb az ember segítséget ad, hogy elirányít valakihez, de tehát azok a belső intim ügyek nem tartoznak egymásra.

[Kauzál Alexandra]
És csak úgy ne dumágassanak egymással, igaz?

[Németh S. Judit]
Hát igen, a munkahelyi flörtök úgy szoktak lenni, hogy a főnök és a titkárnő azok elkezdenek jó ízűeket beszélgetni, és az udvarlás is így kezdődik egyébként, hogy egyre többet és egyre jobban, és egyre bizalmasabb témáról beszélgetnek, és a végén aztán kikötnek a mintim dolgoknál. De ezt meg lehet állítani, csirájában lehet folytani, és tulajdonképpen nem is kell még ezen az úton el se indulni. Billig Rehamnek volt, amit mindig idézek a szentpálon, egy jó mondása, hogy ő sohasem került olyan helyzetbe, hogy kétértelmű lett volna a másik nem tagjaival, mert ő alapvetően olyan helyzeteket dolgozott ki, hogy ez ne történhessen meg.

Tehát ő nem zárkózott be senkivel, csak nyilvános helyen volt hajlandó egy másnemű valakivel találkozni. De hogy hírbe hozzák igaz? Igen, és még mindenféle szituációt így kizárt.

Tehát ilyen pásztori fogadás, hogy egy zárt szoba, és akkor jön a hölgy a lelki gondozásra, ilyennállal nem fordult elő. Amerikai Egyházban nagyon gyakran előfordult, és bajok lettek belőle, mert sok ilyen gerjedező nő ezt erre rájátszott, legyünk őszinték, és lehet, hogy fordítva is voltak ilyen dolgok, nem tudom, de minden esetre, tehát az, hogy a hölgyhöz közeledett egy férfi, így tisztáttalan módon, de azt mondta a Billy Graham, és én ezt nagyon jónak tartom, egy örök elvnek, hogy eleve ki kell zárni az ilyen helyzeteket.

És amikor Hillary Clinton üzente neki annak idején, kormányzóné korában, hogy szeretne vele találkozni, akkor mondta, hogy tessék, ennek a szállodának, az éttermében, nyilvános helyen, emberek előtt, és ha szeretné elmondani a családi problémáit, ott lesznek még mások. Pásztorlás céljából? Igen, ő talán tanácsot akart kérni, bizonyos dolgokban, de ő teljesen nyitott helyen, sok ember szeme előtt volt hajlandó vele találkozni, nem volt bizalmatlan vele, de egyszerűen a tisztesség kedvéért ezt így tette.

Tehát, hogyha erre figyelnek a fiatalok, és házas emberek az egyedülállókkal, hogy ezek ilyenek legyenek, hogy tisztázott, normális helyzetek legyenek, illetve a tiszteletadás benne legyen a hangnemben, akkor nincsenek gondok.

[Kauzál Alexandra]
Igen, talán több egyedülálló hölgy is szóvá teszi, hogy néha úgy érzi, mint hogyha lenéznék az állapotjukból fakadóan, mert talán egyesekben felmerülhet az is, hogy jaj, hát mondjuk 40x évesen nem ment férjehez, hát biztos megvan ennek az oka, biztos ez egy olyan nő, és a többi, és hát ezzel nehéz megküzdeni ezekkel a negatív érzésekkel, gondolatokkal. Valós probléma lehet ez?

[Németh S. Judit]
Hát lehet ilyen, de az sajnálatos, mert ez azt jelenti, hogy világi módon gondolkoznak az ilyen emberek, akik így viszonyulnak az egyedülálló hölgyhöz. A világban van a cinizmus, de a világban sok kapcsolatot kísér. A cinizmus, gondoljunk csak az anyós viccekre.

Hogyha mi úgy értelmeznénk az anyós, vő-anyós menny kapcsolatot, hogy a világban akkor tényleg ilyen kutyamacska kapcsolat lenne, pedig nem az, és nagyon lehet tisztelni és szeretni egymást ilyen jellegű kapcsolatokban is, és hát látjuk a Ruth Noémi kapcsolatban ez nagyon-nagyon szépen jön elő a Bibliában, hogy milyen megszentelt, őszinte, mély barátság és áldás származik egy ilyen kapcsolatban is, viszont hát az egyedülálló hölgyek fele a Biblia tiszteletet parancsol. Mindenképpen, de Timótausnak is azt mondja Pálapostól, hogy tisztelje tehát ezeket az idősebb nőtestvéreket, és tulajdonképpen hát Pálapostolnak az elmondásából a hetedik fejezetben egy nagyon tiszteletre méltó állapot mutatkozik meg, tehát amikor azt mondja, hogy a házasság nélkül való, az arra visel gondot, ami az úré mi módon kedveskedhessék az úrnak, illetve hát ahogy a hölgye is mondja, neki nem ment férjehez, az úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen, mint testében, mint lelkében. Tehát minden esetre, ha ezt mondja Pálapostól, hogy aki nem adja férjehez, még jobban cselekszik, akkor ez semmiképpen se egy megvetendő állapot, és nem is félreértendő állapot.

Tehát mondom, nem azt mondja Pálapostól, hogy ne adjátok férjehez a lányaitokat, de azt mondja, hogy ez a fajta egyedülállóság az úrban, ha az úrral valaki megéli, ez bizony egy jobb állapot. Ezt ki kell mondanom még akkor is, hogyha gyakorlatban keveset látunk belőle, akkor is, és éppen ezért az egyedülálló szemét tisztelni kell. Nem azt jelenti most, hogy mindennek fölé kell emelni, és ilyen látványosan, pozitívan kell diskriminálni, de megvetni semmiképpen.

Nem tudhatja senki, hogy valaki miért nem házasodott meg, a legtöbb ember nem a saját hibájából egészen biztos. Igen, tehát nem az egyénem múlik azt. Nem feltétlenül.

Hát mondtunk ugye ilyen dolgokat, hogy családi, háttér, és így tovább. Vagy olyan, aki pont olyan emberekkel találkozott, akik becsapták, elárulták, elhagyták. Nagyon sok olyan történet van.

Tehát eleve, ha valaki nem tudja, hogy valakinek miért alakult így a sorsa, nem mondta meg neki, az már egy nagyon testi magatartás, nagyon világi magatartás, hogy akkor megvett valakit, anélkül tudná, hogy mi van az életében. És ezért a Biblia tiszteletet kér az egyedülállók számára. Ez nem egy akkora plusz, csak annyi, amennyi megjár mindenkinek, plusz még ezt az állapotot is tisztelni kell, hogy ő egy szent ember, nyilvánvalóan ehhez a másik félnek is egy ilyen hírt kell, hírbe kell magát hozni a gyülekezetbe, tehát hogy lássák, hogy egy korrekt, imádkozó, tiszta életű személy.

Mert ha egyedülálló, de nem tiszta, akkor az nem érdemel tiszteletet. Csak azkor, hogyha egyedülálló, tiszten él, szolgálja az urat, imádkozó ember, ez is lejön egy emberről, hasznos tagja, a gyülekezetnek áldást tud adni a maga területén, korrekt, megbízható, látják, hogy nem bubánatos, nem összeomlott, hanem kifejezetten a szellemben jár, akkor ez az ember nagyon is nagy tiszteletet érnem el.

[Kauzál Alexandra]
Igen. Mondjuk a világban ugyanakkor jelen van ez a szingliség, most a keresztényegyházat ez lehet, hogy annyira nem érinti, bár nem tudom, amelyben ugye azt próbálják nagyon propagálni, hogy milyen jó is ez az egyedül lét, hát magad ura vagy, azt csinálsz, amit akarsz, épp amihez kedved szottyan. Ez mennyire hadd hat ki még így a társválasztásra, vagy az egyedülálló állapotra?

[Németh S. Judit]
Hát azért oda kell figyelni, azt gondolom. Végül is az nem baj a világban sem, hogy nem vetik meg az egyedülállókat, bár valószínűleg a sok kudarcos kapcsolat, amit a világban megélnek, tehát ugye sok tisztáltalan kapcsolatból nem lesz házasság, aztán az a vége, hogy na jó, akkor maradok egyedül. Tehát ez inkább egy ilyen önvigasztalás is sok-sok esetben, de az, hogy annyi előnye van, hogy valóban nem vetik meg úgy, mint régen, mert régen a világban nagyon rossz dolog volt.

Igen, falun is, meg városokban is, tehát csipkelődtek rajta, a férfiakon is, ugye az aglegényeken, de főleg a hölgyeken. Levénlányozták őket. Vénlány, meg ilyesmi, tehát ezek nagyon rossz ízű megjegyzések voltak, és ez jó, hogy kiment a világból.

Most már kicsit a másik véglet van. De a másik véglet sem jó. Tehát amikor azt sugározza magából egy ember, hogy tulajdonképpen ő merendezkedett arra, hogy ő neki jó így, az rendben van, mondom, keresztény módra be lehet rendezkedni, de a világban nincs mire.

Tehát ott azért igazából nincs olyan úrral kapcsolat, nincs vezetése a szentszellemnek. Tehát a világi modell az sajnos meg sok mögött az van, hogy alkalmi kapcsolatokkal van bele. Ez viszont végképp negatív, és valóban hadhat valamilyen módon a keresztényekre, tehát erről kell imádkozni a keresztényeknek, hogy ne éljék.

Hát nyilván keresztények nem fognak alkalmi kapcsolatokba élni, de akkor is, tehát ez a fajta, hogy jó vagyok én úgy, ahogy vagyok, jó vagyok én magamnak, nem kell nekem senki, semmi, és ez a bezárkozás azért is próbáltam említeni, hogy ennek a jó ellenszere az, és csak az a jó egyedülálló állapot a gyülekezetben, hogyha valaki sok oldalú kapcsolatokban él, és adni tud másoknak. Tehát szeretetet ad, szolgálatot ad, valami képernyőgyer adásban van.

[Kauzál Alexandra]
Nem magának él.

[Németh S. Judit]
Nem magának él, mert a magának élő ember az boldogtalan.

[Kauzál Alexandra]
Igen, és ugye még ami divata a hölgyeknél a nagyvilágban, ugye talán az a jelenség, hogy hát majd a karrier, sikeres leszek, megvalósítom önmagam, pláne hogy most nagyon hangsúlyozzák a nőkrészéről ugye az emancipációt, a függetlenséget, hát ez is gondolom azért nem feltétlenül pozitív módon hat a hölgyek házasulandó kedvére.

[Németh S. Judit]
Hát nem tudom a keresztényeket, nem vagyok benne biztos, hogy annyira befolyásolja, mert a keresztényekben ugye benne van az igazság szelleme, és az igazság szelleme az valahogy nem engedi azt hinni, hogy egy nőnek a karrier az be tudja teljesen tölteni az életét, mert nem. Ezt még őszinte világiak is elmondták. Na, ha már így tartunk, egy kereszténynő lehet karrierista.

A karrierizmus az egy negatív fogalom, és ezért karrierista még férfi se lehet, nem csak nő. Tehát a karrierista az, aki törtető, tehát az egy testi dolog, törtető, a maga céljaira törő valaki, ez pont a 2 Timoteus 3-nak az az az embere, mint a embere, akit lefestott, hogy szeretett nélkül való kérkedő, és így tovább, tehát nem számít semmi neki, és telhetetlen, egyéb, hálátlan, és stb. Tehát ez a karrierista a típus, aki leír pálapostól, mint az utolsó időknek az egyik ilyen jellemző ember típusát.

Ez nem jó, nőknek sem jó, és azt gondolom, ez ilyen pótcselekvés, bizonyára valami rossz tapasztalatok miatti kompenzáció szokott lenni. Most az más, hogy egy nőnek például egy hivatás megtetszik, vagy valahol sikeres, és élvezé, akár üzletasszonyként, és így tovább. Vagy orvosként?

Ó, hát az meg főként. Tehát én nem karrierizmus, inkább hivatás. Vagy hivatás az orvosoknál, igen, vagy pedig egy olyan fajta munkakedv és produktivitás, ami szép.

És hát akkor, ha megjelenik a család, akkor azt kell, illetve hát a házasság, a látatáról, akkor kell neki gondolkoznia, hogy ezt a kettőt hogyan lehet együtt csinálni, ami már lehet egy későbbi témánk lesz, de minden esetre az, hogy karrierizmus, az legalábbis számomra az egy negatív szó. És az ambiciózuság? Ambiciózuság, abban már van pozitív.

Tehát az, hogy valamit, amit csinál, azt kedvel, csinálja, sikeres akar benne lenni, lendületes benne, dinamikus benne, jól akarja teljesíteni, az viszonylag pozitív.

[Kauzál Alexandra]
De akkor egy fiatal keresztény lány hogy álljon az élethez? Tehát elsősorban férjehez akarjon menni, vagy azért valamilyen szinten karriert, munkát is alakítson ki, egzisztenciát teremtsen magának?

[Németh S. Judit]
Hát a kulturánk olyan, hogy tanulás, egzisztencia teremtés, maga így, hogy szakosodás irányában mozdítja az embereket. Tehát ez a mai lányoknak azért jó, hogy megvan. Azt hiszem, nagyon kevés az olyan mostani fiatal lány, aki csak abban gondolkozik, hogy férhez menj és családot akar, de én azt teljesen meg tudom érteni keresztény lányok esetében, hogy mégis, tehát mindenem fölül azért ez a legjobb, és hallottam is nem régen visszajelzést egy olyan keresztény fiatal lány életéből, aki azt mondta, hogy bár sikeres egy bizonyos területen, és jó gyümölcsöző módon tevékenykedik, azért, ha úgy adódik, hogy férhez megy és nagyon istenfélő módon fejezte ezt ki, akkor képes otthagyni az egészet és a családnak élni.

Ezt se tudom elítélni, sőt, én ezt nagyon tisztelem, de hogyha valaki viszont együtt szeretné csinálni, mert olyanok is vannak, akik nekem ezt mondták, hogy azért szeretnének a maguk területé jól szerepelni, abban van egy olyan áldás, hogy azt megvalósítják, amit tanultak, és amellett megvan a család, és számítanak a férjüknek ebben a segítségére, hogy megosztszák a feladatokat, az is egy jó lehetőség.

[Kauzál Alexandra]
Tehát nincs ez kőbevés, vagy hogy kell ezt csinálni?

[Németh S. Judit]
Én azt gondolom, hogy nem baj, ha olyan területeket kerestek a lányok, ahol kiválóságot lehet fölmutatni, tehát akár milyen területen, tanulás, nyelvtanulás, különböző egyetemi szakok, üzleti élet, bármi. És akkor, ha úgy adódik, hát nyilván ebben azért legtöbbjüknek benne van az is a vágyaik között, hogy az jó lenne férjhez benni, és amikor a kettő egymás mellé kerül, akkor kiderül, hogy majd hogyan, és itt nyilván a másik félnek is a hozzájárulása kell, ahhoz, hogy tovább lehessen folytatni a munkát, a szakterületet. De nem rossz.

[Kauzál Alexandra]
Nem rossz. Hát igen, ez is majd egy külön témánk lesz, hogy a karrier is a család ugyanegyesztethető összet.

[Németh S. Judit]
Igen, hát a karriert lehet tehát pozitívan, maga a karrier az nem negatív szó, de a karrierizmus, legalábbis a magyar értelmezés szerint eddig számokra az volt, igen.

[Kauzál Alexandra]
Igen, egyetértek abszolút. Jó, hát akkor visszatérve tehát az egyedi lállókra, amikor elérkezik a társfálasztásnak az ideje. Szóval akkor azt az alapkérdést azért tisztázuk, hogy létezik-e nagy ő?

Ezzel kapcsolatban is eltérőek a vélemények, akár gyülekezeten belül is. Van, aki úgy vélekedik, hogy igen, megvan az igazi, akit abszolút Isten rendelt az egyén számára, van, aki pedig ezt olyan lazában veszi, és azt mondja, hogy hát végül is az úr megáldja azt, hogyha két ember egy akaraton van, és abból egy áldott házasság született. Szóval hol az igazság?

[Németh S. Judit]
Hát a Bibliában van az igazság, és ott is többféle házasodási minta szerepel. Az egyik nyilván a nagy ő, Ádám Éva esetében nem volt gond. Az egyértelmű, hogy nem Ádának könnyű volt.

Nem volt gond, de Ádám azért úgy vette Évát, hogy ez igen, tehát hogy az a nagy ő, mert a csontobból való csonttest.

[Kauzál Alexandra]
Minden csontobból egy nagyon szép helyes nőt kaphatott.

[Németh S. Judit]
Nagyszerű volt, és az egyedi, az egyetlen tökéletes példány, hogy most ezt jó értelemben mondom, nem pejoratívan, mind a kettő egymás számára, onnantól kezdve, pedig hát bűnbeesés sajnálatosan megtörtént, és minden ilyen területe az emberi életnek, ami ezután következett, hát ezeket megint fel kellett emelni arra a szintre, ahogyan Isten tervezte, és nem volt ez egyszerű. De a hitatja, Ábraham életében például olvasunk egy nagyszerű házasodási történetet, ahol kifejezetten egyértelműen látni, hogy nagy ő szerepel, illetve az, hogy Isten hogyan természetfületi módon vezeti be azt, aki képviselte a vőlegényt abban a helyzetben, hogy az igazit megtalálja. Tehát ilyen is van.

El lehet ezt mondani, nem tudom, hogy mennyi időt szálljunk rá, nekem úgy az egyik megint egy kedves történetem, amikor Ábraham elküldi a szolgáját, hogy az egymószos 24-ben, hogy hozzon feleséget az ő fiának Izsáknak, és ott már egy fontos elvet találunk lefektetve, hogy nem akar kanálni talányt a fiának, az hitembere. Azaz nem mindegy, hogy milyen. A szellemi, illetve erkölcsi, hát élete annak a szemének, hogy miben hisz.

A világnézete. A világnézete és az életmódja annak, akit elvesz valaki, vagy hozzámegy, tehát ez egy kulcskérdés. A mai napig ez érvényes, hogy ezt megint megerősíti az új szövetség.

Kulcs fontosságú. Tehát itt már ki kell zárni bizonyos dolgokat. Tehát a nagy ő világi egy hívő számára.

Na tudom, majd erről lehet, hogy meg később beszélhetünk, hogy hogyan lehet úgymond megtéríteni, behozni. Voltak esetek változóan. Természetesen volt, ahol bejött, amikor nagyon korrekt volt az illető, és kivárta, míg ő szintén megtér a másik fél, de volt az esetek többségében nem.

Sőt, sajnálatos módon a hívő fél került be a világba. Ritkán működik, mondhatjuk azt. És ott is nagyon meg kell nézni, mert hitetlennel valóban nem lehet fele más igába lenni.

Most abból a hitetlenből, hogy hogyan lesz hívő, és milyen hívő lesz, az megint egy kérdés. Tehát ugye nyilván a keresztélyek ezt a kis kaput keresik, és érthető, és sok esetben adtunk kis tanácsokat ilyen helyzetekben, hogy hogyan lesz a hitetlenből hívő. És így tovább.

Ez egy más téma, amit később beszélünk róla. Tehát ő is azt mondta, hogy csak az én nemzetemhez, azokhoz, akik Ábraham, illetve Nákor istenét félik, vagy ugyanazt az istenet hiszik, és ugyanazt annak alapján gondolkoznak, olyan lesz az én fiamnak a házastársa. Nyilvánvalóan fölmerült ez, hogy akkor, hogy eljön-e, vagy nem jön, és Ábraham akkor kifejezte a hitét, hogy az úr elfogja küldeni az angyalát.

És hogy feleséget vehes az én fiamnak Izsáknak. Tehát Ábraham kimondta hittel. Ez is egyébként megfontolandó az egyedülállók számára.

És nyilván ezt ne ilyen papagáiskételgetésnek ként alkalmazza senki. De minden esetre az, hogy hitbeszédét szólja valaki a házasság témájában, vagy pedig a hitetlenségét. Mert ha azt mondja, hogy úgy se lesz senki, nekem úgy se jön össze semmi, meg az, hogy nincsenek is olyanok, akik hozzávalók lennének, az egész gyülekezetben nincs, és akkor ez a hite, a gyümölcse is ez lesz.

Tehát úgy mondd legyen neked a hited szerint. De Ábraham nem ezt mondta pedig, gondoljunk bele ezt, bár elmondtam, amikor a házasság tanítása a sor került a Szentpálon is, hogy Ábrahamnak sokkal szűkebb körből lehetett választania, mint itt a gyülekezetben. Ábrahamnak egy család volt, és egyáltalán nem lehetett tudni, hogy most abból lesz-e alkalmas személy, és mégis ő Istenbe bízott, hogy a fiának lesz alkalmas, hogy az úr az angyalát is választ.

Tehát ebben is Ábrahamot kell követni az embereknek, ha házasodni akarnak, hogy nem azt kell mondani, hogy milyen kevés a lehetőség, hanem azt, hogy az úr ebben meg tud segíteni. És ez nem mindegy, hogy az ember mit mond. Tehát ezt tanítják a hit tanítók is, hogy az ember a saját szájával le tudja rombolni a hitét, illetve fel tudja építeni.

És a házasodásba is hit nélkül nem megy. És hogyha az ember azt mondja, hogy hisz, de az jön ki a száján, hogy úgyse, meg úgy sincs olyan ember, akkor az úgy fog lenni, úgy fog megvalósulni, ahogy mondta.

[Kauzál Alexandra]
Tehát nem mindegy, hogy mit mondunk. Igen, már is folytatjuk, csak most meghallgattunk egy dalt, de természetesen izsák házasságának történetével is a nagy őkérdéssel folytatjuk a beszélgetést németes Juditttal.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Ha tetszett, kövess, lájkolj vagy oszd meg a videót másokkal is.

Legfrissebb