Ugrás a tartalomra
Nagy József

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 01:39 Bibliaolvasás EFO: II. Krónikák 5-6. rész
  • 13:41 Mi rontja meg Istennel a kapcsolatodat? - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 18:08 Demos Shakarian - A föld legboldogabb emberei: Második fejezet 2.rész
  • 27:21 Gyógyulás Isten Igéje által - Nagy József

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a happy day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

[Szignál]
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióban.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Jézus Kisztus szent szellemben, tűzben, merít alá. És a mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a szent szellem. És az én testem a szent szellemnek a temploma, mert Isten szelleme lakozik én bennem, és a szellemem él az igazságért.

És hiszem, hogy a Szent Lélek az, aki engemet életre kelt, életre keltette a szellememet, a lelkemet, és életre fogja kelteni a fizikai testemet is, hogy romolhatatlan, halhatatlan, dicsőséges testet nyerjek az Úr Jézus Kisztusnak a dicsőséges visszajövetelekor. Ezért a mai napon is oda szállnom a testemet az Úr Jézus Kisztusnak, hogy a Szent Lélek által igazságnak az eszköze legyen, és használjon engemet Isten az ő királyságának, a hirdetésére, képviseletére, szolgálatára, most és mindörökké, a námszett Jézus nevében. Amen!

Hallelujah!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák második könyve. Ötödik rész. Miután Salomon befejezte az örökkévaló templomának az építését és berendezését, bevitte Isten házának kincses kamráiba mindazt az aranyat, ezüstöt és egyéb tárgyakat, amelyeket apja Dávid az örökkévalónak szentelt.

Ezután Salomon összehívta Jeruzsálembe Izrael vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzettségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból felvigyék a templomba az örökkévaló szövetségládáját. Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izraelből minden férfi a királyhoz az ünnepre. Amikor Izrael összes vezetői együtt voltak, a léviták rudak segítségével felvették a szövetségládát a váldukra.

A papokkal együtt felvitték a templomba a szövetségládát, a találkozássátorát és az összegy szent eszközt is, ami addig a sátorban volt. Útközben Salomon király és Izrael egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.

Azután a papok bevitték az örökkivaló szövetségládáját a helyére, a szentek szentjébe, amely a templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a szövetségládát és annak rudjait. A szövetségláda rudjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a szentéből, de a templomon kívülről már nem látszottak.

Ezek a rudak mai napig is ott vannak. A szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózas helyezett el abban a Hórephegynél, amikor az örökkivaló szövetséget kötött Izrael népével, miután Egyiptomból kivanultak. A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásoktól függetlenül, ezért mind bemehettek a szentébe.

Amikor pedig kijöttek onnan, az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az örökkivaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáv, Hémán és Jedutun vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorokoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel, hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal.

Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. Az összes énekes és zenész egy szívvel lélekkel, és egymással összhangban dicsérte az örökkivalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna.

Amikor hálát adtak az örökkivalónak, és dicsérték ő trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel, és ezt az éneket énekelték, jó az örökkivaló, kegyelme és hűséges szeretete örökké tart, akkor az örökkivaló házát fénylő felhő töltötte meg. Az örökkivaló dicsősége betöltötte Isten templomát, annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni. Akkor Salamon király szólalt meg.

Az örökkivaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni. Örökkivaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre. Ezután a király megfordult, és megáldotta Izrál közösségét, az egész népet.

Akkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait. Ő pedig ezt mondta. Áldott legyen az örökkivaló, Izrál istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak Dávidnak megígért.

Mert ezt mondta neki. Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izrál egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy ulalkodó legyen népem, Izrál fölött. Most azonban kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izrálnek a vezetője legyen.

Apám, Dávid elhatározta, hogy Izrál istene az örökkévaló nevének templomot épít, de az örökkévaló ezt mondta neki. Látom elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek, és ezt jól gondoltad, de mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, és még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.

Az örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izrál trónjára ültem, ahogy az örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a templomot az örökkévaló, Izrál istene tiszteletére. Elhelyeztem ott a szövetségládát, amelyben az örökkévaló szövetsége van, amelyet Isten kötött Izrál fiaival.

Ezután Salamon az örökkévaló oltára elé állt, Izrál egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta. Majd felment egy bronz emelvényre, amelyet erre a célra készítetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény szélehossza öt könyök, a magassága pedig három könyök volt.

Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva így imádkozott. Ó örökkévaló, Izrál istene! Nincs hozzád fogható Isten sem égen, sem földön.

Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereteted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel lélekkel járnak jelen létedben. Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál. Most hát örökkévaló, Izrál istene!

Tartsd meg és teljesíst be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad, mind örökkévalamelyik férfile származottat fog a szemem előtt Izrál trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz. Most hát örökkévaló, Izrál istene! Teljesíst be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél.

De hogyan is lakhatna Isten a földön, az emberek között? Hiszen téged örökkévaló az egész menny, még a legmagasabb menny sem tud magába fogadni. Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem?

Mégis hallgassd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését. Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok. Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt.

Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet. Hallgassd meg szolgád imádságát, amikor a templom felé fordulva hozzád imádkozik. Hallgassd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd a templom felé fordulva hozzád imádkoznak.

Hallgassd meg a mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk. Amikor valaki védkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára, és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküd tesz, akkor hallgassd meg őt a mennyből, és ítéld meg szolgádat. A bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és menjd fel a vád alól.

Amikor néped, Izrael, az ellenségtől vereséget szenved, mert védkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, akkor hallgassd meg népedet a mennyből, bocsássd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál. Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped védkezett ellened, de azután e templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet, és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, akkor hallgassd meg őket a mennyből, bocsássd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak, és küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek. Amikor éhínség sújtja azt a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinket a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb bajzódur ránk, és ha akár egy ember, akár az egész néped izrel, kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva, mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett, akkor hallgassd meg őket a mennyből, lakóhelyedről, és bocsássd meg védkeiket, és bány velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony, egyedül te tudod, mi van az ember szívében.

Igen, hallgassd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál. Amikor az idegen, aki nem népedhez, Izraelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik, messzeföldről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e templom felé fordulva, akkor hallgassd meg őt a mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kért tőled, hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izrael féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségű hívják.

Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád a város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, akkor hallgassd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és segítsd meg őket. Amikor néped vétkezik ellened, mert nincs ember, aki ne vétkezne, te haragodban ellenségeid kezébe adod őket. Azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra.

A fogságban azonban néped majd felét fordul, és így könyörög hozzád. Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk. Igen, amikor majd teljes szívvel lélekkel visszatérnek, és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, akkor hallgassd meg a mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket.

Segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened. Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik ehelyen imádkoznak, és figyelmesen hallgassd meg könyörgésüket. Most hát, örökkévaló Istenünk, indulj és jöjj nyugvó helyedre, Te és hatalmad szövetség ládája.

Papjaid öltözzenek üdvösségbe, hűséges követőid pedig örvendezzenek jóságodnak. Örökkévaló Istenünk, ne fordulj el felkend királyodtól. Emlékezz szolgád Dávid iránti hűséges szeretetedre.

[Németh Sándor]
Nem véletlenül emeli ki az Új Szövetség és a Jézebel szelemét, mint a paráznaságnak, a megrontásnak a jelképét, amit nagyon gyakran mi csak a varázslással azonosítunk, de a varázslás előtt mindig rontás áll, és a varázslás újra utána jön. Tehát újra ismétlen, hogy a Jézebelnek mindig ez volt, és mindig ez lesz a fegyvere, ezért vigyázni kell, és figyelni kell, hogy amikor hallgatok valamit, milyen vágyakat és kívánságokat kell fel. Akár filmet nézek, akár olvasok, nézem a lelkembe, hogy ez mit eredményez, hogy tisztáltalan érzékeket, vagy szenvedélyeseket hoz létre illegális dolgok iránt, bűnök felé, akkor nyilvánvalóan akármennyire is lehet dicsérni ezt a műalkotást, de mindenféleképpen van benne valami olyan, ami alkalmas arra, hogy az újrézős készüléssel való kapcsolatot megroncsa.

És ezért gyakran az emberek nem figyelnek, amikor akár kulturális terméket fogyasztanak, vagy emberiekkel vannak, közösségben is beszélgetnek, hogy a lelkükben milyen folyamatok indulnak el. És nyilvánvalóan nem a rossz társaságok, hanem abban a rossz társaságban vannak olyan személyek, akikben olyan szellem van, amely az emberekben olyan vágyakat hoz létre, amely megrontja az embereknek a jó erkölcsét, az Istennel való kapcsolatát. Vagyis fölszabadít bennük olyan hajlamokat, amelyek alantassak.

A legrosszabb hajlamát hozza ki sokszor Jézabel szelleme az emberből. És mindegyikünkben van ó ember, mindegyikünkben ennek az ó embere rossz hajlamokat tartalmaz, tehát nagy az affinitása a bűnre, a lázadásra, hogy az ó ember meg van romolva a családság kíványsága által. Na most a keresztény életben is, amikor már eltemert az ó embert, és új ember vagy igazságban és valóságos szentségben, akkor is, ha nem figyelsz, bekerülhetsz egy olyan befolyás alá, amely észrevétlenül szellemi értelemben kell érteni, magadra ölti, fölhúzza rád az ó emberedet.

És csak hirtelen az veszed észre, hogy kiestél a hídből, és elveszítetted, vagy hát észre se veszed gyakran, ez a probléma a romlásnak, hogy észre se veszi az embert, hogy visszasüllyedt a testi szintre, és a testi kíványságok, romlott vágyak, uralják lelkét és a szellemének orientációját. Elfordította az embernek a lelkét és a szellemét az úrtól, olyan dolgok felé, ami egészen biztos, hogy az embernek az életébe hanyatlást, bukásokat, romlásokat fog előidézni, ami által aztán az ellenség újra ki tudja építeni az uralmát, kontrollját, irányítását az ember sorsa fölött. Tehát Jézabelme szellemének ez az legalapvetőbb tevékenysége, hogy a romlott vágyakat tudja kiföltyáltani, illetve az embernek a legaljasabb ényét hozza mindig felszínre, azt energizálja, azt erősíti, és ennek következtében az ember valóságosan rossz emberre válik.

Az Úr pedig, az Úr szelleme a rossz emberekből is jó embereket hoz létre, és a szent éleknek is az igénynek a befolyása, és a szenteknek a befolyása mindig azt szélozza, hogy az emberekben a jó ember erősödjön, a belső ember megújuljon, az ellenálló képessége a kísértővel szemben növekedjen, hidben, reménységben, szeretetben, a szent élekkel való személyes közösségben, a szent szelemnek a jelenlétében.

[Sárosi Renáta]
Többé nem tudtam részt venni azokban a csapatjátékokban, amiket a többi fiú tanítás után játszott. Ne válasz Démoszt, nem hal túl jól, pusmogták. Tehát sokat voltam egyedül, amit nem bántam különösebben.

A farmon a kedvenc elfoglaltságom a kukorica gyomtalanítása volt, mivel így jó messzire el tudtam menni, és hangosan beszélhettem az úrhoz. Életem 12. és 13.

nyarán a hosszú folyosók félhomája volt az én zöld templomom, melynek boltivét a fejem felett átívelő erezett levelek alkották. Ott úgy emelhettem fel a kezemet, ahogy a férfiak szokták a gyülekezetben. Hadd halljalak újra, Jézus!

Nem az orvos szavaira figyelek, aki szerint lehetetlen, hogy meggyógyuljak. Mennyire jól emlékszem annak az 1926-os vasárnapnak minden részletére. Tizenhárom éves voltam.

Emlékszem, ahogy felkeltem és felöltöztem új otthonunk első emeletén lévő szobámban. Apámnak ekkorra már ezer tejelő tehene volt, így fel tudott építeni egy kétszintes, spanyol stílusú házat, fehér stukkóval díszített falakkal és piros cseréptetővel. Furcsán éreztem magam a gyülekezetbe való készülődés közben.

Furcsán, de jó értelemben, mintha az egész testemet valami különleges szellemi atmoszféra vette volna körül. A reggeli éneklésre lementem a hosszú csiga lépcsőn. A szüleim és a hugaim már az asztal körül ültek.

Ekkorra ugyanis további három kislányjal bővült a család. A legkisebb, Florence, még csak egy totyogó két éves volt, ám a négy idősebb lány izgatottan csacsogott a városba tett heti látogatásainkkal kapcsolatban. Próbáltam becsatlakozni, de csak hamar feladtam.

Hogyan lehet motyogó emberekkel beszélgetni? Többé már nem öreg lovunk Jack húzta vasárnaponként a kocsit a gyülekezetbe vezető huszonöt kilométer hosszú úton. Egy éve korábban ugyanis, amikor Jack tizenhat éves lett, apám kitette a legelőre, hogy élete hátralevő részét a jól megérdemelt visszavonultságban tölthesse.

A helyére egy hosszú, feketeztyútbékör túrakocsi került, vászontetővel, no meg egy láda pótengeljel a hátsú ülés alatt az egyenetlen útviszonyok miatt. A gyülekezetben izgatott morajlás hallatszott. Egyetlen olyan személy sem volt a teremben, aki ne emlékezett volna az előző héten történtekre.

A gyülekezet egyik női tagjának édesanya két hónappal korábban elhagyta Örményországot, hogy a lányához utazzon Amerikába. Ám azóta semmi hír nem érkezett felőle, a lánya pedig teljesen kétségbe volt esve. Amint a gyülekezet imádkozni kezdett az ügy mi hamarabbi megoldódása érdekében, Eszter nagynini férje, George Stephanian nagybácsi hirtelen felállt és az ajtóhoz sietett.

Sokáig álltott az utcát bámulva a távoli horizontot fűrkészve. Végül megszólalt. Édesanyád jól van.

Három napon belül megérkezik Los Angelesbe. Három nap múlva az idős asszony tényleg megérkezett. Így a szóban forgó vasárnap a nagy várakozás hangulatában telt.

Mindenki azt találgatta, hogyan fog megnyilvánulni az úr következő áldása. Talán valaki meggyógyul. Esetleg valaki vezetést kap egy konkrét dologgal kapcsolatban.

Miközben én is ezen töprentem, valami furcsa dolog vette kezdetét. Nem valaki mással, hanem éppen velem. Ahogy a hátsópadon ültem a többi fiúval, azt éreztem, mintha egy nehéz gyapjú takarót terítettek volna a vállamra.

Ilyetten körbenéztem, de láttam, hogy senki nem ért hozzám. Megpróbáltam mozgatni a karjaimat, de ellenállásba ütköztem, mintha vízből akartam volna kiemelni őket. Az állkapcsom hirtelen remegni kezdett, mintha hidegrázott volna, ha bár a takaró meleget adott.

A torkom hátsó részében lévő izmok megfeszültek. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy elmondjam Jézusnak, hogy szeretem, de amikor szólásra nyitottam a számat, olyan szavak jöttek ki rajta, amiket nem értettem. Tudtam, hogy semnem örmény, semnem spanyol, de még nem is angol szavak.

Mégis úgy ömlöttek belőlem, mintha egész életemben ezt a nyelvet beszéltem volna. A mellettem ülő fiú felé fordultam, aki széles vigyorral figyelt. Démosz megkapta a szent szellemet.

Kiáltotta, mire az egész gyülekezet hátrafordult. Valaki feltett nekem egy kérdést, és bár tökéletesen értettem, csak a feltörő, vidám szavakkal tudtam neki válaszolni. Az egész gyülekezet éneklésbe és Isten örömteli dicsőítésébe kezdett, miközben én az új nyelven magasztaltam az urat.

Még órákkal később is, amikor az autóban ülve hazafelé tartottunk, akárki szólt hozzám, amennyei nyelven kapott választ. Felmentem a szobámba, bezártam az ajtót, és még ekkor is csak áradtak belőlem az eksztatikus, érthetetlen szótagok. Felvettem a pizsamámat, és leoltottam a lámpát.

És abban a pillanatban az Úr jelenléte sokkal erősebben szállt rám, mint azelőtt bármikor. Olyan volt, mintha az a láthatatlan köpeny, ami egész este a vállamon nyugodott, elviselhetetlenül nehézzé vált volna, bár egyáltalán nem volt kellemetlennek mondható. Teljesen belesüllyedtem a padlóba, és tehetetlenül feküdtem a szőnyegen.

Képtelen voltam felkelni és ágyba menni. Nem ijesztő megtapasztalás volt, hanem jótékony és felüdítő, mint egy különleges pillanat, mielőtt az ember mély álomba zuhan. Ahogy ott feküdtem a szobámban, az idő végtelenné vált.

És ebben az örökkévalóságban egy hangot hallottam, valójában már jól ismertem azt a hangot, mivel gyakran hallottam a zöld katedrálisomban a kukoricaföldön. – Démos, feltudsz ülni? – kérdezte a hang.

Megpróbáltam, de hasztalanul. Valami hihetetlenül erős, mégis végtelenül gyengéd erő a földön tartott. Tudtam magamról, hogy erős fiú vagyok.

No, nem annyira, mint Arám Musegán, de igazán szívós gyerek voltam tizenhárom éves létemre. Most azonban még annyi erő sem volt az izmaimban, mint egy újszülött bórjúnak. – Démos, fogsz valaha is kételkedni a hatalmamban?

– szólt ismét hozzám a hang. – Nem, úr Jézus. A kérdés háromszor megismétlődött, és én mindháromszor megválaszoltam.

Majd hirtelen azt éreztem, hogy a körülöttem lévő erő a bensőnbe árad. Egy ember feletti energia áradását éreztem, mintha azon nyomban ki tudtam volna repülni a házból, és egyenesen a mennyekig tudtam volna vitorlázni Isten erejében. Úgy éreztem, mintha Isten látószögéből tudnám szemlélni felülnézetből a földet, és az ő mennyei pozíciójából, ahol ismeretlen a hiány, látnám az összes emberi szükséget.

És mindeközben az súgta a szívembe, Demos, a hatalom minden keresztény első szülöttségi joga. Fogadd el az erőt, Demos!

[Speaker 8]
Ó, happy day!

[Műsorvezető]
Elérkeztünk a Hitlive-ban az igjeidőhöz, a vendégünk Nagy József, a Híd Gyülekezete Lelkész-e Evangélistája. Ma tovább folytatjuk a múlt sütörtökön elkezdett, most már sorozatnak mondható témát, az pedig a gyógyulás. Ma hallgatói kérdéseket fogok feltenni, illetve ismét nagyszerű bizonyságokat hallhattok, és természetesen ma is az Isten igéje lesz a középpontban.

Nagyon sok szeretettel köszöntelek a műsorban.

[Nagy József]
Én is köszöntöm a kedves hallgatókat is, és nagyon örülök, hogy együtt töltetjük ezt az igjeidőt, és arról gondolkodhatunk, beszélgethetünk, hogy Isten ma is gyógyítja a betegeket.

[Műsorvezető]
Így van, én felteszem akkor az első hallgatói kérdést, és akkor utána beszélgetünk tovább. Mi a célra törőbb naponta imádkozni, hogy az ember maradjon egészséges, vagy amikor gond van, tehát valaki megbetegszik, akkor gyorsan imádkozni ezért?

[Nagy József]
Hát úgy gondolom, hogy minden nap jó hálát adni az úrnak, hogy az úr egészséget ad, megszabadít a betegségből, de hogyha az embert megtámadja a betegség, akkor nyilván, hogy akkor imádkozik, hogy ez úgy gyógyítsa meg. De jobb nem betegnek lenni, és megőrizni az egészséget, de ha mégis megtámadja az embert a betegség, akkor sem kell kétségbe esni. De előre nem kell félni attól, hogy nehogy betegek legyünk, akkor mi csináljunk, hogy nehogy betegek legyünk, mert a félelem viszont ajtót nyit a betegségek támadásának.

[Műsorvezető]
És hogyan lehet hatékonyan ezt a mindennapi háladást, hogy ne legyen, mondd azt Feriú, ahogyan tegnap Sándor pásztor is az Isten tiszteleten említette, hogy ne mindennap ugyanazt mondogassuk, mert akkor azt az ellenség kiismeri egy idő után, és nem lesz hatékony.

[Nagy József]
Hát a Bíblia igéket kell megvallani, abból van jó sokkal gyógyulással, egészséggel kapcsolatosan is, és hát lehet változatosan megvallani Isten igéjét, mert a Jézus, ami a megvallásunknak a főpapja. Tehát amikor mi megvalljuk a hitünket, Isten igéjét kimondjuk, akkor Jézus föntemenyben képvisel minket, és ott a homológia szerepel, ami azt jelenti, hogy ugyanazt mondani. Tehát, hogy Jézus amit mond, mi is ugyanazt mondjuk, és a beszédünkkel nagyon befolyásoljuk az egészségi állapotunkat is, meg az anyagéletünket, a sorsunkat, mindent.

Azért jó dolog, hogy figyelmezünk a mi megvallásunk főpapjára Jézus Krisztusra, és azokat az igéket, vannak bizonyos igék, amiket jó mindig rendszeresen megvallani. Ez nem azt jelenti, hogy olyan mantra-szerűen, hanem mert lehet azt is mantra-szerűen mondani, amit nem minden nap csinál az ember, hanem amikor a szívünkkel elhisszük, és a szánkkal kimondjuk, akkor működik csak az ige. Tehát, ha csak úgy kimondjuk, de nem hisszük, akkor nem működik.

Tehát hinni is kell benne, hogy mondja Jézus, hogy amikor, hanem higgyétek el, hogy amit imájtokban kértek, azt megkapjátok, és akkor meglesz nektek. Viszont a hitünket azáltal tudjuk erősíteni, hogyha az igét többször megvalljuk, mert a hit hallásból van, az meg Isten igéje által. Tehát például jó dolog hangosan is olvasni a Bibliát, mert amikor hangosan olvasod, akkor hallod is, a hited is növekszik tőle, és akkor nagyobb hittel tudsz imádkozni is.

[Műsorvezető]
Érdemes konkrét betegségeket kell szemben is imádkozni? Most arra gondolok, hogy akinek például a felmenői között volt valami, ami öröklődik, mert amúgy rengeteg betegség van. Tehát nem lehet ezt végigvenni a listán.

[Nagy József]
Sok olyan vannak, akinek vannak a családtagjában rákosok, vagy szívésérrendszeri problémások, vagy egyéb más egészségügyi problémával küzdködők. Hát őnek nagyon fontos, hogy ne féljenek attól, hogy ők is marianök lesznek, mint a szüleik voltak, vagy a nagyszüleik. De viszont jó dolog odafigyelni, de nem félelemből, hanem hitből megvallani, hogy az Úr Jézus megváltotta engem, az ősémtől örökkölt, átkoktól, betegségektől, és én már Isten gyermeke vagyok, új teremtés vagyok, vízkérezségben meghaltam.

A világnak, a bűnnek, önmagamnak is, a betegségeknek is most már Jézusban új ember vagyok, és Jézus sebében meggyógyultam. Tehát vannak olyan alapdolgok, amiket jó mindennap hitáltal megvallani és hálát adni. Tehát jobb dolog egészségesnek lenni, mint a betegségből meggyógyulni.

Mert végül is akkor megőrzi az Ura testünket a fizikai támadásoktól, az ördögnek a támadásaitól. De mégis előfordul olyan, az Ura, amit gyógyítunk, Jézus, ami szabadítunk. Jézus neve is azt jelenti, hogy szabadító.

Mert az Úr ki akar szabadíteni a betegségből. El akarja venni a betegségeket. Nem szabad, hogy féljünk tőlük.

[Műsorvezető]
Ezek szerint akkor a félelemnek a leküzdés az már egy kulcsa sikerhez.

[Nagy József]
Igen, hát jobbnál volt például, sokan nem veszik észre, hogy a Bibliából nem figyelnek föl rá, hogy igazából nem csak az volt a jobbnak a problémája, hogy az ördög az Isten előtt bekikérte őt, és hogy megpróbálja, hanem a jobb részéről is volt egy probléma, ugyanis mondja jobb, hogy amitől rettegtem, amitől féltem, az esett rajtam. És amikor áldozatokat mutatott be Istennek, akkor attól félt, hogy a gyerekein ahogy vétkezenek Isten ellen, és a imái, az áldozatai félelemből fakadtak. Mert attól félt, hogy valami rossz éri a gyerekeit, hogyha büntkövetnek el, és igazából az ő részéről volt egy félelem, és nagyon fontos, hogy az imáinkat ne félelemből mondjuk.

Csak attól félünk, hogy nagy betegek legyünk, és akkor azért imádkozunk, hogy nagy betegek legyünk, hanem ha nem adjunk hálát, hogy egészségesek vagyunk. De azért már akkor is hálát lehet adni, hogyha a tüneteink betegségre utalnak, fájdalmat élünk át. Akkor is megvalhatjuk, hogy meggyógyultunk az Úr Jézus sebeiben.

Mert ez már megtörtént a kereszten.

[Műsorvezető]
Most meghallgatunk egy dalt, és utána innen folytatjuk a beszélgetést. Folytatódik az ige időm, a vendégünk Nagy József, a témánk pedig gyógyulás Isten igélye által. Hogyan lehetett volna, hogy jobb, helyesen csinálja, tehát nem félelemből, hanem mint egy jó apa, aki közben jár a gyermekeiért, és kegyelmet kér az Istentől?

[Nagy József]
Hát nyilván, hogy neki nehezebb volt, mert akkor még nem volt szent lelke voló betöltekezés, még nem ismerte a Bibliát sem annyira, tehát ő egy nagyon rendkívüli ember volt jobb, nagyon nagy hite volt, tehát lehet, hogy mi sem tudtuk volna máshot csinálni az ő helyébe, mert nem volt annyi ismerete neki még a Bibliából, de neki egy jó szíve volt az Úr felé, és mondta is Isten, hogy látta-e az én szolgálmat jobbot. Igaz, Istenfélő, büngyülölő. Tehát ő magahoz képest a legjobbat csinálta, hogy tudta, de a gyerekeim miatt aggódott, és félt, hogy nehogy valami rosszat csináljanak.

Tehát nagyon fontos, hogy a szülők is a gyerekeikért ne aggódjanak, vagy féljenek, hanem hitben hordozzák őket. Tehát hogy hálát adok Uram, értük és köszönöm, hogy megőrződőket a gonosztól, tehát hitáltal megvallani, és nem a félem kell, hogy motiválja a szent cselekedeteinket, hanem a hit. Nem attól való félelemből kell imádkozni, hogy nagy betegek legyünk, nehogy átok jöjjön ránk, nehogy valami rosszat csináljunk, hanem az Isten egy jó apa, és ővele jó beszélgetni, és jó kommunikálni, és jó vele közösségben lenni, és nagyon-nagyon hálásak lehetünk, hogy Jézus már mindent elrendezett a kereszten, ami szabadulásunkat illeti.

[Műsorvezető]
Van ilyen egyébként előfordulma is, hogy mint jóbesetében, hogy valakit az ördög kikér az úrtól, hogy megpróbálja, és hogyha van ilyen, akkor ez mennyire gyakori?

[Nagy József]
Hát ezt igazából nem lehet megállapítani, mert ez a szellemvilágban történik, hanem csak a tüneteket lehet látni. A Bibliából tudjuk, hogy például az apostolokat is kikérte az ördög, de Jézus imádkozott értük, hogy a hitük ne fogyatkozzon el. Úgy gondolom, hogy most már azért nem tud úgy bemenni az ördög az Isten elé, mert már le lett vetve a mennyből, tehát a második égben tevékenykedik, de azért az még hátra van, hogy onnan is levettessék, és teljesen ki legyen iktatva az emberek életéből.

Az majd a meséási királyságban fog megtörténni. Addig még van harcunk az elen, aki állandóan károsztatja az atyafiakat, vádolja. De mivel Jézus már legyőzte őt, ezért nincs jogalapja arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amit régebben meg tudott csinálni.

A hívők, hogyha élnek a hitükkel és a jogaikkal, akkor az ördög nem tudja őket úgy meggyötörni.

[Műsorvezető]
Egy másik jellegű kérdés, hogy a gyülekezetnek a szellemi állapotban befolyásolja a hívőknek az állapotát. Hogyha például átkozzák a gyülekezetet, az hatással lehet-e az egyéneknek az egészségére?

[Nagy József]
Hát egytesnek vagyunk a tagjai. Tehát, hogy mondja Pála Postol, hogyha szenved egy tag, vele együtt szenved a többi mind. Ha dicsőségbe részesedik egy tag, vele együtt örül a többi mind.

Tehát, hogyha az emberi testre rá gondolunk, hogyha valaki megszúrja az ujját valamivel, vagy rájít valamit a lábára, akkor az egész testének rosszul esik az, de egy adott ponton éri a konkrét sérelem. Sőt, hát van, hogy az egész testre kiható rossz hatást tud például egy fertőzés okozni, amit egy adott sérülés nincs rendesen ellátva, vagy fertőzés lép fel. Tehát egy kicsi probléma is tud az egész testre kihatni.

De nem csak a külső dolgok, hanem például a keresztények is. Például a Thessalonika levélben azt mondja a pállapostól, hogy kérünk titeket, hogy úgy járjatok, ahogy tőlünk láttátok, hogy kell forgulódni, és Istennek tetszeni, és gyerepodjatok, mert tudjátok, milyen parancsolatot adott nektek az Úr Jézus által, mert az az Isten akarati szentél ételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Mindenitek szentségben, tisztességben tudja bírni maga edényét.

Nem a kívánsági eredelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent, hogy senki túl ne lépjen, és meg ne károsítsa valamelyik dologban az ő atyafiát. Mert bosszút al az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk nektek, és bizonságot tettünk. Tehát itt nem csak, hogy külső nyomást tud gyülekezetre hatás, de akkor nem, hogy belső nyomás is.

Hogyha valaki nem biblia szerint él, nem válassza el magát a szexuális bűnöktől, és otthonába szexuális bűnöket követ el, azt mondja, az igazság, aki paráználkodik, a maga test ellen vétkezik. De nem csak a saját biológiai test ellen vétkezik, hanem hogyha úgy jön be a gyülekezetbe, hogy ilyeneket csinál, és nem tér meg belőle, akkor megkárosítja a testvérét is, aki mellette megdicséri az Úrat, és nem tudja, hogy mitől jön a szellemi nyomás rá. Tehát belülről is tudunk egymásra nyomást helyezni, és a szexuális bűnök nagyon gyakran betegségeket is okoznak a emberek testében.

Egy testi élvezetet keresnek, de közben a testük ellen vétkeznek, és sok szenvedést szereznek maguknak. Tehát a gyógyuláshoz az is hozzátartozik, hogy olyan életmódot éljünk, amivel magunkat se károsítjuk, meg másokat se. De kívülről, amikor meg jön nyomás, teher, akkor meg arra kell odafigyelni, hogy az ember akkor is az Úr alén menjen, és ne egy önjutalmazást keresen magának, ne egy belemeneküljön valami olyan dologba, ami örömeket okoz neki, de nem az Úr által, vagy nem legális módon.

Tehát amikor nagy teher jön kívülről, akkor az egységre nagyon fontos összpontosítani, egy szívvel lélekkel imádkozni, és akkor az Úr áttöri ezeket az akadályokat, és méhezzük majd az ördögöt nyomás alá, nem ő minket.

[Műsorvezető]
Így van. Most muzsikálunk egy kicsit, és utána innen folytatjuk. Folytatjuk az igeidőt a vendégünk Nagy József, a témánk pedig a gyógyulás az Isten igéje által.

Mennyire fontos például az egészséges életmód ma a világban nagyon nagy hangsúlyt tesznek rá különböző étrendek, diéták. Egy kereszténynek az életében ezek mennyire kell, hogy fontos szerepet játszanak?

[Nagy József]
Mivel emberi testben élünk, keresztényként is, és a testünk az ebben a világban mozog, és a mi szellemünknek lehet minknek a hordozó edénye, ezért oda kell figyelnünk arra, és hogy a hordozó edényünk jól működjön. És nagyon sok betegség, például rossz táplálkozásból fakad, vagy mozgáshiányból, vagy sok idegeskedésből, félelemből, vagy rendezetlen kapcsolatokból. Tehát oda kell figyelni arra is, hogy az ember lehetőleg úgy éljen, hogy a teste is megkapja azt, amire szüksége van.

És szüksége van a testnek mozgásra is, mert régen nem ilyen urbanizáltak voltak az emberek, hogy kocsival közlekedtek, meg bementek a boltba, és akkor mindent megvettek, hanem kellett szántaniuk, vetniük, aratniuk. Tehát ahhoz, hogy a létfőntartásukat tudják biztosítani, fizikai mozgást kellett végezniük, vízért menni, hordani. Tehát egy csomót mozogtak ahhoz, hogy élni tudjanak, és ledolgozták a dolgokat.

És a mai ember pedig kocsival megy, vagy tömegközlekedéssel a számítógép előtt ülnek sokan, vagy a íróasztal mögött is a mozgás az kevesebb, étvágy az nagyobb, és akkor így az ember el tudja veszíteni az egészségét, hogyha nem figyel oda.

[Műsorvezető]
Gyakran azért keresztényekként től is hallani, hogy Pál is mondta, hogy hát a testedzés kevés haszonnal jár.

[Nagy József]
De az eredetiben nem az van, hanem az, hogy ideig való haszna van. Tehát jelen korszakra való haszna van.

[Műsorvezető]
Ez így más ezért.

[Nagy József]
Igen. Tehát a jelen korszakban igenis fontos a testgyakorlás is, mert, és most magamnak is mondom, mert én is mindig van, hogy eldöntöm, hogy csinálom, aztán van, hogy sok munka szolgálat miatt az ember elhanyagolja, és ha bölcs az ember, akkor a legjobb, ha nem is hagyja, abban nem folyamatosan csinálja. Mert az elkezdés mindig nehezebb, mint ha folyamatosan csinálja az ember.

[Műsorvezető]
Egy idő után szokássá válik, és akkor a szervezet már könnyebben kezdődik újra.

[Nagy József]
De viszont nem az úrban hiszünk, mint gyógyítóban, de azért olyan életmodot élünk, amivel bölcsen tudjuk a testünket használni, akkor a betegség is nehezebben éri úttól az embert.

[Műsorvezető]
Egy következő kérdés, hogyha valaki súlyos betegségbe esik, akkor hogyan tud segítséget kérni, például imád a kórházban, hogyha nem ismer senkit. Van-e esetleg ilyen szolgálat a gyülekezetben?

[Nagy József]
Igen, hát akkor fontos betelefonálni a gyülekezetbe, és akkor ott jelezni, hogy szeretne imád kérni. És akkor a diszpétserek szoktak szólni a lelkészeknek, és akkor megadják annak a betegnek a elérhetőségét, és akkor, vagy ha nincs magánál, akkor bemegyünk úgy is, hogy valamelyik hozzátartozóval leegyeztetjük, és akkor odamegyünk imádkozni, mert megvan írva, hogyha valaki betegköztetek, hívja magához a gyülekezett véneit, és imádkozásáltal, megkenvénő tolajjal az úr meggyógyítja a beteget, a büntkövetettel megbocsájthatik neki.

Tehát az egy fontos szolgálat, a betegek meglátogatása is imádkozásértük.

[Műsorvezető]
Azt, hogy a hitből való imádtság megtartja a beteget, ez a betegre, vagy a betegért imádkozóra vonatkozik, tehát kinek az imája a fontos. Egy ilyen esetben.

[Nagy József]
Hát mind a kettőnek. De van olyan, amikor a beteg nem tud imádkozni, mert mondjuk kómába van, akkor csak az imádkozónak a hite marad. Hát például, amikor Jézus elé lógatták a gutőütött beteget, akkor látván azoknak hitét mondta, hogy megbocsájtottak a te bűneid, és utána pedig mondtanék, hogy kelljen föl és gyógyuljon meg.

Tehát mindenképp kell a hit annak is, aki imádkozik, és hogyha akiért imádkoznak, az van olyan állapotban, hogy tudjon hinni, akkor az ő hite is jó, ha működik, mind a kettőnek a hite. Csak gyakran van, hogy amikor például megyünk így betegért imádkozni, hogy föl kell építeni a betegnek a hitét, pláne, hogyha gyógyíthatatlan betegséggel küzdködik, mert gyakran van, hogy a tünetekre néznek, és az orvosi leletekre, és szinte már gondolatba végig játszódik rajtuk, hogy ebből nem nagyon lehet kijönni, ebből a betegségből. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az ember szinte erőt vegyen a gondolatain, és azokat a gondolatokat, amik a hitetlenséget erősítik, a bajtól való félelmet, a haláltól való félelmet, orvosi kezelésektől való félelmet, ezeket le kell rombolni az embernek az elméjébe, a magáéba is, meg sokszor, ha ő nem tudja egyedül, akkor aki szolgál felé, annak is kell segíteni, hogy túl billenjen a aggodalmon, a félelmen, a rettegésen, és tudjon Istenben bízni. Ilyenkor jó sokat igét hallgatni, gyógyulásról szóló igéket, gyógyulásról szóló könyveket olvasni, és teljesen abba bízni, amit Isten mond.

Nem abban, amit mi érzünk, vagy amit átélünk.

[Műsorvezető]
Meg gyakran a kórháznak a légköre is hozzájárul a félelmeknek, illetve a negatív életérzéseknek az erősödéséhez.

[Nagy József]
Hát igen, és ott sok negatív beszédet hallhat az ember, akik oda bemennek, de az a jó, hogyha a hívők tudják inkább a beteg társaikat is hitbe erősíteni. És ha látják a többi betegek, aki Krisztusban van, és úgy megy át ilyen próbatételen, és a hitét gyakorolja az úrba, akkor ők is segítségű fogják hívni az urat, és nagyon gyakran a kórházba kerültek. A kórházban kiszolgáltatottak az emberek, pláne a magyar egészségügyben.

Legfrissebb