Happy Day - 2024. 03. 12.

[Szignál]
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a test nem használ semmit. De a szellem az, amely eleven itt. És én veszek mai napon is erőt, mert eljött reám a Szent Szellem.

Azért, hogy egész életemben a názáti Jézus Krisztus mellett tanúskodjak, hogy ő halad volt, de föltámadott a harmadik napon. És felült az atyának a jobbjára. És hiszem, hogy ő a főpapom, ő a megváltom, ő a szabadítom, ő a királyom, ő a gyógyítom.

Hiszem, hogy a názáti Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem, hogy a keze az én életemben van, és nem azért, hogy megátkozzon, hanem azért, hogy levegyen róla minden átkot, minden terhet, és Ábrahamnak az áldását helyezze az életemre. Mert meg van írva, hogy átokká lett én életem, hogy Ábraham áldása legyen én rajtam, és elnyerjem a Szent Szellemben való alelmerítkezést.

Hiszem, hogy a mai napon is. Szent Szellemben, tűzben merít alá az Úr, és erre kinyitom a szívemet, lelkemet, és a bennem lévő kegyelmi ajándékot fölgerjesztem. És dicsérem, magasztalom, áldom az én megváltómat, Uramat, aki úgy szeretett engemet, hogy ez életét adta én életem, hogy ne kárhozzak el, hanem örök életet nyerjek, és itt a földi életbe is beteljesedjek Isten Szellemének az erejével.

Amen! Alleluja!

[Diószegi Dávid]
És teljesen elégette az égő áldozatokat és véres áldozatokat. Az örökkévaló dicsősége pedig betöltötte a templomot. A papok nem tudtak bemenni az örökkévaló templomába, mert azt az örökkévaló dicsősége betöltötte.

Amikor Izrael népe látta, hogy az oltára tűz szállt le, az örökkévaló dicsősége pedig a templomra, mindannyian meghajoltak és arcsal a kövezetre borultak, imádták és dicsérték az örökkévalót ezzel az énekkel. Jó az örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart!

Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az örökkévalónak. A király 22 ezer bikát és 120 ezer juhat áldozott fel. A király és a nép így szentelte meg az Isten templomát.

A papok a szolgálatukat végezték, a léviták pedig dicsérték az örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket még Dávid király készített és ezt énekelték. Az örökkévaló kegyelme és hűséges szeretete örökké megmarad! Mielőtt a léviták Dávid dicséreteit énekelték, a papok velük szemben állva trombitáltak és az egész nép felállt.

Salamon megszentelte a templom épülete előtt lévő középső udvart is. Ott mutatta be az égőáldozatokat és a hálóáldozatok kövérjét. Azért nem a nagy bronzoltáron végezte ezeket az áldozatokat, mert ott már nem férte le sok égőáldozat, ételáldozat és az áldozatok kövérje.

Salamon 7 napon át ünnepet tartott egész Izrael népével együtt. Igen nagy sokaság gyűlt össze Izrael egész területéről, az ország legészakibb végétől, a Hamáti hágótól egészen a legdélibb végéig, az Egyiptomtól elválasztó patakig. 7 napon át ünnepelték az oltár felszentelését, utána pedig a sátorok ünnepét tartották további 7 napig.

A 8. napon nagy ünnepi gyűlést tartottak, amely az új templom oltárának felszentelését és a sátorok ünnepét egyaránt lezárta. Végül a 7.

hónap 23. napján Salamon elbocsátotta a népet, hogy mindenki térjen haza otthonába. Mindannyian boldogok voltak és szívből örültek, hogy az örökkévaló jót tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izrael-lel.

Így hát Salamon befejezte az örökkévaló temploma és a királypalota felépítését, és mindezeknek a teljes berendezését. Sikeresen vékezvitte mindazt, amit elgondolt. Ezután az örökkévaló éjjel megjelent Salamonnak, és ezt mondta.

Meghallgattam imádtságodat és teljesítem kérésedet. Kiválasztottam magamnak ezt a helyet, hogy az áldozatháza legyen. Ha majd bezárom az eget, hogy ne adjon esőt, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy pusztítsák a földet, vagy járványos betegséggel sújtom népemet, és ha akkor népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, elhagyja gonoszságait és visszatér hozzám, akkor majd én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom földjüket.

Mostantól kezdve figyelek erre a helyre. Meghallgatom az imádtságokat, amelyeket a hely felé fordulva mondanak, mert kiválasztottam és a magam számára elkülönítettem ezt a házat, hogy nevem örökre itt lakjon. Itt lesz a tekintetem, és a szívem mindig.

Te pedig salamon, ha állandóan jelen létemben élsz, mint ahogy apád Dávid élt, és a véghez viszed mindazt, amit parancsoltam neked, és ha rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, akkor megerősítem és állandóvá teszem királyságodat. Akkor a szerint bánok veled, ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal, amikor megígértem neki, mindörökké valamelyik férfi leszármazottat fog Izrael trónján ülni, mint király. De ha elfordultok tőlem, és ha nem engedelmeskedtek rendelkezéseimnek és parancsaimnak, ha más isteneket imádtok és szolgáltok, akkor gyökerestül kitéplek titeket földemből, amelyet nektek adtam, és elfordulok ettől a háztól, amelyet nevem számára kiválasztottam és elkülönítettem, és nem törődök vele, sőt példabeszédé és szólásmondását teszem a többi népek között.

Bizony akkor ez a ház, amely egykor oly felséges volt, megdöbbentő lesz mindenki számára, aki elmegy mellette. Ámulva fogják kérdezni, miért bánt így az örökké való e földel és ezzel a házzal, és ezt fogják válaszolni. Azért, mert ez a nép elhagyta az örökké valót, atyáik istenét, aki kihozta őket Egyiptomból.

Azért, mert más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták. Ezért hozta rájuk az örökké való mindezt a pusztítást és bajt. Húsz évi munkába került, amíg Salomon felépítette az örökké való templomát és a királyi palotát.

Miután mindezt befejezte, kiépítette és megerősítette azokat a városokat, amelyeket Hirám király adott neki, majd izraelieket telepített oda. Azután Salomon Hamád szóba ellen vonult és elfoglalta. Felépítette Tadmólvárosát a pusztában és raktárvárosokat épített Hamádban.

Felépítette Alsó és Felső Bédhoront és ezeket megerősítette. Falakkal vette körül és jól védhető erőskapukat állított. Felépítette Balátot és a raktárvárosokat, különvárosokat a harci szekerek, katonái és a lovasok számára.

Amit csak kívánt Salomon mindent felépített Jeruzsálemben, a Libanonban és az ország más területein. Salomon országában nem mindenki tartozott izrael népéhez. A hettiták, emóriak, periziek, hivviek és jebúziak közül ugyanis izrael fiai nem írtottak ki mindenkit.

Akik az idegenek közül megmaradtak, azoknak a leszármazottjaid Salomon szolgai munkára fogta, és ez mindmáig így is van. Izrael fiai közül azonban a király senkit sem kényszerített szolgai munkára, ők voltak a király katonái, a hadsereg tisztjai, a harci szekerek és a lovasok vezetői. Salomon király hadseregében 250 tiszt szolgált, ők vezették a hadjáratokban a sereget.

Salomon felköltöztette a feleségét, a fáraó leányát a Dávid városából abba az új palotába, amelyet Számára épített. Ugyanis ezt gondolta Salomon. Ne lakjon a feleségem Dávidnak, Izrael királyának a palotájában, mert szent az a hely, ahol az örökkévaló szövetségládája volt elhelyezve.

Salomon égő áldozatokat mutatott be az örökkévalónak az örökkévaló oltárán, amelyet a templom oszlopcsarnoka elé épített. Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken. Szombaton, újhold ünnepén és évente háromszor, a nagy ünnepeken, a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

Apjának Dávidnak az utasításait követve Salomon meghatározta a papok szolgálati beosztását, a léviták csoportjait, akik dicsérettet énekeltek az örökkévalónak és segítettek a papoknak a naponkéndi szolgálatban és a kapuőrség szolgálati csoportjait a kapuk szerint. Mindez annak megfelelően történt, ahogy Dávid az Isten embere parancsolta. A papok és a léviták Salomonnak mindenben engedelmeskedtek, még a kincseket illetően is.

Salomon minden munkáját sikeresen vékezvitte attól kezdve, hogy az örökkévalóházának az alapját lefektette egészen addig, amíg teljesen befejezte az építést. Így fejeződött be az örökkévalóházának munkája. Azután Salomon elment Ecium geberbe és élódba, amelyek a Vöröstenger partján fekszenek, Edomországában.

Hírám király hajókat küldött Salomonnak a szolgáival, akik járatosak voltak a hajózásban. Ezek Salomon szolgáival együtt Ófírba hajóztak, és onnan 450 tarantum aranyat hoztak Salomon királynak.

[Németh Sándor]
Az Úr pedig, az Úr szelleme a rossz emberekből is jó embereket hoz létre. És a szent éleknek is az igénynek a befolyása, és a szenteknek a befolyása mindig azt célozza, hogy az emberekben a jó ember erősödjön, a belső ember megújuljon, a belső embernek az ellenálló képessége a kísértővel szemben növekedjen. Hidben, reménységben, szeretetben, a szent élekkel való személyes közösségben, a szent szellemnek a jelenlétében.

Ezért bizonyos embereknek a jelenlétében jobban érezzük a szent éleknek a kenetét, jelenlétét, és vannak emberek, akiknek hát szükséges, hogy a jelenlétükben legyen, de érzünk egy rövid zállatot, hogy a szent élek lefagy, sőt, vannak olyan emberek, akik képesek arra, hogy úgymond, ha nem figyelünk, a kenettől levegyenek bennünket. A kenett ugye kétféleképpen van az emberben, van belső kenett, és van, ami rajta van az emberen a kenett, és különösen az utóbbit tudják levenni, először is a különböző rombot, amely az ember úgymond a romblásnak és a hanyatlásnak a útjára tereli.

[Szignál]
A Tudatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából. Hangos könyv.

[Sárosi Renáta]
És hirtelen hajnal lett. Kintről hallottam a poszáták énekét. Azonnal felültem.

Hallottam a micsodát, hiszen már évek óta nem hallottam a madarak énekét. Felpattantam, teljesnek és életeltelinek éreztem magam, majd gyorsan belegyömöszöltem magam a ruháimba. Reggel öt óra múlt, és édesapával fél hatra kellett a fejű istálókban lennünk.

Amint azon a csodálatos reggelen kinyitottam az ajtót, meghallottam, ahogy serceg a tojás a konyhában. Az edények koccanása, a madarak éneke, a lépteim dobogása, ahogy a téglavörös lépcsőn rohantam lefelé, ezek voltak azok az alighallható hangok, amiknek a hiányát már észre sem vettem. Apa, anya, ismét hallok, rontottam be a konyhába.

A gyógyulás azonban sosem lett teljes. Amikor édesanyámmal visszamentünk az orvoshoz, 90 százalékos hallást állapított meg. Hogy miért maradt meg a 10 százalékos károsodás, nem tudom, de nem is aggódom miatta.

Emlékszem, hogy még azon a hétfői délelőttön, kicsit később miután befejeztük a fejést, egymagam elmentem a zöld katedrálisomba. A kukorica magasra nőtt, aratásra beérve. Leültem két sor közé, letéptem egy kukoricacsövet, lehántottam róla a zöld leveleket, és elrákcsáltam a fehér kukoricatejtől szétpattanó szemeket.

Uram, mondtam, tudom, hogy amikor meggyógyítasz valakit, azért teszed, mert feladatod van a számára. Megmutatnád nekem, hogy milyen munkád van számomra? Elején te, ahogyan az osztályomba járó fiúk többsége arról álmodott, hogy baseballztár lesz, arról álmodtam, hogy proféta leszek.

Végül is csak egy kicsivel voltam idősebb, mint a gyerek proféta, amikor a látomást kapta. Ám, teltek az évek, én pedig nem kaptam meg ezt a csodálatos ajándékot. Mintha azt mondta volna az úr, a profétálás ugyan nagy szerepet fog játszani az életedben, de te magad nem leszel proféta.

Majd egy nap olyan dolog történt, ami miatt azon kezdtem gondolkozni, vajon gyógyítószolgálatom lesz-e. A legkisebb testvérem, Florence, hat éves volt, amikor nekiesett egy tartócsőnek az istálóban, és szilánkosra törte a jobbkönyökét. Mire a sebész és a csontspecialista befejezték az operációt, biztosak voltak abban, hogy Florence újra használni tudja majd a karját, csak hogy a könyöke örökre merev és behajlított állapotban marad.

Miután lekerül a gépsz, elkezdhetjük a gyógytornát. Ha elég türelmes, az izületei 10 vagy akár 20 százalékban is visszanyerhetik a rugalmasságukat, de ez a legjobb, amit remélhetünk, vélekedtek az orvosok. Nem sokkal eme diagnózis után, az egyik vasárnapi istentiszteleten újra azt éreztem, hogy a meleg, nehéz takaró a vállamra telepszik.

Nem kellett kérdeznem, hogy ki az, mint ahogy az sem volt kérdés, hogy mit kell tennem. Át kellett mennem a terem másik végébe, és imádkoznom Florence karjának gyógyulásáért. Így, mi alatt mindenki az urnak énekelt, halkan felálltam a padlóról, és átsétáltam a női részre.

Florence a leghátsó padon ült, a jobb karja egy nagy, műanyag sínben volt rögzítve. Lehajoltam hozzá, a takaró melege a karomon keresztül a kezeimbe áratt. – Florence – suttogtam – imádkozni fogok a könyöködért.

Nagy, fekete szemével ünnepélyesen rám nézett. A kezemet a sínre tettem, tulajdonképpen alig imádkoztam, csak álltam, és éreztem, hogy a tűz a karomból és a kezemből a Florence könyökét borító kötésbe áramlik. – Érzem – suttogta Florence – forróságot érzek.

És ennyi volt. Egy perc sem telt bele, és már nem éreztem a takarót a vállamon. Észrevétlenül visszasétáltam a helyemre.

Nem hiszem, hogy egy fél tucatnál többen láttak volna minket. Pár hét múlva lekerült a sín Florence karjáról. Az aznap esti vacsoránál édesanyja elmesélte, hogyan tette az orvos egyik kezét Florence fehér, ráncos könyökére, míg a másik kezével a csuklóját fogta meg, majd finoman megpróbálta két-három centire kiegyenesíteni a sérült kart.

Ahogy Florence alkarja előre-hátra hajlott, majd a könyökből kiindulva széles köröket írt le a levegőben, az orvos arcán hitetlenkedő mosoly jelent meg. – Nagyszerű! – mondogatta.

– Nagyszerű! Jobb, mint amire számítottam! Sokkal jobb!

Hogyan lehetséges? Mintha... mintha sose lett volna eltörve.

Így történt hát, hogy azon a nyáron a kukoricaföldön azon kaptam magam, hogy az urat kérdezgetem, vajon a gyógyítás-e a feladatom? Amire a következő választotta. Természetesen.

Az egész egyháznak ez a feladata. Sok csodálatos gyógyulást fogsz látni. Néhány a te kezed által megy majd végbe.

De Demos, ez még mindig nem az a feladat, amit kifejezetten számodra készítek. 17 éves voltam, és másodikos a középiskolában, végzősnek kellett volna ekkora lennem, de a süketségem miatt két évet vesztettem. Amikor édesapám megvásárolt a második gazdaságát.

Most már volt helyünk saját takarmánysilók felállítására, és volt elég tőkénk automata fejőgépek üzembe helyezéséhez. Apám más üzletbe is belefogott. Számunkra is, és a szomszédos tejgazdaságok számára is nagy fejtörést okozott a tej palackozó üzembe történő eljuttatása a gazdaságból.

Ezért édesapám tejszállító üzletbe kezdett. Majd, amikor észrevette, hogy a Los Angeles-i sonka ára megemelkedett, a disznótartásba is belevágott. Később pedig a húscsomagolásba.

Ádást parancsol az úr a te csűreidben, és mindenben, amire ráteszed a kezedet. És valóban úgy tűnt, hogy minden, amire Izsák, az ígéret gyermeke ráteszi a kezét, növekedésre van ítélve.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntjük a Patmos Café nézőit, hallgatóit, itt a stúdióban Márkus Attila műsorvezető társammal. Szervusz Attila!

[Márkus Attila]
Szervusz Katalin! Szép napot kívánok neked! Üdvözölök!

[Petrőcz Katalin]
És most szülői minőségünkbe folytatjuk ezt a beszélgetést, hiszen egy olyan könyvről lesz szó, ami a gyerekeinkről szól, és ezért szülők az olvasók is, nyilvánvalóan. Az első, aki itt van velünk a stúdióban, Tóth Dóri. Szia, Dóri!

Sziasztok! Köszöntök a hallgatóknak! És van velünk a vonalban egy másik szülőtár, Sárközi Gyuri.

Szervusz Gyuri!

[Sárközi György]
Szervusztok! Üdvözlöm a kedves hallgatókat én is!

[Petrőcz Katalin]
Nyilván az, hogy telefonban vagy, ez nem ad felmentést arra, hogy sokat beszélj, mintha itt lennél, mert szeretnénk azt érezni, hogy ez egy közös beszélgetés lesz. A közös nevező pedig Zsody Bent könyve, Imádkozz Isten igényével a gyermekeidért! Gyuri, akkor át is adom neked a szót, amikor elolvastad ezt a címet, rögtön lekaptad a Patmos pultról, vagy kerülgetni kellett, vagy ajánlásra vetted meg?

[Sárközi György]
Hát egészségű szintén ajánlásra vettem meg, de nem tudtam, hogy ennyire izgalmas, és ennyi minden tartalom lesz nagy számunkra benne. Tehát nem azért, mert bizalmatlan vagyok, sőt a Patmos könyvekkel igenis, hogy nagy bizalmam van, de sokkal nagyobb áldás jelentett, mint gondoltam.

[Petrőcz Katalin]
Akkor lehet, hogy ez igazolja a Patmos Café műsorunknak a létjogosultságát, mert kell az ajánlás, nem, Attila?

[Márkus Attila]
Abszolút! Én is úgy gondolom, hogy sokszor elmegyünk úgy könyvek mellett, és egy jó példa volt a Kaya, amit az előbb eljelentette a Gyuri alájkó jokosan, hogy nem mindig értjük a borítóról, a címéről azt, hogy mi a tartalom, és hogyha valaki, aki ezt látta, olvasta, beszélt róla a lelked, akkor olyan dologat is kibont, ami kiderül, hogy téged érdekel. Most nyilvánul ezek a könyvek olyanok, ami biztos, hogy mindenkit érdekel, de hát azért helyenként szelektálunk, mert az időnk, meg energiánk azért véges, ott a biblia, ami elsődleges, persze akkor elgondolkodunk rajta, hogy melyik legyen a könyv, és így kiesnek sokszor könyvek a Pixisből, de szerintem ezért jó, hogyha olyan emberekkel hallgatunk, figyelünk, akik olvasták, tudnak ítelesen róla beszélni, mert az akkor esetleg minket is indít arra, hogy fogjuk meg ezt is.

[Petrőcz Katalin]
Kicsit előolvassák másoknak, meg elolvasjuk egymásnak. Dóri téged mi fogott meg, mert azért ugye itt látjuk, hogy ez egy szép romantikus borító, nekünk talán jobban való, szerinted?

[Tóth Dóra]
Engem, amikor először megjelent, azonnal megfogott a könyv, tehát arra gondoltam, hogy én ezt biztos, hogy meg elfogom, és el is kezdtem akkor olvasni. Mindig is az igével való imádkozás, a megvallás, az fontos része volt így az imai életemnek, különösen a gyerek születés után, nem rögtön abban a pillanatban, hanem mondjuk az első nehézség után jött az, hogy igéket kezdtem el kigyújtani a gyerekekre, mert arra gondoltam, hogy valószínűleg ez az, ami engem ki fog ebből segíteni, majd később szívesen le is mondom ezt a bizonyságot. Mindenesetre akkor, amikor megjelent, elkezdtem olvasni, és rájöttem arra, hogy annál sokkal nagyobb perspektívája van a könyvnek, mint amit én eddig gondoltam az igéről, mert én úgy gyűjtögettem ki a gyerekekről szóló igéket, hogy a csemetéink, a mag, a lányaim, fiaim, tehát ezekről az igékről imádkoztam, de a könyv gyakorlatilag azt mondja, és egyébként nagyon jó könyv, tehát szeretném is így mondani, hogy nagyon-nagyon jó könyv, hogy nem csak ezekkel az igékkel, hanem minden igével lehet imádkozni a gyerekekért. Tehát nem azt ajánlja, hogy ne olvassuk az igét, hanem imádkozzunk az igével, és bármiről van szó, például mit tudom én a János leveléből, a szeretett barátom, akkor szeretett XY gyermekem, kívánom, hogy mindenben jó legyen dolgot, tehát vagy a mi atyánkban, hogy ne vídj minket a kísértésbe, hogy ne vidd XY-t a kísértésbe, hanem szabadítsd meg a gonosztól.

Tehát de ez csak kettő, amit így kiemelek, és minden egyes igét, amit ő is felsorol, tehát rengeteg igét ad a mellé, amit mond, tehát alátámaszt, és segít is abban, hogy tudjunk sok kivégével imádkozni, egy új gondolkodásmódot is magunkével tudunk tenni.

[Petrőcz Katalin]
Az igéről?

[Tóth Dóra]
Így van. Tehát teljesen meg tudja újítani gyakorlatilag az imádkozással való kapcsolatot, és az igével való kapcsolatot is. Őszintén megmondom, én például már ajánlottam ezt a könyvet olyan valakinek is, akinek nincs is gyermeke, egyedülálló, egészségügyi nehézséggel küzd, hogy magáéletedje ezt a látást, hogy az ige milyen fantasztikus és milyen hatalmas, mert ugye ez egy kétélű dolog, hogy bennünket is formál, illetve aki küldjük, akkor nem tér hozzánk vissza üresen, ezért olyan területekre is nyugodtan ki lehet küldeni, ami bármilyen az életünknek, nem csak a gyerekekre vonatkozóan.

[Petrőcz Katalin]
Tehát mindenképpen az egészségi állapot.

[Tóth Dóra]
Így van, mindenképpen egy teljesen egy egész, tehát látást megújító könyv szerintem. Szerintem mielőtt elfelejtjük ezt a bizonságot, én szívesen meghallgatok. Jó, az egyik gyermekünk, amikor nem tudom, olyan másfél-két éves lehetett, akkor ilyen különböző tüneteket produkált, és elvittük orvoshoz, és mondta az orvos, hogy hát hogyha ez így nem múlik el, esetleg még egy-két tünet hozzájön, így az idő folyamán, akkor elképzelhető, hogy törpenövésű lesz.

És ugye ez nagyon megrázó volt, hogy gyönyörű szép kislány, nagyon kedves, aranyos szellem volt így benne, napig is tényleg egy nagyon kedves, aranyos lány. És szóval úgy meglepődtünk, hogy hát ez hogy lehet, és akkor azonnal, tehát mondom, hogy nem amikor megszülettek, kezdtem el kigyűjteni a gyerekekkel kapcsolatos igéket, hanem ebben az esetben azonnal úgy éreztem, hogy nincs más megoldás, mert azon kívül, hogy imádkoztunk, azt is éreztem, hogy nekem is egy nagyon nagy pluszra van szükségem ahhoz, hogy ezen túlmenjünk, tehát hogy én magamat is föl akartam egy kicsit tuningolni, hogy higgyek abban, hogy ez nem így lesz, meg nem, amit az orvos mondott. És akkor minden alkalommal, amikor így napközben, úgy akkor sokat voltam otthon, tehát gyakorlatilag csak otthon voltam velük, és így ránéztem a kislányt, és akkor így időről időre egy összeszűkült így a gyomrom, meg azért úgy rossz érzésem volt, amikor ez úgy eszembe jutott, és elhatároztam, hogy mindig az igéket fogom kimondani ezzel kapcsolatosan, hogy olyanok lesznek, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok, meg áldott az én méhem, az én méhemnek gyümölcse, szóval nagyon sok ilyen mindenféle iget, és kértem is az urat, hogy de még pluszba adjon külön. Tehát nem elég, amit én magam, mert arra gondoltam, hogy valamennyi kéne, amit így ő ad, tehát nyilván az igje is ilyen.

Na mindegy, és akkor istentiszteleten kaptunk is, az Ízsaiás 44-ből pont olvasott föl Sándor egy részt, hogy kijöntöm szellemedet a te magodra, áldásaidat csemetédre, és azok növekednek, mint ők között, füszek-füszek folyásinál, és ott éreztem, hogy fú, hát ez aztán tényleg akkora az lesz, és utána ez volt az az ige, amire nagyon ráálltam. Tehát csak ez, hogy igével mindig ezt, amikor a nehézség, vagy az a rossz érzés, vagy az a gyomor összeugrás, fölülkerekedett rajtam, és aztán hát nem lett törpenővés, ugye? Igen, ezt tanulsíthatjuk.

Igen, csak most már mondták, mert ugye elmeséltük nekik is, ahogy így nagyobbak lettek, hogy jó, de most már akkor ezt az igét, ha lehetne, mert olyan magasak, hogy inkább akkor írjuk át valahogy, és akkor most úgy szoktuk, hogy növekednek szellemben. Most jön ez a része. Ez nekem mindenképpen nagyon megerősítő volt.

Én azóta is, akárki jön hozzánk tanácsér, vagy egyébként mindig mondom, hogy az igét kell kigyűjteni. Ez így hát különböző életszakaszokra, mert az megcselekszi, amiért kiküldjük.

[Márkus Attila]
Azzal a kapcsolatban, hogy mondtad, hogy nem kizárólag egy bizonyos dologra szóló igéket mond, azt mondtál, vagy a könyvvisényeket tartalmaz, ezzel kapcsolatban tette szembe, hogy mondtad, hogy minden igen. Nagyon sok igével lehet imádkozni, és be tudja helyettesíteni. Nagyon jó példák vannak, mind a fejezet végén van egy ima.

Egyébként így edzem meg, hogy úgy olvastam a könyvet, hogy Márapstor behelyett és ütöttem a lányaim egyikét, mindig is úgy mondtam. Tehát amikor most úgy olvastam is. De én pont ezt hallottam egy pásztortvédszerre, hogy egy gyógyulásról szóló igét várt egy istentiszteleten, és egyszerűen nem jött az az igen, nem jött az az igen, de uram, hát legalább egy ígét nekem, egy gyógyulásra, és nem jött semmi.

És a végén, az istenisztelet végén arra lett figyelmes, hogy az a bizonyos tünet és probléma, ami nála volt, az elmúlt. És azt mondta, hogy akkor azt értette meg, hogy Istennek minden igéje gyógyít. Tehát, hogy nem csak a gyógyulásról szóló igék, hanem minden gyógyít, csak meg kell.

Ennünk el kell fogyasztanunk, és be kell építenünk oda, ahova éppen kell.

[Petrőcz Katalin]
Egyébként ez egy fantasztikus, már valóban a címbe is, lehet, hogy ezért is fontos róla beszélni, hogy ki is nyissuk, mert mindenkibe vannak azért így képek arról, hogy mondjuk egy ilyen szép kis kertajtós könyvecske, akkor ez kinek a lelki világához illik, tehát ezek nyilván olyanfajta képek, amiket le lehet átlehet lépni ezen, át lehet nézni azon a kis kertkapon, és akkor tényleg abban az Isten igényével imádkozni a gyerekeinkért, amit azt mondta Doréz már 30 éve megíródott ez a könyv.

[Tóth Dóra]
Így van, én azt olvastam, hogy 30 éve íródott, és az a huszadik kiadás, tehát újított jubileumi kiadás a hölgynek, és 40 éve foglalkozik ilyen mélységeivel az igének, hogy ő többedik generáció, tehát már az ő idesanyja is így nevelte őt, hogy a garázs ajtóra ki volt függeszve 30 ige, amit minden átott reggel, mielőtt beültek a kocsiból, akik közösen elmondtak, és akkor így indította útnak a gyermeket az iskolába, és ő is ugyanezt csinálja az ő gyermekeival, vagy csinálta, mert már nagygyerekei vannak a hölgynek, hogy az igét az kiskoruk óta megvallását tette, de nem csak ő, hanem hogy a gyerekekkel együtt, tehát gyakorlatilag tanította nekik az igét, és akkor a különböző helyzetekben az igékkel állnak meg két lábon.

[Petrőcz Katalin]
Gyuri, téged végül is mi fogott meg, tehát egy férfi, amikor levesz egy ilyen könyvet, először átlapozod, bizonyos fejezetcímekre lézel rá, vagy hogy kezdesz hozzá?

[Sárközi György]
Hát nálam az volt, hogy én nem vettem volna le csak úgy ezt a porcról, pontosan emiatt, hogy a borító is, és arra gondoltam, hogy ez valóban anyukáknak való.

[Tóth Dóra]
Majd a Marion elolvassa.

[Sárközi György]
Igen, igen, majd ő is, majd ő elmondja, hogy milyen, vagy valakitől majd meghallom, de ez volt az első, mert ugye a családfőnek kötelessége, és egy tisztusi embernek a gyermekei és a egész családjáért, a fizikai, lelki és szellemi állapotukért imádkozni, mert ebben egy felelősséget hordozunk mi a családapák, és így az ember azt gondolja, hogy már mindent megtesz, amit megtehet igény alapon is.

[Petrőcz Katalin]
Őt már nem kell tanítani még többre?

[Sárközi György]
Hát, nem mondanám ezt, de vonom, akkor döbbentem meg, amikor láttam, hogy mennyire konkrétan imádkozik ez a hölgy, és ahogyan a Dóri is elmondta az előbb ezt a csodálatos bizonyságot, ez egy nagy szabadulás. Tehát ezeket én nem szeretem így, hogy mondjam, ilyen természetesnek lenni, vagy átlapozni, mert ez egy csoda. Mi is átértünk egy hasonlót, ami egyik gyerekünkkel, aki egy nagyon súlyos betegséget állapítottak meg születesekor, és ugyanezt értük át, ahogy a Dóri elmondta szinte, és ugyanígy mi is kaptunk erre egy ígét egy vidéki szolgálat során.

Egyszer csak, hogy kijelenteste kaptunk arról, hogy nem csak a bűneinket bocsátja meg az úr, hanem minden betegségünket is, és valahogy a pillanatban éreztük azt, hogy ez a gyerek meggyógyult, pedig tőlünk 150 kilométerrel volt Budapesten, és mikor vittük már kontrollra, akkor kiderült, hogy meggyógyult a gyerek, és nem az lett, amit az orvosok mondtak egészen addig, és ez nagyon nagy szabadulásnak éli meg a szülő, nyilván a gyerek is persze, aki meggyógyult, de ő már a legelemenább gyerekünk, és visszatérve ahhoz, hogy ez a dolgunk, hogy imádkozzunk, hogy harcoljunk, küzdjünk a gyerekeink életére, mert van azért ellenség is, és ebben a könyvben van egy nagyon jó része, pont az egészség, ha már ezt a témát ütöttük fel így elsőnek, bár sorrendben az üdvösség a könyvben is, a tematikailag az üdvösség a gyerekeink örök élete a legfontosabb, amilyen mellett, és vele együtt, de ha már az egészségnél kezdtük, akkor szerintem minden szülő, tehát hogyha nincsen egészség, ha vetegség van, akkor nyugtalana miatt is szeretnénk, hogy ez megoldódjon, és kit hívhatnánk segítségülni, nyilván orvosok és gyógyszerek, és az orvostudományt is beleszámítva, de Isten, tehát ez a vele való beszélgetésünk, a vele való imáinknak pont egy fajtáját gyűjtött össze a szerző, ahogy ő Isten ígéjéből ezeket össze bányázta, a hétköznap életéből.

Szerintem ettől ragyogó ez a gyűjtemény, hogy tényleg egyszerű helyen említették is itt, hogy valaki a éjjeli szekrényünk tartja, és abból folyamatosan az élethelyzeteknek megfelelően használja a könyvben összegyűjtött ígét. Most ahogy a Dóri mondta, hogy ő is gyűjtögette, és persze, hogy gyűjtjük és figyeljük, hogy melyik igény az, amely működik, még hogy használjuk, hogy mindegyik is működik, mert élő és ható valóban, de hogy arra a helyzet, hogy hogyan törik át ezt, hogy a tapasztalataink mutatják, és nagyon sokat tudnék venni is egyébként ilyen példákat mondani a gyerekekkel kapcsolatban, hogy hogyan gyógyultak meg. Úgyhogy ők maguk is megvallották az Isten igéjét, és nekem ez mindig nagyon jó hallgatni.

Azért volt jó, hogy a Dóritól is hallottuk az előbb, hogy ilyen működik, és valóságos.

[Petrőcz Katalin]
Atilla, neked van kedvenc történeted benne? Mert akkor valóban azokhoz is szeretnénk szólni, akik mondjuk a borító alapján ítélik meg, mert ez rendben van, hogy egy borítónak nagyon figyelemfelhívónak kell lenni, csak nekünk olvasói oldalról is ismerni kell magunkat, hogy vajon mi az, ami akadályozhat engem abban, hogy valami eljusson hozzám.

[Márkus Attila]
Gyuri említette az előbb, hogy azzal kezdődik a könyv tematikailag, hogy imádkozunk a gyerekünknek az üdvözségéért természetesen, és aztán vannak különböző imatémák. Nekem van az a része, amikor mondja a szerző, hogy imádkozunk azért, hogy a gyermekünk is hitvalló keresztén legyen, hogy megvallja az Isten igéjét, és akár hirdesse is Isten igéjét a maga képességeihez mérten, és van egy nagyon csodálatos kis történet, amikor a kisfiú emlékeztek a barátjának, ír egy kis levelet. És az a kis levélke eljut hozzá, de a kisfiú nem tud a betűkkel úgy bánni, ahogy kellene, és megkérje a tanárnőjét, hogy hadd olvassa föl neki, kettesben, négy szem közt a falakén a parkban, és felolvassa neki, hogy mi ez, és kvázi egy megtérő imába vezeti be a barátját.

Ez egy fantasztikus pillanat, engem nagyon megérintett.

[Sárközi György]
De ér le szpoilerezni a könyvet?

[Márkus Attila]
Parancsolsz?

[Sárközi György]
Ér le szpoilerezni? Igen, igen, szabad. Akkor kérdeklődök, hogy mit szabad.

Mert akkor te is készülsz. Csak kérnem, hogy tisztázzuk a szabályokat. Nem volt, nem beszéltünk össze.

[Márkus Attila]
Gyurikám, már is teheted, a zöld lámpát kaptál.

[Sárközi György]
Nem, nem azért, csak hogy hallgattam, hogy ezt felolvastad, de csak ennyiben megengeditek, hogy az üdvösség kapcsán hozzáfűzzek egy gondolatot, hogy az, hogy üdvözlünk, hogy megszabaduljunk egyrészt ennek a gonosz világnak a elejétől és Isten haragjától is, hogy örök életet nyerünk, az egyrészt hitre kell jutnunk, mert így van felépítve a könyvben is a tematika, hogy az üdvösség, tehát az üdvösség pedig hit által van, és utána, hogy hitvalló keresztény legyen az, hitre kell, hogy jussanak a gyerekeink, és nagyon jó példák vannak benne, hogy erre, tehát látom, hogy a felsorolt imákban is, hogy hogyan látjuk a gyerekeinket már pici korban, hogy hogyan jutnak hitre, de hogy ebbe hogyan tudunk mi beszállni, mert miértünk is imádkoztak, hogy őértük is a gyerekeinkért való. Én azt szerintem ez a legfontosabb egy szülőnek, vagy nem gondolhatok?

[Petrőcz Katalin]
Igen, és lehet, hogy ezt talán nem lehet elég génjumatékosítani, mert biztos van ebben egyfajta istenre való láhagyatkozás, hogy ha már megszülettek, akkor biztos gondot visel róluk, és ez igaz is, tehát talán ettől még egy előbbre való lépés az, vagy előbbre lépés az, amikor fölvállalom azt a felelősséget, hogy valóban azt az igét én szülőként alkalmazzam rá, és ha már ti itt az üdvösségről beszéltetek, meg a gyereknek a hitvalló keresztényi vállásától, ezt egy szülőnek is tisztázni kell magába idejekorán, hogy én ezt akarom, és nemcsak azt akarom, hogy jól boldoguljon az életben, hanem azt szeretném, hogy hitvalló keresztényként boldoguljon jól az életben, és akkor mindjárt a szülőnek a szíve is jó értelemben Isten előtt lelepleződik, hogy nekem mi a célom, hogyan szeretném azt, amit ajándékként kaptam szemét Istentől, azt én hogyan tudom támogatni. Vagy egy nyugodtan.

[Tóth Dóra]
Igen, tehát igaziból az, hogy amikor az igével imádkozunk, szerintem az ad egy biztonságérzetet az embernek, hogy akkor ez az ige, hogy ez az ima megvan hallgatva. Tehát, hogy jön a nehézség, de mégis valahogy, de hát annyiszor elmondtam ezt az igét, én hiszem azt, hogy ez az ige működik, és valahogy nem tudja az embert annyira lerombolni talán a nehézség, vagy úgy maga alá temetni, és ahogy a Hölgy is mondja a szerdülő korba léptek, és elkezdtek lázadozni a gyermekei, tehát, hogy akkor ő a gyermeknek a személyisége erősödött egyre jobban, amitől ő a falra mászott, neki meg az ima élete még jobban megerősödött, tehát én különösen ő segítsen. Mindenki megfelelő irányba fejlődött, mert a gyerek személyiségenek kell erősödni, de mi ima életünknek is. De azért a nehézség, ami volt, mert úgy írta le, talán nem részletezte annyira, de azért lelejött nagyjából, hogy biztos nem volt könnyű időszak.

Az mégis erős volt abban, hogy akkor is ő hisz abban, hogy amit ő folyamatosan imádkozik, egy kicsikor óta a gyermeknek, az működik. De ugyanígy imádkozott, például, ahogy írja, minden tavasz közelettével elkezdtek imádkozni a jövő tanévben a tanárokért, hogy kik lesznek a gyermek tanárai. Tehát állami iskolába jártak, gondolom, hogy nem keresztényiskolában, hanem világi közegben, és hogy nagyon sokszor volt olyan, hogy így éveleje volt, és jöttek a tanárok, hogy akkor kik lesznek, és ők voltak döbben, hogy jaj, hát a másik sokkal jobb lett volna, meg erősebb tanár, meg jobb tanár, de hát ezért imádkoztunk.

És aztán így átadták ezt így hidben, hogy akkor biztos, hogy ez a legjobb, és útólag mindig rájöttek arra, hogy abban az évben nem az volt a legfontosabb, hogy a legjobb matematika tanárt kapja, hanem mondjuk a gyereknek érzelmi hullámvölgyei voltak, és az a tanár viszont érzelmileg tudta nagyon támogatni ebben az időszakban. Tehát az, hogy amikor imádkozik is valamiért, az igével, az biztos hat, vagy biztos fölmegy, biztos meghallgatja az úr, mert az az ígye maga, és akkor, ha jön a nehézség, akkor nem meginog, hanem jó. Akkor ez lesz a legjobb, mert minden a jobbunkra van.

Tehát igen, ez is nagyon tetszett nekem például ebben a könyvben.

[Márkus Attila]
Amit említettél, hogy igével imádkozni, és hogy mennyire jó ez, ott említi a könyv, amikor a szellemi védelemről beszél, a gyermek szellemi védelméről, ott mondja nagyon egyszerűen kifejező mondatban elmondja a hölgy, hogy nem az erőnktől, nem a képességeinktől, az intellektusunktól, hanem az Isten igjétől távozik el a rossz a gyermektől, gyermekről, és éppen ez is azt igazolja tényleg, hogy a legjobb, hogyha az ember jól imája, az tele van igjével.

[Petrőcz Katalin]
Meg hát mindannyiótoknak, talán nekem van a legkevesebb gyermekem, itt köszönöm.

[Márkus Attila]
Ja igen, ez tényleg nagyszerű, hogy ilyen csodálatos.

[Petrőcz Katalin]
Viszont talán ezt mindenkinek be kell magának ismerni, hogy igen, a gyermekek, amikik nagyon-nagyon örömet okoznak, de vannak bizonyos pontok, amikor óriási nehézségek támadnak ebből, hogy az igére támaszkodva, akkor talán nem az jut az embernek eszébe, hogy hát elvárhatom tőlük, hogy azért ők is tényleg ne nehezítsék az életemet, hanem hogy ezt be kell kalkulálni, hogy a gyerekeink, az küzdelem. Egy küzdőtér, és csak akkor nyeljük meg, nem mondhatom azt, hogy hát de te már X. generációs vagy, neked már dolgod az, hogy ezt jól csináld.

Nem, Gyuri? Mert gondolom, ezt családfőként talán még jobban átélő az ember ezt a felelősséget, hogy minden egyes generációnak újra meg kell küzdeni ezért. Tehát amit mondani is szoktak, hogy Istennek nincsenek unokái, hanem csak gyermekénk vannak.

[Sárközi György]
Hát igen, és hogyha tényleg az ember, amikor mondjuk hittel imádkozik a gyermek egy engedelmességéért úgy Istennek, mint szülőknek, és mert leginkább ebbe vagyunk érintettek, hogy nekünk engedelmeseket, például ezt én nem mindig tudom már átvenni hitben, amikor látom, hogy teljesen engedetlenek, akkor nem baj, majd a ima kamrámban, majd ha visszatérek, és akkor milyen jól fogok. Tehát ez a helyzetben minden nap, amikor az embernek égnek áll a haja az engedetlenségtől például, és legyünk őszinték, a gyereknevelésnek vannak ilyen. Égnek álló hajuk pillanataik is, vagy a pillanat, sok pillanat együtt, akkor az ember, ahogy inkább az Istennel való ez a fantasztikus harmónia, amiben az ember él, hogy amikor nem imádkozik, akkor is imádkozik, hogy az rendben lesz az, és hogy látjuk a gyerekeinken azt, hogy hát kb.

a mi jó embereink, tehát hogy mi ilyenek voltunk, és hogy nekik is szükségük van egy új természetre, de mindezt valahogy olyan úgy elviselni, úgy elhorgozni, hogy teljesen reménységben látni őket, mondom hangszönöm még egyszer az üdvözségüket is, és akár az életükből milyen emberekké fognak válni, hogy ezt nem túl izgulni, túl idegeskedni, hanem mert van egy, ahogy az ória mondta, hogy az Isten meghallgat minket ezért, hogy mondjam, az igyék, ezek megcselekszik, amiért kiküldetnek, de önmagában a gyereknevelést így az ima nem tudja helyettesíteni szerintem, bár mégis kell, hogy adjon egy, meg a nevelésbe is kell, hogy az igen működjön. Valahogy így szeretném ezt összefogadni, hogy biztosan gyakorló szülőként Dórihez többet tudsz hozzátenni, mint én.

[Petrőcz Katalin]
Mindenki azt hiszi, hogy a másik többet tud hozzátenni, nem?

[Tóth Dóra]
Nagyon gyakorlatú vagyok, igen.

[Márkus Attila]
Gyuri megpragmatikusan próbálta meg közel ezen dolgozni.

[Tóth Dóra]
Nem, hát abszolút egyetértek azzal, hogy tényleg nem minden pillanat a legfényesebb, tehát ez az égnek hell a hajam, ezt én is szoktam mondani a gyerekeknek. Tehát előfordul nyilván az ilyen. Mi még a tinédzserkornak csak a legelején vagyunk állítólag.

Néha én úgy élem meg, hogy már a közepén. De vannak szépségek, és tényleg ez egy dolog, hogy mondjuk a gyermekeink ismerik az Urat, vagy szóval, hogy hisznek benne, de az, hogy el is kötelezik magukat Isten mellett, vagy hogy ők átadják az életüket Jézusnak, és ők úgy akarnak élni, tehát az mindig egy más következő lépés. Tehát mindegyik ők kiment tényleg megtérni, nem tudom, 5-6 éves, 7 éves korukba, mikor melyik, de az, tehát most nem azt mondom, hogy ennek nem látom a gyümölcsei, de nagyjából mégis ezt kell, hogy mondjam, hogy nem mindig látni ennek annyira a gyümölcseit.

Sokszor az, hogy tényleg az az életmód, amit mi folytatunk, inkább annak vannak gyümölcsei, meg ahogy neveljük őket. De néha még ennek se látom. Szóval igen, hogy őszinte legyek, mert néha teljesen más csinál, mint amit otthon mi mondunk, vagy elvárunk, és aztán halljuk, hogy mi történik, és így nézünk negyókat, hogy hát ezt most honnan sikerült így összeszedni, de a lényeg az, hogy az egy másik kérdés viszont, hogy tényleg az üdvösségre is, és ehhez viszont nagyban hozzájárul az, hogy imádkozunk értük, hogy majd maga idejében tényleg ő elhatározza azt, hogy ő így akar élni, és ezen az úton akar járni, amint mi, és hát nagyon bízunk, én még csak ott tartok, hogy nagyon bízok benne, hogy ez meg is lesz, és jó gyümölcsei lesznek, és produktív, szép családokat hoznak létre ők maguk is, és aztán pedig hasznosak lesznek.

[Petrőcz Katalin]
Talán ezek a könyvek, meg főleg ami így az ígével foglalkozik erre világít rá pontosan, hogy ennek megvan az a fajta küzdelme, hogy nem elvárásokat támasztunk a gyerekfelé, hogy ő már most hozza a gyümölcsét annak, hogy én megtértem valaha, és neki is legyen kifutása, hiszen 5-6-7, akár hány éves korában, 10-15 éves korában, amikor elmondja ezt az imád, az azt jelenti, hogy ő odafordul Isten felé, de hát mi is odafordultunk, és nekünk is évekbe telt, amíg szót értett velünk Isten úgy igazán, tehát ez nem fölösleges, de nem is várhatjuk az azonnali gyümölcsöt. Tehát én azt gondolom, hogy talán ennek a küzdelmére hívja föl Isten a figyelmet, hogy ne szálljunk ki ebből, és ne legyenek csak elvárásaink, hanem befektetéseink is legyenek. Mert akkor tud ebből valami a végére kisülni, és a vége nagyon messze van mindegyikünknek.

[Márkus Attila]
Hát különösen akinek kisgyermekei vannak, azoknak óriási perspektíva előttük még, tehát olyan értelme, hogy sok-sok öröm, meg sok-sok harc. Mi meg úgy vagyunk, Kati, hogy csak a szépre emlékezünk, nem? Tehát, hogy persze voltak nekünk is.

[Petrőcz Katalin]
De egyébként ezt higgyetek el, ez tényleg így van, tehát én őszintén tudom azt mondani, hogy nekem jó volt. Aztán ha közben kérdeztetek volna, de szerencsére nem kérdeztek, akkor lehet, hogy másmondok, de most tényleg így emlékszem, de azt viszont nem mondom, hogy vége van. És talán a szerző sem mondja azt, hogy van egy kor, amit kezdve, aztán te már kiszállhatsz a buliból.

[Tóth Dóra]
Így van, főt írja is, bár itt ez csak így hátul a könyvhátulján, hogy van olyan könyve is, ami a tinédzser kóra vonatkozik, és a felnőtt gyermekekre, hát ez most így kicsit ilyen különleges képzés, de tehát hogy azokra, mert hogy a szülőnek végülis mindig szülő marad, tehát akármekorák is a gyerekei, az a fajta felelősség, meg aztán az unokák gondolomén.

[Petrőcz Katalin]
Nem csak a felelősség, szeretet. Igen, a féltés, igen. Azt, hogy jól legyen a sorsa, tehát az a fajta szeretet, az nem szűnik meg, de viszont gondolom én, hogyha az ember Isten igényével imádkozik, akkor az nem lesz soha olyan illegális behatás a gyerekek életére, és ez is egy font.

És viszont támogatásnak nagyon erős. Biztos nagyon örülnek neki.

[Sárközi György]
Én lettem megszabad egy megjegyzést a közbelet, és arra is szerintem nagyon fontos ebben a könyvben, ahogy rávilágít a szerző, hogy nagyon sok szülő, akár hívőszülő is, ilyen kétségbeesetten imádkozik, mert a helyzet sokszor kétségbejtő a gyerekeivel kapcsolatosan. És egy pásztorlási tapasztalatban is mondom, hogy nagyon sokan, ahogy az elkeseredésüket vallják meg Istennek, és hogyha az Isten itt az alccímben jelzi is, hogy hogyan imádkozunk Isten akarata szerint, és hogyha az Isten akaratát ismerjük a gyermekeinkben nézve is, és ezeket, ahogy itt a könyvben össze legyűjtve, így vallja meg az ember, akkor vagy azok a kétségbeesések, azok a frusztrált imák valahogy megszűnnek az ember életében, hogy ne is úgy menjen, persze, ahogy mondtam az előbb, hogy az az intim viszony Istennel, az egy beszélgetés, de még az igével is, tehát az Isten akarata, az ő igéje, az ő akarata, de szerintem nagyon tanít ez a könyv is arra, hogy ne kétségbeesve éljünk a gyermekek miatt, mert nagyon sok szülő van, hogy az üdvözségét félti a gyermekének, ez a legnagyobb, tehát borzasztóbb belegondolni, hogy nehogy elvesszen örökre az a gyerek, aki éppen abban a pillanatban nem úgy áll most tínézserekről, vagy meg már felnőttekről beszélek, nekünk is van tínézser, meg felnőtt gyerekünk is, és erről is látjuk, hogy Isten az ő akarata szerint benne van, és vannak ígéreteink, és ezeket, ha az ember megvallja abban, abban öröm van.

[Márkus Attila]
Az egyik ígéret volt nekem Istentől, amikor megtérésem elején volt, érdekes, a Szentlélekre utal egyébként az ige, tehát a Szentlélek kiáradásáról beszél, de mégis az apcsa ebben azt mondja, hogy mert néktek lett az ígéret, és a ti gyermekeiteknek, s mindazoknak, akiket elhív magának az Úr, ami Istenünk, és nekem ez egyik igény volt, azonnal kihírkáltam annak, akinek gyakorta volt szokás volt emlékszel, kihírkáltuk a lakásba, képkeretbe szépen, és ezt minden nap néztem, és azért lányom is hasonlóképp, mint ahogy ti is mondtátok, Dóri és Gyuri, hogy beteg volt a gyerek, nekem is volt a lányomnál egy olyan betegség, ami nagyon súlyos volt, és azt mondták, hogy akkor nincs is rá megoldás, és én ezt néztem minden nap. Tehát ez annyira megerősített akkor, hogy aztán végül is dicsőség az Úrnak, ez sikerrel is jártunk ebben az időben.

[Petrőcz Katalin]
Igen, és ebben az ígében benne van az is, hogy Istennek akarata az, hogy miénk az ígéret, és a fiainkért, és mindegyik, akik utánuk következnek. Tehát, hogy nem lehet azt mondani, hogy talán még ebben szoktak így szülők elgondolkozni, hogy jó, de a mi időnkben úgy könnyebb volt megtérni ő nekik, meg ugye második generációsként nem tapasztanak olyanokat, nincs miből úgymond megtérni. Tehát, hogy ez Isten nem így gondolkodik erről, hanem arról gondolkodik, hogy nekünk ezt így tovább kell tudni adni, és ő nem áll le csak azért, mert megváltoztak a körülmények, és hogy ilyen szakadásokat hozna létre, hanem ő egy ilyen egybefüggő generáció van.

[Tóth Dóra]
Ez bátorító. Mindenképpen. Ráadásul szerintem az egyre jobban elmondható, hogy a mostani második generáció, vagy most már nem tudom hányadik, tehát hogy sem olyan, hogy nincs miből megtérni, sajnos, szóval, hogy ez egy ilyen korszak, amiben élünk.

De mindig van miből, mert ugye ott van az az ígé, hogy mindenki szűkötködik Istennek. Visszatérve még a Gyuri mondataira, hogy valóban ez a kétségben esett ímar, deszsúl az egy picit szerintem olyan is, hogy ha még ha ilyen állapotban az ember imádkozik, is sokszor nem kerül ettől jobb helyzetbe, tehát nem lesz jobb az állapota, hanem inkább még jobban magára húzza azt a viszes löpedőt, és nem biztos, hogy lelkileg, vagy úgy egyébként úgy hitelfelé tud kerekedni a problémának, és akkor is nagyon jó az ígével imádkozni, illetve még így a könyv a lején is írja, hogy sokaknak meg annyi így az ima a gyerekekért, hogy uram áld meg, meg add, hogy sikeres legyen, meg őrizd meg, és álmán, vagy nem tesz körülbelül, mert egy kicsit ki is tud üresedni az imádkozás, hogyha úgy éppen nincsen semmi akció, ami úgy felrázza, de vagy fáradt az anyuka, vagy akármi, vagy a szülők, de hogy ez a könyv pont ezért is nagyon jó, hogy írtóra meg tudja újítani az embernek az imához való hozzáállását, és úgy kedvet kap, hogy fú, azta, most itt mik fognak történni, mert én itt volnak mindent, elkezdek itt imádkozni ezekkel az ígékkel, akkor itt most minden megváltozik, reménységet ad, tehát az ajánlásban is van egy olyan, hogyha a gyerekneveléssel kapcsolatosan egyetlen könyvet kellene, vagy lenne, amit elolvasott volna, akkor ha ez az egyetlen, akkor is úgy érzi, hogy megvan, mert úgy olvasza az ember, hogy egyből egy reménység is lesz benne, mert nem azt írja le, így a gyerekneveléssel kapcsolatosan, hogy ezt csináld, és akkor úgy, vagy ezt ne, és akkor, vagy nem ilyen ötleteket ad, hanem konkrétan az ígére alapoz. És az élet az abból származik.

[Speaker 13]
Így van, így van.

[Tóth Dóra]
Nagyon reménységkeltő mindenképpen, hogy olvasza az ember.

[Petrőcz Katalin]
Az nagyon kell, gondolom, a gyerekneveléshez, hiszen ott van a mi felelősségünkre egészen magatehetetlen picikekora óta, sőt, akár már magzatkora óta, és azt nagyon kell a reménység, hogy az szépen kinő, és szépen a maga útján fog haladni, és megtalálja az elhívását, és megtalálja a hozzáillő párt, és utána a megfelelő helyet. Tehát úgyis szinte egy sepár se tudnám sorolni, hogy mennyi mindenen múlik azt, hogy egy ember élete végső soron sikeres lesz, hiszen az igébe is úgy van, hogy az életük végét kell nézni, az meg ugye hála Istennek, mindenkinek jó távoli, de addig azt ki kell tölteni nagyon tartalmasan.

[Tóth Dóra]
De és ez a fejezetenként külön veszi valóban, ahogy a Gyuri is mondta, az üdvösséget, akkor a találkozást az úrral, barátokat, iskola, szülőkkel való kapcsolat, tanárokkal, minden az égvilágban tényleg akkor elektronikai eszközökkel való kapcsolatot. Nem tudom felsorolni pontosan, de úgy érzem, nincs olyan terület, amit ne érintett volna, és nagyon-nagyon bőven úgy kitállalja, és a saját gyengeségeit is elmondja a szerző. Tehát nem úgy ír, hogy ő itt a tökéletes, hanem inkább sokszor magáról a negatív példát hozza, és ellenben a barátnője, milyen jól csinálta.

És ez is olyan szimpatikus volt például, amikor leírja, hogy ellen tudta képzelni azt, hogy hogy lehet öt éven keresztül a zombitatkozni minden áldott reggel, hogy ki, hova üljön a kocsiba. Tehát tényleg akkor rendezettem, amikor ez a rész is szólt, hogy igen. Van ilyen?

Elég volt. Azt, hogy ki, hova ül, tényleg, ez egy minden reggeli indító. Tehát az ember egy idő után megpróbál ezzel nem foglalkozni, és akkor veszekedjenek, vagy gond, nem tudom, tehát kifír oda előbb, kiöltözik föl előbb, az ülhet előbb.

[Speaker 13]
Tehát úgy, hogy vannak ilyen trükkök.

[Tóth Dóra]
Van akik, hogy ez már nem hat meg. Igen, így van, így van. Gyuri most elmondhatod, ami publikus.

[Sárközi György]
Én csak ennyit mondtam, hogy van.

[Petrőcz Katalin]
De ugye a lényeg, gondolom családfőként is, hogy az ember ebbe ne fáradjon bele, és ne mondja azt. Most sajnos már nem tudjuk azt se elmondani, hogy a férfiak hagyják ott a családjukat, mert ma már ez előfordul nőkkel, anyákkal is, tehát nagyon meg kell abba erősödni, hogy ez egy életen átadt küzdelemre, kötelezőkre munkat, és nem szabad belefáradni egyetlen egy ponton se. Elfáradni azt lehet.

[Sárközi György]
Igen, nem szabad belefáradni, de én bele szoktam, vagy hogy mondjam?

[Petrőcz Katalin]
Nem, ha belefáradtál volna, az egy végleges állapot, én arra gondoltam.

[Sárközi György]
Ja, értem, elfárad a család, akkor bevallja, hogy gyengesség van benne, mert elgyengedt az. Tehát igen is, hogy van, hogy sokkal nagyobb, hogy majd küzd. Bocsánat, a könyvben még egy, hagyd mondjak már valamit, hogy az üdvösséggel kezdie az első fejezet, és úgy utána mindegyik fejezet, ami az üdvösséget veszélyezteti, ha jobban megfigyelitek.

És az egész, az összes imád arra mennek, hogy az a gyerek, az be tudjon futni a célba velem együtt, és amíg én ezen tüsténtkedek, és ezeket az éjéket vallom, meg úgy az emberre segít is megfissülni, és talán még a fáradtság ellen is, hogyha ilyen üdén tud az ember élni, akkor frissítjük az ige mindig. Tehát ebben mi is így igyekszünk mindig erőt venni, meg megfissülni, és elég finn is elehatároztam ezt a könyvet, ma oda is tettem a feleségemnek, hogy ő is majd nézze.

[Petrőcz Katalin]
Vagy akkor ez már egy közös küzdelem legyen. Én azt gondolom, hogy mindegy, ez minden közös nevezőt erősíti igazából, amikor újra meg újra megegyezünk dolgokba. Igazából Isten igénye valóban egyszerűen kimeríthetetlen ebből a szempontból, és hogy nagyon fontos az, hogy így a mindennapi életünkben meg azt a realitást, hogy igen, szükségünk van meg frissülésre, meg újulásra, de azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy bedobjuk a törülközött végleg.

Tehát a belefáradást is úgy értettem, hogy amikor valaki feladja, és nyilván ez nem opció semmilyen körülmények között, de igenis előfordulhat, hogy szükségünk van meg frissülésre, és ez mindenkivel előfordul. És szerintem ez valahogy így a realitások talajára helyez az embert, hogy senki nem mondja azt, hogy a másiknak könnyű, mert senkinek se könnyű, de viszont szép megküzdeni ezért.

[Sárközi György]
Mert ott lesz néha. És milyen jó, hogy vannak éjszakák, amikor az ember megtihen erőgyűjt, és amikor kezdődik másnap, már erővel és frissessé elébred az embert.

[Petrőcz Katalin]
Ez már benne van a természetben is.

[Sárközi György]
Igen, igen, igen, igen. A rapszolgáknál is, hogy milyen jó, hogy éjszaka tudtak legalább pihány, akkor se bántott őket senki.

[Tóth Dóra]
Egyébként a megfrissülés...

[Márkus Attila]
Ez nem valami monológia volt, ugye, igaz? Nem arra gondoltam, hogy mi az a könnyű.

[Tóth Dóra]
Mondjad, hogy a megfrissüléssel kapcsolatban, hogy az igen megfrissít, is van. Ugye mióta a kezünkben van ez a könyv, mi sokkal tudatosabban a gyerekekkel is mondatjuk. És a kisebbek nagyon fogikonyak rá, hogy esténként most így a lefekvés előttre tettük ezeket a pillanatokat.

Nem annyira a mese van, ugye kisebb korban még a meseolvasás is egyebek, hanem akkor na, imádkozunk és együtt az igét mondjuk el. Most már nagyon sok igét tudnak így, olyan aranyosak, mert tényleg pillanatok alatt egy-egy ige szakaszt néhány nap alatt memorizálnak, és aztán olyan aranyos, mint a szavalóversenyen mondják. Mert nekik is remélséget adnak.

Így van rendőrletesen a 23-as Zsolt Árt, az Ároni Áldás, és aztán úgy szerette Isten a világot, és így elmondja, hogy az egyszülött fiát adta, hogy aki hisző benne, és aztán így mondja, mondja, mondja, és én nem is vagyok álmos. És aztán a végén az a vége, hogy aztán jót alszik persze, mert hogy aztán lefekvélleg ott elleszünk, szóval több mindent így elővettünk már, de hogy gyakorlatilag, amíg fölnőnek, meg amíg erre fogékonyak, hát tényleg tömködhetjük, beléjük az igét, és az egy mag, ami ott van, tehát bizunk abban, hogy. És olyan mag, ami nőni szeret.

Hát így van, így van. Tehát az úgy életre kell. Tehát én szerintem is az olyan, hogyha bekerül, akkor az ott nem elhal, hanem végzi a dolgát.

Így van.

[Márkus Attila]
Amikor így mondják, ha mondják az igét, és nem akarnak elő, akkor jön elő az ige, ugyan, hogy békés helyen fekszik, és legott.

[Petrőcz Katalin]
Úgyhogy mindenre van megoldás, amikor is látszik. Az a helyzet, hogy abban reménykedünk, hogy a hallgatók is érzékelik azt, hogy ez kimeríthetetlen, és most már lesz kedvük leemelni a porcról, hogy ezt egy kicsit segítségül tudják hívni ezeket az igéket konkrétan, mert valaki elvégezte helyettünk azt a feladatot, hogy ezeket tematikusan fejezetről fejezetre összegyűjtötte, ez egy óriási segítség. Mi itt biztos, hogy nagyon sokáig tudnánk folytatni ezt a beszélgetést, de nem szeretnénk visszaírni a hallgatók idejével.

Megköszönöm a vendégeinknek, Tóth Dórinak és Árkózi Gyűrűnek, hogy itt voltatok velünk, és köszönöm, Attila, neked is a beszélgetést.

[Márkus Attila]
Nagyon köszönöm, Kati, hogy itt lehettem, és nagyon köszönöm is a Dórinak és a Gyűrűnek a jelenlétüket, és Isten áldjon meg benteket továbbra is ezen a mezőn.

[Tóth Dóra]
Köszönjük szépen, nagy kíváncsi. Köszönjük.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Radio napi hit életi válogatása.