Ugrás a tartalomra
Petrőcz László

A Happy Day mai adásában:

  • Megvallás Németh Sándorral
  • Bibliaolvasás EFO: II. Krónikák 22. rész
  • Jelenések könyve - Németh Sándor prédikáció részlet
  • Joel Osteen: Hogyan gondolkozol? - Nem vagyunk a múlt rabszolgái
  • Kapcsolati sérelmek kezelése a gyülekezetben - Petrőcz László

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Ábrahámnak, Jákobnak, Izsáknak az Istene teremtette a mennyet és a földet és mindazokat, amely ezekben vannak. És hiszem, hogy az utolsó időkben az atya az ő fiában, Názeti Jézus Krisztusban újjá szerkezti, egybeszerkezti a mennyet a földdel és mindazokat, amely ezekben vannak. És hiszem, hogy én is meghívást kaptam az Istentől, a Názeti Jézus Krisztussal való közösségre, hogy Jézus Krisztusban Isten fiává váljak.

Ezért hiszem, hogy hatalmat adott, hogy Isten fiává váljak és legyőzem az ellenséget, az ördögöt, mert megvan írva, hogy álljatok ellen az ördögnek és elfutaszt tőletek. És azért a mai napon is megerősítem magamat az Úr Jézus Krisztusban, aki magára vette a bűneimet és erőtlenségeimet is, és fölvitte a Golgothai keresztvára, és megfeszíttetett erőtlenségben, de föltámadott Isten ereje által, és Isten erejébe vetett hídből élek. És ezért hiszem, hogy mindenre van erőm a názeti Jézus Krisztusban, aki minden erővel megerősít engemet, mert Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben.

És hiszem, hogy az Úrnak az öröme, az én erősségem, és igazság által pedig erős vagyok, erős leszek, és a reménység is a lelkem erős és bátor horganya. És ezért a mai napod is fölgeresztem Isten bennem lévő kegyelmi ajándékát, és megvallom, hogy a Szent Szelem bennem lakozik, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. Ámen!

Hallelujah!

[Szignál]
HALLELUJAH!

[Speaker 7]
HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

HALLELUJAH! HALLELUJAH! HALLELUJAH!

[Speaker 8]
HALLELUJAH!

[Szignál]
HALLELUJAH! HALLELUJAH! Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Egyre jobban fogjuk érteni a jelenések könyvét, abban az esetben, hogyha, ahogy János mondja, nem teszünk hozzá jelenések könyvével, hanem allávetjük magunkat, úgy fogadjuk el, ahogy le van írva, és szemléljük azokat a szellemi képeket, viziókat, amiket elinktált János, és a Szentlélek, és az az angyal, mert itt azt mondja, hogy az az angyal, amely megmutatta ezt a látomást, az meg minket is fog segíteni abban, hogy ezek a látomások, illetve ezek a vizióknak a kielentései valóságá váljanak az életünkben.

Dicsőség az urna! Ezért boldogok, akik olvassák a jelenések könyvét. És ilyen látomásokat úgy kell olvasni, hogy ne akad egyből megérteni és megfejteni, hanem szemlélni kell, egy viziót szemlélni kell.

A Bibliában a látomásokat így kell olvasni. Először elfogadod, úgy, ahogy az le van írva, és szemléle, szemléle, magad előtart. Nem beszélsz róla, hanem nyeled le, a szelemedbe tartod.

És hagyod, hogy segítségül legyen a menny, a szentléle. És az az angyal, mert vannak magyarázó és tanító angyalok. És különösen látjuk, hogy a jelenések könyvének van egy angyala.

Az, aki megmutatta Jánosnak ezt az egész csodálatos kielentést, sorozatot, látomást, viziót. És megígérte itt az angyal, hogy ne imádj engemet, én szolgatársad vagyok, szolgatársad vagyok. A görög is ezt tartalmaz, de szolgatársad vagyok.

Azért van itt, most is közöttünk ez az angyal, hogy minél közelebb kerüljünk ezekhez a kielentésekhez, és ezek a kielentéseknek a tartalma, világossága egyre jobban átjárja a szívünket és az elménket. És ha nem teszünk vele erőszakot a jelenések könyvébe, hanem olvassuk, mind a képeket kitesszük a falunkra, nézzük, egyre többet kapunk belőle. Különösen azoknak a kikalázatosan szemlélik a jelenések könyvé.

[Tóth Géza]
Nem vagyunk a múlt rabszolgái, ez a következő alcén. A fáraó Izrael nyomba, a fáraó Izrael nyomába eredt a szekereivel. Úgy is mondhatnánk, hogy üldözőbe vette őket a múltjuk.

A viszontagságos időkre és az átélt udarcokra emlékeztet fel őket. A múlt szüntelenül üldözni próbál. Az egykor elkövetett hibák, a csalódások, a bukások és sérelmek mind azt sugalják, hogy nem vagy Isten gyermeke.

Nézd, mi mindenem mentél keresztül, mennyi igazságtalanságot éltél át. Imádkoztál, és mégsem sikerült. Az egészség azt szeretné, hogyha a múlt rabszolgái lennénk.

Azt akarja, hogy bűntudattal, kedvetlenül, keserűen éljünk. Ne esünk el be a csapdába. Nem kell, hogy a múlt visszatartsan.

Minnyáján éltünk át negatív tapasztalatokat, amelyeknek sokszor nem értettük az okát. Azonban Isten a hamu helyére ékességet akar adni. Megbocsájtja bűneinket, és megadja az újrakezdés lehetőségét.

Egyetlen múltbeli esemény, vagy cselekedett se tartson távol Isten nekünk szóló tervétől. Ne legyünk a múlt rabszolgái. Ne legyél a múlt rabszolgája.

Ne is merengjünk a múlton. Ne tépjük fel a régi sebeket. Ne azon gondolkodjunk, hogy horrontottuk el.

Legyen a mai nap valami újnak a kezdete. Legyen ez a mai nap valami újnak a kezdete. Ha elszakadunk attól, ami már elmúlt, képesek leszünk észrevenni a következő szintet, amelyet Isten mutat a számokra.

A Fáraó azért üldözte Izraelt, mert úgy gondolta, hogy joga van hozzá. Tulajdonaként tekintett rá. Azt kell mondanunk a Fáraónak, a múltnak, az ellenségnek, a függőségeknek, hogy nincs hozzám jogod.

Drága árat fizettek érte. Ezért Istenhez tartozom, a világmindenség teremtőjehez. Nem vagyok a rabszolgád, mert Isten gyermeke vagyok.

Tisztába kell lennünk az identitásunkkal, és tudnunk kell, hogy kihez tartozunk. A félelem nem uralkodhat rajtunk, mert nem vagyunk a tulajdona, már a félelemnek. A szegénységnek úgy szintén nem vagyunk a tulajdonai.

És a függőségekkel is ugyanez a helyzet. Ne úgy nézzünk ezekre, mintha uralkodnának rajtunk, még akkor sem, hogyha látszólag olyan nagyok és hatalmasak, hogy úgy érezzük, hogy sosem szabadulhatunk meg tőlük. Tekintsünk ezekre a problémákra úgy, hogy csak átmenetiek az életünkbe.

Tekintsél a betegségedre is úgy, hogy ez csak átmeneti az életedben. Tekintsél az anyagi nehézségedre is úgy, hogy ezek csak átmenetiek az életedben. Tekintsél a családi problémáira is úgy, hogy ezek csak átmenetiek az életedben.

Nincs joguk maradni, mert a testünk a szent szellem temploma. Nem betegemberként tekintünk magunkra, ne betegemberként tekintsünk magunkra, aki megpróbál jobban lenni, hanem egészségesekkén, aki legyőzi a betegséget. Ne olyan valakinek lássuk magunkat, aki függőségekkel küzd, hanem szabad embernek, aki képes legyőzni a függőségeket.

Ne gondolkodjunk magunkról szegény emberként, aki próbál előbbre jutni, hanem jó módukért lássuk önmagunkat, aki legyőzi a szegénységet. Semmilyen rossznak nem vagyunk a rakszolgáim. Isten szabadnak, egészségesnek, teljes és győztes embernek teremtett bennünket.

Igen, természetesen mindannyian szembesülünk nehézségekkel, de ezek nem megváltoztathatatlanok. Kizárólag idő kérdése, hogy mikor fordul jobbunkra a helyzet. Bár az izraeliták megmenekültek a Fáraótól, bizonyos értelemben mégis szökött rakszolgák voltak.

Ugyanis, amíg a Fáraó üdözte őket, jó lehet szabadok voltak, ilyen gondolatok jártak a fejükbe. Igen, még mindig rakszolga vagyok. Egy rakszolga, akinek sikerült elmenekülnie.

Előbb-utóbb úgyis elkapnak és visszadísznek. Attól rettegtek, hogy a Fáraó hamarosan utoléri őket. Ám amikor eljutottak a Veres-tenger és látták, hogy innen már nincs visszaút, Mózes felemelte a botját és ketté választotta a tenger.

Az egykor rakszolgaságban élő két millió izraelita száraz lábbal kelletett át. Amikor a Fáraó a szekereivel és a seregével utánuk nyomult, a tenger bezárult és minden odaveszett. Isten nemcsak a rakszolgaság elől szabadította fel a népét, hanem elnyomójukat is végleg hatástalanította, ezért nem kellett többi attól rettegniük, hogy bármikor elfogadják és ismét rakszolgasodva kényszeríthetnik őket.

Isten nem akarta, hogy a gyermekei szökött rakszolgaként gondolkozzanak magukról, szökött rakszolgaként tekintsenek magukra, akiknek szabadságot adta. Azáltal, hogy kiktotta a Fáraót és megverte az ellenséget, eltávolította róluk ezt a szökött rakszolga bélyeget. Ettől kezdve nem lehetett már szökött rakszolgának bélyegezni őket, hanem egész egyszerűen a mindenható Isten gyermekei voltak.

A fentiekhez hasonlóan, Isten nemcsak a bűntől, a bűntudattól, a depressziótól, a betegségtől szabadított meg bennünket, hanem az ellenségtől is. Nem szükséges azzal a félelemmel élnünk, hogy újra fog sájpa esen. Az elnyomó verességet szenvedett.

Az ellenségnek nincs hatalma felettünk. Nem szökött rakszolgák vagyunk, hanem fiak. A lényeg tehát, ha mindazok után sem tekintünk helyes módon önmagunkra, amit Isten tett értünk, vagyis felszabadított a rakszolgaság alól és verességet mért az ellenségre, akkor nem leszünk képesek betölteni az elhívásunkat.

Még egyszer megismétlem ezt a mondatot. Hogyha mindazok után sem tekintünk helyes módon önmagunkra, amit Isten tett értünk, akkor nem leszünk képesek betölteni az elhívásunkat.

[Petrőcz Katalin]
Már is kezdődik tehát a Hitköznapok, úgy, ahogy minden nap megszokhattátok, és ma is egy szokványos témával jelentkezünk. Természetesen egy kedves vendégünkkel, aki itt van már velem a stúdióban, Petrőc Lászlóval. Szia, Laci!

[Petrőcz László]
Szervusztok, köszöntök mindenkit, szeretettel!

[Petrőcz Katalin]
A mai témánk nyilvánvalóan teljesen elméleti, még soha senki nem tapasztalt olyat, hogy megsértődött volna valaki a környezetébe, vagy pedig olyan szavakat használt volna, mivel csak úgy rámondott volna dolgokat másokra, tehát megsértett másokat. Tehát gondolom, te sem találkoztál ilyennel a mindennapi életben, ez most csak úgy, mint fogalommal fogunk foglalkozni.

[Petrőcz László]
Talán lehet, hogy ez a legnagyobb kihívás a keresztényi életben, hogy az ember szembenézzen, hogy vannak sértések, szembenézzen, hogy van megbocsátás, és hogy van elengedés, hogy el lehetésed is kell felejteni, hogy tovább tudjunk menni az uton.

[Petrőcz Katalin]
Elfelejteni, gondolom, tehát akkor akkor még sem teoretikus, ebből megállapodhatunk, tehát nagyon is mindennapos, de nem kellene, hogy az legyen. Hiszen azt mondott, hogy vannak olyan igék, amiket lehetne mindennap gyakorolni, megbocsátást például, ez elég előteljesen említi az igel. Hogyan kell ennek a folyamatát elképzelni?

[Petrőcz László]
Egyik legfontosabb ideje erre, amikor ugye Péter megkérdezte, hogy hogy kell megbocsátanunk az embertársainak, és ha vétkezik akár 70-szer, 7-szer is. Tehát tulajdonképpen egy olyan végtelen.

[Petrőcz Katalin]
Igen, ezt szokták számolgatni, hogy akkor ez mennyi.

[Petrőcz László]
Igen, hogy ez mennyit jelent, hogy mikor van ennek a vége, de igazából az azt is jelenti, hogy nincsen vége azért, hogyha mi túl akarjuk élni, és ott akarunk lenni, amelynek a kapujába akkor megbocsáttól elengedő szívvel kell járnunk, és olyan szívvel, amely nem hordoz sértődést, és nem hordoz megbotránkozást, megütközést, hiszen Jézus azt mondta, hogy boldog ember az, aki nem ütközik meg, tehát aki nem botránkozik meg. Boldogságot mindig olyan környezetben említi, ugye pont a hegyi beszédekben, amikor ez mindig azt jelzi, hogy amikor valaki már a cél felet alt, és a célba is tud érni, tehát boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak, vagy boldogok, akik szembennek az igazságért, mert rajtuk az Istennek a dicsősége megnyugszik, és hogy ezt cselekedték a profétákkal is, tehát hogy meg kell tanulni az embernek olyan szintre helyezni a szívét, amely szellemileg annyira érett, mert a szellemileg a szellemileg a szellemileg a szövetséget jelent, hogy ezeket fel tudja dolgozni.

Egyébként ezt gyakorolni is lehet, meg kell tudni mozgatni az embernek a lelkét, vagy a szívét olyan irányba, hogy egyszerűen ezeket leperegnek rólunk, mint ahogy kacsáról.

[Petrőcz Katalin]
Pont egy ellentétes irány, mint amíg így a korunknak a felfogása, hogy hát jön az érzelem, és hát nem tehetek róla, visz.

[Petrőcz László]
De hát pontosan a mi megvallásunk, amit nap, mindnap érdemes egy keresztének megvallani, hogy nem azt teszem, meg nem azt az vagyok, amit érzek, hanem az vagyok, amit hiszek, és a hit az mindig Isten igéjével kapcsolatos, az mindig egy engedelmesség is Isten igéjének. Jézusról tudjuk, hogy a szenvedések által vált tökéletessé, tehát hogy megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet, tehát tulajdonképpen egy megértése az Isten szavának, például itt a megbocsátással az elengedéssel kapcsolatban mondjuk vegyük azt az igét, amit mond Jézus is, pont a tanítványokat tanította, hogy amikor valakivel bármiféle pere van valakinek, vagy üldözi, akkor igyekezze megegyezni vele, hogy minél hamarabb az úton, hogy nehogy a bíró kezébe adja.

Tehát például ez egy olyan gyakorlat, amiben az embernek az ön igazságát, a büszkeségét, a hiúságát el kell tudni veszíteni, és ennek az árán pedig meg kell tanulni az embernek a megbékélésre és a kiegyezésre jutni. Nyilván megvannak ennek a megfelelő keretei, szintén egy nagyon fontos bibliai igazság, hogy törekedjünk mindenképp erre kapcsolatban a békességre és a szentségre, mert ezek nélkül nem láthatja meg senki, sem az urat.

[Petrőcz Katalin]
Igen, a probléma az, hogy ugye körül vagyunk jövő emberekkel, sőt, mi magunk is emberek vagyunk, és ezt még így vertikálisan Isten felé, hogy az ön igazságomból lejjebb adjak, talán még csak hajlandó lennék, de hát ugye itt emberekről van szó ők, és a mi igazságtalanságdetektorunk az nagyon erős szokott lenni, hogy ő akkor miért engedheti meg magának, hogy mondjuk megsértsen engem, vagy igazságtalanságot kövessen el, és akkor ki kezdjen előbb békülni, gondolom ez is egy ilyen mindennapos kérdés.

[Petrőcz László]
De hogyha ebbe a csapdába vele kerül az ember, akkor ennek sos sincsen vége. Tehát egyszerűen ez sem Isten fele, mert Isten, ahogy tegnap nagyon nagy üzenetet hallottam Sándort, ugye ő szuverén, és ezért ő megteheti. Tehát megalkotott, jónak alkotott, elindított, és valamilyen módon ennek ellenére független tudd lenni a teremtményeitől, és szuverén tud lenni a teremtményeitől, tehát nincs, nem tud érzelmi válságba kerülni, hogyha azok nem úgy csinálják a dolgot, ahogy kellene, maximum, ahogy mondta Sándor is, hogy időnként a bosszovállásnak a ruháját felveszi, amikor már úgy érzi, hogy elég, tehát már tényleg olyan szinten romlást is, bomlást okoznak a teremtményei, és hogy ezzel kapcsolatban mi szerepünk is hasonló, hogy nekünk is meg kell tanulnunk úgy élni, úgy jókat cselekedni, amit Isten elénk helyezett, mert a minden jó cselekedetünk is persze nekünk kell megtenni, de igazából Isten helyezi elénk azokat a lehetőségeket, amelyekben járnunk lehet és kell.

[Petrőcz Katalin]
A jó cselekedeteket is, amik emberekkel kapcsolatosak, helyzetekkel.

[Petrőcz László]
Isten enged bele, és Isten teszi elénk, mert ahogy ezeket megtesszük, ezek miatt a jó cselekedetek miatt egyébként nemcsak a mi szívünk válik jobban, nemcsak mások kapnak jót ebből, hanem Isten neki szó. Isten fele megy a dicséret, mert ezek miatt fogják dicsőíteni a mindenható atyát.

[Petrőcz Katalin]
És így tudunk mi is egy kicsit függetlenül válni, hogy nem vagyok kiszolgáltatva annak, hogy az illető, a milyen jó cselekedetnek az alanya, akit elém hoz az ór, mondjuk nem hálás.

[Petrőcz László]
És ez előfordulhat. Nem mondom, hogy ez mindig így van, mert nagyon sokszor hálásak az emberek, és nagyon sokszor meglepően megnyílnak a jó cselekedetek kapcsán, és nem is értik, vagy legalábbis megdöbbennek, mert nem jellemző ez a mai időben, mai korumban. Mert ma egy őrző korban élünk.

Tehát egy olyan korban élünk, amikor az emberek magukat szeretők, önszeretők, egoisták, és teljesen a saját érdekeik szerint járnak. Ugye ez a nehézség egyébként ennek a kérdéskörnek is, amit Timótausnak mondott Pálapostól, hogy kiellelhetetlenek, összeférhetetlenek.

[Petrőcz Katalin]
Hát nagyon nehéz így jó szívűnek lenni, ugye egy ilyen kérdészetben.

[Petrőcz László]
Így van, de ennek ellenére mi ugye más mérce szerint élünk ebben a világban, mint ahogy akár a világi emberek, vagy engedetlen keresztények élnek, meg kell tanulnunk egy olyan Krisztusi mércét fel, Krisztusi arcot, és ezt képmutatás nélkül felöltözni, amiben annak ellenére, hogy lehet, hogy kapunk sér enneket, vagy sértéseket, meg kell tanulnunk mégis szeretetben járni. Mert az igazi szeretet, amely nem is mi vagyunk, tehát ez nem belőlünk fakad olyan értelemben, a bennünk lakozó Krisztusból fakad, mert ő a szeretet, és az a szeretetről ugye Korintus Levél azt mondja, hogy be van nagyon magas szintű elengedés, tehát egyszerűen a befedezés. Amikor ez a szeretet dolgozik, akkor ez persze kockázatot vállal, de sosem tud megszégyenölni, mert mindig Isten az, aki ezekért megfizet.

[Petrőcz Katalin]
Mert emberek előtt meg lehet szégyenölni.

[Petrőcz László]
Emberek előtt meg lehet szégyenölni, de az Isten előtt nem. Tehát amikor mi gyakoroljuk azt a szeretetet, amely bennünk él Krisztusban, akkor ez a szégyenlődés, a szeretete, ez sok mindent el tud törni, el tud szenvedni, be tud fedezni, igazából nem tud veszteni ez a szeretet, ez egy olyan befektetés, amelyből csak nyerni tudunk, de ezt természetesen szenvedni is kell tudni, tehát le kell tudni az embernek mondani az önigasságáról és sokszor még a jogairól is, mert ugye persze igunk lenne visszakiabálni, vagy visszasélteni, de van egy mesterünk, aki pont akkor, amikor legnagyobb sértéseket vette fel, vagy kapta, pontosan akkor nem szidalmazott és nem fenyegetőzött, hanem rábízta az igazságosanít élőre.

Tehát tulajdonképpen sokszor a gyógyszerünk abban van, hogy ha fájdalmak is érnek, akkor ezt őszintén el tudjuk mondani Istennek. Feltudjuk tárni Istennek.

[Petrőcz Katalin]
Az érzelmek ott vannak, csak fel tudjuk tárni Istennek, és akkor.

[Petrőcz László]
Az érzelmek ugye azért ahhoz már nagyon vállapostol, amikor, ahogy mondta Sándor, is kell lenni, hogy mindenféle, tehát megkövezik föl, kell, és megy tovább. És ahogy mondta több helyen is a leveleiben, hogy ezeket ő szembedi, mert tudja, hogy kitől kapta a meghívást és a megbízást, és ezért nem szégyelli ezeket a sérelmeket és ezeket az eljáró szembedéseket, mert tudja, hogy az ő az Isten néletet, kincsét Isten meg fogja őrizni arra a napra, és nekünk is ez egy tanulság, hogy ezért a szent szellemre hagyatkozzunk ilyenkor mindig. Tehát egyrészt felismerjük azt, hogy fájdalom ért, mert érnek fájdalmak, de ezekkel ne testi módon lőjünk vissza, és ne a büszkeségünket generáljuk, meg ne a hiuságunkat, ne a kevéségünket, hanem ezekről mondjunk le, és inkább Isten eléjáróljuk, és tárgyuk fel ezeket a fájdalmakat, szükségeket.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ő meghallgatja az érzéseinket.

[Petrőcz László]
Ő meghallgatja ezeket az érzéseket, és ettől nyerünk kegyelmet pontosan arra, hogy el tudunk engedni, meg tudunk bocsáttani. És ráadásul kapunk egy olyan vezetést, hogy hogy oldjuk meg ezt a feladatot. Az a baj, hogy sokan keresztények élből reagálják le, például ugye ilyenkor hallunk, hogy ó, hát itt ebbe a gyülekezetbe többet, többet se teszi a lábát, mert hogy ilyen sérelem érte.

Tehát emberek között vagyunk, és emberek között is leszünk egészen a. És ez sem lehet véletlen gondolomén. És ez sem véletlen, ez még az ezeréves királyságban is korlátozott mértékben ezt felfog meg.

Mert ugye ott is például az ezeréves királyságnak a végén is még lesz olyan fokú igazságtalanság, hogy pontosan a szentek és a Krisztus uralmát gyakorlók nyilvánvalóan csak is pozitív és jó dolgokat fognak adni a környezetüknek, de ugye érje, hogy bizonyos nemzetnépek, bizonyos tömegek még ott is a sártának az elengedése után ott is még fel korbácsolják a lelkeket, az érzelmeket, és elveszítik a józaneszüket, és olyan oldalra állnak, ami a végső vesztüket fogja okozni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát mi gyakorolunk gyakorlatilag?

[Petrőcz László]
Hogy?

[Petrőcz Katalin]
Mi gyakorolunk?

[Petrőcz László]
Hát ez egy folyamatos gyakorlat.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ezt szükségünk van ahhoz, hogy a mennyben részt vegyünk, vagy az ezer éves királyságban előtte részt vegyünk a Isten melletti seregben.

[Petrőcz László]
Ez mindenképpen így van.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez nem öncélú ez a...

[Petrőcz László]
Ez nem öncélú, és nem is, tehát ezeknek nagyon tartós jutalmuk van, tehát egyértelműen beazonosítanak bennünket ezek a stigmák, jól mondja az ember? Tehát ezek a jelek. Ezek a jelek, amiket az ember megtanul, hogy Krisztus hívjál válik, tehát együttérzővé, irgalmasság, könyörületesség.

Ugye például az isteni bölcsességről mondja, hogy először is van benne méltányosság, van benne engedés, tehát hogy tud engedni. Van benne irgalom, van benne könyörület. Tehát arra a típusú bölcsességre kell ráhangolódnunk, ami képessé tesz arra, hogy rálásunk az ilyen szituációkra, ne rögtönüssünk vissza, sőt, visszafogjuk a szívünket, kérjük Istentől a vezetést, az irányítást, hogy hogy tudom megoldani.

Általában ez úgy sikerül, hogy nem diadalittasan, hanem az ember nagyon következetesen figyel az érzelmeire, és megtanulja azokat megöldökölni, tehát az indulatokat, a haragot, a mérgességet, a sértődöttséget, és mi a cél? Pontosan azért tesztük ezt, hogy meg tudjon a szívünk maradni a békességbe, abban a nyugalomban, amelyet Krisztus ad. Ez a nyugalom minden értelmet felül tud haladni.

Ez a nyugalom, ez Istennek a békessége, amely meg tudja őrizni a szívünket, gondolatainkat a Krisztusba, és egyben meg tudja törni a sátánt a lábaink alatt, tehát olyan győzelemre vezet, hogyha nem engedjük magunkat kimozdítani az érzelmeinken keresztül ebből, ami tartósan szeretetet és tiszteletet az emberek fele, megbecsülést tud közvetíteni, és ráadásul egy olyan típusú reakciókat is kiválthat természetesen az emberek előtt, amivel tiszteletet fogunk tudni nyerni ezen keresztül.

[Petrőcz Katalin]
És akkor a boldog mód.

[Petrőcz László]
Általában az emberek erre képtelenek.

[Petrőcz Katalin]
Jól reagálnak.

[Petrőcz László]
Vagy őszem, hogy azért reagálnak jól, mert nincsenek pozitív szokók. Először nem lehet érteni, hogy ugye a magyar közmondásba ezt így fordították, hogyha megdobnak kővel, dobj vissza kenyére. Ugye ez nincs benne viljában, de viszont, ugye, úgy tudom, hogy nincs benne, de viszont jól hangzik, és persze általában leszokták hülyézni az ilyen ember.

[Petrőcz Katalin]
Ezt akartam is kérdezni, hogy ugye a lúzerség sem cél.

[Petrőcz László]
Igen, ez nem cél. Ezt nagyon tudatosan, és mennyei látással szabad, mert különben a naivitásnak az áldozatával kerül az ember. Tehát ugye például Pál Lapostod is, amikor ugye beböltönözték, meg előtte megvesszőzték, tudjuk, Szilvánuszszal, akkor utána követelte, miután Isten kiszabadította a böltönből, de utána követelte is a város nagyjelőt is, hogy nem titokban meneküljön el arról a helyről, vagy bújdosson el, hanem nyilvánosan kérjenek tőle bocsánatot, mert ugye ez méltatlan volt.

[Petrőcz Katalin]
És ezt ekkor hova helyezed ezt az incidenst? Tehát neki akkor miért volt fontos, hogy ezt követelje?

[Petrőcz László]
Azért volt fontos, hogy pontosan az evangéliumnak egy tisztességet is adjon. Tehát mértóságot adjon annak.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem az önigazság.

[Petrőcz László]
Nem egy bűnözőkről van szó, és gonosz levőkről van szó, hanem arról, hogy az Istennek a királysága az eljött, és ebben nemesség van, ebben tisztesség is van. És ez nagyon fontos, hogy ez a tisztességért a hívők is küzdjenek, tehát minden ember előtt, hogy így tudjunk megállni tisztességben és kedvességben.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem a mindent, lehetszerűsítve nem arról van szó, hogy mindent eltűrni, holott azért a korintusi levélben írva, hogy mindent eltűr a szeretet, de ez mégiscsak azokon a határokon belül, ami nem engedi át a naivitásba, plusz nem engedi ugye, hogy az evangélium munkásait mondjuk bűnözőként tűntessék fel.

[Petrőcz László]
Természetesen hát ugye itt vannak azok a néha a mi életünkben is megjelenő perek, akár újságcikkek miatt, akár bizonyos tettek miatt, vagy az igazságszolgáltatás elé való feltárások, mert ez nagyon fontos dolog, hogy aki, tehát nem lehet elszenvedni azt sem, hogy valaki gonosz és bolond módon végzi a dolgait, és akkor azt folyamatosan csak az elszenvedi. Hanem meg kell tanulni ezeket regulázni is, mert ha bolondot engeded, akkor még bolondabb lesz.

[Petrőcz Katalin]
Viszont a gyűlökezetem belül nem érdemes, gondolom, ilyen harcokat folytatni, mert ott nem az evangéliumról van szó, hanem az én igazságomról.

[Petrőcz László]
A bübliai igazságok alapján a gyűlökezetet ezekből azért kell kihagyni, és ezért kell az embernek lemondani még inkább a saját egójáról, mert ott egy testőr van szó, ott egy igazodásról van szó, ami fáj az egyik oldalon, a fáj a másik oldalon is, ilyen a testnek az összefüggése, hogyha a fáj a kéz, az mindenki az egész test érzi, és ezért kell megtenni mindent annak érdekében, hogy az ember le tudja mondani a saját igazságáról, és megtanuljunk úgy szeretetben élni, hogy akár a sérülmeket is elszenvedjük, akár le tudunk mondani ezekről a sérülmekről. Nem fogok egy akár egy, persze sokféles élelem van, mert ugye például, és ezt meg kell tanulni kölcsönösen, tehát egyrészt, hogyha mondjuk pletykálkodnak rólam, akkor meg kell tanulnom ezt elszenvedni, és inkább nem veszem magamra, és nem kezdek el ezek ellen. De mégis felszólalhatok egy alkalmas helyzetben, hogy ez nem illik, mert a Krisztus testében nem lehet az embernek egy más hátra mögött például beszélni.

Intrikákat nem lehet megfogadni, nem lehet megválmazni.

[Petrőcz Katalin]
Egyfajta regulázás akkor itt is van, csak nem perekedés.

[Petrőcz László]
Ez az igazság beszél, de az regulázás azt jelenti, hogy szeliden is, de megfenyítjük azokat, akik ellenkeznek, vagy elmondjuk az igazsággal kapcsolatos véleményünket, de indulatmentesen.

[Petrőcz Katalin]
És nem az igazságot.

[Petrőcz László]
És nem az önigazságunkért küzdve, hanem hogy mi az, ami illik Krisztusban, és mi az, ami nem illike. Tehát egyszerűen nem torkolhat veszekedésekbe és vitatkozásokba, szóharcokba, mert ezek háborúságot hoznak, háborúság meg különböző gyötrelmeket és fájdalmakat okoz a testbe, és ez nagyon fontos, hogy erre az érettségre gyűlökezetek, családok, testvédi kapcsolatok eljussanak, és megtanulják letenni ezt a fegyvert, mert Jézus Krisztus drága árat fizetett ki azért, hogy az egyházat megmentse, és a hívőket megmentse.

[Petrőcz Katalin]
Ugye az embernek van memóriája, tehát amikor azt mondjuk, hogy ezeket el lehet felejteni, akkor az is egyfajta feladat lehet, vagy hova kell tenni ezeket a sérüléseket, melyik zsebünkben, hogy tovább tudjunk menni, és úgymond magunk mögött hagyjuk.

[Petrőcz László]
Hát például Pál Apostolnak volt egy nagyon érdekes mondata az kapcsell végén, hogy gyakorolta a lelkismeretét, hogy az botránkozás nélküli legyen. Ugye ez nagyon érdekes kifejezés, ez azt is jelezi, hogy az emberbe ebbe gyakorlatot tudunk szerteni, hogy minél hamarabb el tudjuk felejteni, és nem veszük magunkra, és nem holdozzuk el, tehát egyszerűen tudatosítani kell azt is, hogy sokszor vannak életlen emberek, akik nem tudják még, hogy mit tesznek, de meg kell tanulni az embernek ezek között is úgy mozognia, hogy a mi tisztességünk az emezen múlik. Tehát, hogy nem feltétlenül ragaszkodunk az ilyen szituációkban.

[Petrőcz Katalin]
Tehát a tisztázáshoz?

[Petrőcz László]
Feltétlenül, hanem van, amikor az embernek észre se kell, észre se veszik. Tehát fel sem akarom magamra venni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy akkor tudok túllépni rajta, ha bocsánatot kér, ha tisztázzuk, ha megbeszéljük.

[Petrőcz László]
Nem feltétlenül, nyilván nagyon jó, hogyha ilyen következetesen, de ennek csak akkor van értelme, ha megoldás szül, ha még nagyobb háborúságot, annak semmi értelme nincs, mert sokszor az emberek úgy akarják rendezni a dolgokat, hogy.

[Petrőcz Katalin]
Újra előhozzák?

[Petrőcz László]
Hogy újra felhasítják azt a sebetésú, és nyilván vádolva, a másiknak neki rontva, annak nincs semmi értelme, mert még nagyobb ühat fog.

[Petrőcz Katalin]
Hát az a gyakorlat, hogy elvárja, hogy persze, majd lecsillapodok, ha lecsillapítasz valamivel.

[Petrőcz László]
Igen, igen.

[Petrőcz Katalin]
Akkor ez nem reális elvárás?

[Petrőcz László]
Reális elvárás szerintem az, de ez nem mindig adatik meg, hogy mind a két szívelre teljesen már készen van. Én azt mondom, hogy ha nincs teljesen kész, akkor jobb, hogy az ember fel se veszi. Mert néha nagyon egyszerű dolgokért meg lehet sértődni.

Igen. Azzal, hogy nem néz rá valakire, és már megjegyzi magának, és azt mondja, hogy ez az ember, ez szeretetlen.

[Petrőcz Katalin]
Tehát meg van róla véleménye egy pillanat előtt.

[Petrőcz László]
Meg van egy véleménye, és lehet nagyon sok esetben egyébként ezeket a véleményeket szinte meg is őrzik az emberek, és ez nagyon nem jó dolog. Mert lehet, hogy teljesen csak akár egy fáradtságból fakad. Lehet, hogy annyira másra figyel, hogy észre se veszi.

És egyébként, hogy csak azt nézem a bibliai üzenetekbe, ugye Jézus, amikor mondta, amikor mész például szolgál, tehát ugye mész az Evangéliumot hirdeti, vagy néz szolgálni, akkor ne nézz se jobbra, se balra. Tehát ennek még akár bibliai alapját is megtudnám mondani, hogy van, amikor annyira.

[Petrőcz Katalin]
Fókuszál nagyobb.

[Petrőcz László]
Szellemében annyira figyel valaki, hogy nem, hogy minden egyes ilyen mozdulat kiveszi abból az irányból. Tehát ezt például meg kell érteni, hogy kinek kinek mi a szerepe. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a gyűlökezetben legyenek olyan emberek bőven, akik ezt a fajta szeretett közösséget viszont tudják olajhozni, akikben meg kell, hogy legyen az a nyitottság, hogy néznek, figyelnek mindenkire a folyosókon, és tisztelettel, szeretettel köszöntik, mert ez nagyon fontos, hogy ez a fajta ápolás benne legyen a testben.

Én azért egy tanítványtól, és mondom, itt különbségeket kell tenni, mert itt mondjuk, hogyha beszélünk fiatalokról, vagy beszélünk olyanokról, akik most kezdik el az akadémiát, én például ezt egy alapdolognak bélbenném, hogy tanuljon meg az ember egyáltalán köszönni kedvesen, tisztelettel. Viszont ezzel tudjuk azt bizonyítani, hogy mi egymáshoz közünk van. Tehát hogyha ugyanolyan farcsal megyünk el egymás mellett, és itt azért mondom, különbség van abban, hogy valaki mondjuk már figyel a szolgálatra, amit el kell végeznie, és különbség van akközött, aki hanyag, rest, és nem figyel a lelkének az ápolására, hogy az készen álljon arra, hogy hajlandó legyen az egymás iránt való, vagy az atyafiúi szeretetre buzgón, tehát buzgóságosan, mert ez is egy alap, hogy tanuljuk meg egymás buzgón szeretni. Ez mit jelent a buzgóság?

Hát azban legyen, ebben benne van, és abban érzelmek is vannak. Tehát az kifejező margát.

[Petrőcz Katalin]
Te buzog benne azt a szeretetet?

[Petrőcz László]
Hát buzog benne az a szeretet azért, hogy a másikért, ez nyilván nem csak érzelmek, elsősorban ebben benne van például az, hogy ezért el tud engedni, meg tud engedni, el tudja fedezni. Tehát ez egy olyan szeretet, amely valóságos, de hát ez a szeretet, ez nem olyan, hogy nem lehet észrevenni, ezt azért észre lehet venni. Hát az is mutatja, amikor kívülről néznek bennünket, hogy pontosan ebből ismernek meg bennünket, hogy mások vagyunk, hogy mások vagyunk, mint a mi a világ.

Mert a világ az farcsal, közönnyesen, érdektelenül, cínikusan, gunyolódva, csufolódva megyen a másik mellett. Ugye ezek a Krisztus testében, ez nem járható út, ez kizárt dolog, hogy ezért ne kapnánk ítéletet, hogyha ezzel nem változtatunk. Oh happy day, oh happy day, oh happy day.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi ítéleti válogatása.

Legfrissebb