Ugrás a tartalomra
Bódi László

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 03:48 Bibliaolvasás EFO: II. Krónikák 13-14. rész
  • 11:07 A bűn átértékelése - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 13:02 Demos Shakarian - A föld legboldogabb emberei: Második fejezet 6.rész
  • 23:13 Ki lehet kerülni Isten védelme alól? - Bódi László 

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mert mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy Jézus készülsebeiben meggyógyultam. Aki a bűneimet testében vitte fel a golgotai keresztvára, és oda szegesztette, és az ő vérét kiontotta, hogy a vére által eltörölje a bűneimet, és megszabadítsa engemet a bűnösségemtől, a bűnnek az uralmától, és a vérébe vetett hitáltal, az Istenek az igazságát nekem tulajdonítsa. Én elfogadom a názerti Jézus Krisztust, Isten igazságának.

Hiszem, hogy ő az út, és ő az igazság. Ő az út az Atyához, és senki nem mehet az Atyához, csak ő általa. Mert nem adatott más név az ég alatt, amelyben az embereknek üdvözsége van, hanem csak a názerti Jézus Krisztus neve.

Meg van írva, hogy aki ezt a nevet segítségül hívja, az megszabadul, és hiszek Jézus nevében, hiszek a Jézus nevének a hatalmában és erejében, hogy a vízkerességben ezt a nevet rám helyezte Isten, és ennek a névnek a hordozója vagyok, hogy használjam ezt a nevet az ellenség minden erejével szemben. És hiszem, hogy Jézus Krisztus az igazság, és ennek a bizonsága, hogy föltámadott a harmadik napon a halálból, és megoldotta a halálnak a láncait, és világosságra hozta az emberek számára a halhatatlan, romolhatatlan élepet. Ezért meg van írva, hogy aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre.

Én hiszek Jézus Krisztusban, hogy meghalt az én bűneimért, és hiszem, hogy a harmadik napon föltámadott a halálból az én meggazulásomra. És ezért Isten meggazított gyermeke vagyok, és nincseni már semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok, és nem tesszerint járok, hanem szellemszerint. Mert Jézus Krisztus életének szellemi törvénye megszabadított engemet a bűnnek és a halálnak az uralma alól.

Ezért, mivel áronvételt tettem meg Jézus vére által, dicsérem őt testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké! Amen! Hallelujah!

[Szignál]
Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tomácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Hallgassatok rám Jeroboám és Izrael népe! Nem tudjátok, hogy az örökké való Izrael istene örökre Dávidnak és leszármazottjainak adta a király uralmat örök szövetsége által? Jeroboám ne bát fia, aki szolgája volt Salamonnak, Dávid fiának, mégis fellázat ura ellen.

Haszontalan és aljas emberek gyűltek köré, és ellene fordultak Roboámnak, Salamonn fiának, aki még tapasztalatlan és kezdő volt az uralkodásban, és nem tudott velük szemben határozottan fellépni. És most azt képzelitek, hogy legyőzhetitek az örökké való királyságát, amely fölött az uralom Dávid fiainak a kezében van? Abban bíztok, hogy sokan vagytok, és veletek vannak az aranybika szobrok, amelyeket Jeroboám készített, hogy azok legyenek isteneitek?

Elűztétek az örökké való papjait, áron leszármazottjait, igaz? Elzavartátok a lévitákat, és ti választottatok magatoknak papokat. Mint az idegen népek, aki hoz egy bikaborjut és hétkost, azt már pappá szentelitek.

Akárki legyen is, hogy azokat a bálványokat szolgálja, akik nem is istenek. A mi istenünk azonban maga az örökké való. Mi nem hagytuk el őt.

Itt vannak velünk a papok, áronfiai, akik az örökké valót szolgálják, és itt vannak a léviták, hogy segítsék őket. Minden reggel és este bemutatják az égőáldozatokat és az illatáldozatokat a füstölőszerekkel. Elrendezik a szent kenyereket a szín aranyasztalon.

Gondozzák az aranymécseseket, hogy fényesen világítsanak minden este. Igen, mi gondosan megtartjuk az örökké való a mi istenünk rendelkezéseit. Ti pedig elhagytátok őt.

Lássátok meg, hogy Isten maga van velünk. Ő a mi vezérünk, és papjai velünk vannak, akik trombitálnak és jeltadnak a csatára ellenetek. Ó, Izrael, ne harcolj atyáid istene az örökké való ellen, mert nem győzhetsz ellene.

Jeroboám azonban serege egyik részét titokban Abíjás serege mögé küldte. Így Abíjás serege, judahartosai elől és hátul is ellenséggel néztek szembe. Amikor észrevették, hogy Jeroboám serege bekerítette őket, az örökké valóhoz kiáltottak segítségért, és a papok megfújták a trombitákat.

Azután egyszerre nagyot kiáltottak, és akkor Isten lesújtott Jeroboámra és Izrael seregére, amelyet így Abíjás és Judah serege legyőzött. Izrael harcosai elfutottak Judah elől, és Isten Judah kezébe adta őket. Abíjás és serege nagy győzelme taratott, Izraelből pedig 500 ezer válogatott harcos esett el.

Így Izrael vereséget és megaláztatást tenvedett, Judah serege pedig győzött, mert ők atyáik istenében az örökké valóban bíztak. Abíjá és serege üldözte Jeroboámot és seregét, és elfoglalt néhány várost. Bételt, Jeshánát és Efravint a körülöttük lévő falvakkal együtt.

Jeroboám nem is tudott többé megerősödni, amíg Abíjá uralkodott. Azután az örökké való lesújtott Jeroboámra, aki meghalt. Abíjá hatalma azonban egyre növekedett, 14 feleséget vett magának, akitől 22 fia és 16 leánya született.

Abíjá többitettei és mondásai meg vannak írva iddóprófét a könyvében. Azután meghalta Abíjá, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Ászál lett Izrál királya, akinek az uralma alatt 10 évig nyugalom és békesség honolt az országban.

Ászál azt tette, amit Istene az örökké való jónak és helyesnek látott. Lerombolta a magaslatokat és az idegenistenek oltárait, összetörte a báványszobrokat, kivágta az asereoszlopokat. Népének, Júdának pedig megparancsolta, hogy az örökké valót, őseik istenét keressék és kövessék, törvényének és parancsainak pedig engedelmeskedjenek.

Júda összes városaiból eltávolította az idegenistenek magaslatait és tömményfüst oltárait. Ászál uralkodása alatt békesség volt országában. Az örökké való békességet adott neki és országának, ezért nem viselt háborút, hanem megerősített városokat és várakat épített egész Júdában.

Azt mondta népének Júdának, építsük ki és erősítsük meg ezeket a városokat és a váraikat. Vegyük körül falakkal és bástyákkal. Erősítsük meg a városkapukat.

Mivel kerestük az örökké valót és követtük őt, miénk az ország. Ő adott nekünk békességet és nyugalmat mindenfelől, mert kerestük őt. Így hát sikeresen fel is építették mindezeket.

Ászál seregében Júdából 300 ezer, Benyáminból 280 ezer harcos szolgált. A Júda beliek nagy pajzsot és kopját, a Benyámin törzséből valók kisebb pajzsot és ijat viseltek, valamennyien vitéz és bátor harcosok voltak. Ezután az Etióp Zerák vezetésével ezerszer ezer főnyi hadsereg támadt Júda ellen, és egészen Márésa városáig nyomultak.

Zerák seregében 300 harci szekér is volt. Ászál is kivonult a seregével, és felállt a két sereg egymással szemben, csatára készen a Cefatá völgyben, Márésa mellett. Akkor Ászál az örökké valóhoz, Istenéhez kiáltott segítségért.

Örökké való, senki sem segíthet rajtunk, egyedül csak te. Neked mindegy, hogy erőset vagy gyengét segítesz meg. Segíts most, örökké való Istenünk!

Csak benned bízunk, és a te nevedben megyünk el rettenetes sokaság ellen. Örökké való, te vagy Istenünk! Ne győzhessen ember ellened!

Akkor az örökké való lesújtott az etiópiak seregére, megverte őket Ászál és Júda serege ellőtt. Így az etióp sereg megfutamodott, Ászál és serege pedig üldözte őket egészen Gerárig. Senkit sem hagytak életben közülük, és rengeteg zsákmányt szereztek.

Mindez azért történt, mert az etióp sereg összetört az örökké való és serege előtt. Ászál és serege elfoglalta a Gerár környékén lévő városokat is, amelyeket hatalmába kerített az örökké valótól való félelem. Innen is nagy zsákmányt szereztek, majd a környékről rengeteg juhat és tevét hajtottak el, az aklokat pedig lerombolták.

Végül visszatértek Jeruzsálembe.

[Speaker 7]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Németh Sándor]
Ma meg azért nehéz a bűntől való elszakadás, mert a világban egyre szélesebb körben terjed a bűnnek a tagadása. Sőt, nem csak a bűnnek a tagadásak terjed, hanem sok bűnt átértékelt a világ, és sajnos sok egyház ezt követi, és pozitív értékkel ruházza föl azt, ami az embertermészetére is, szellemére is és Isten elvaló kapcsolatára is csak káros hatással van. Mert a bűn az kár, a szemét, rossz, értéknélküli.

Még akkor is értéknélküli, hogyha a világ értékesnek véli. Például ilyeneket látjuk. Abortuszt, mint gyilkosságot a világ nem átértékeltél, teljesen pozitív emberi jogként kezeli.

Homoszexualitással ugyanez a probléma. Nemi identitás megváltoztatásával ugyanez a probléma. Tehát, hogy nem csak bűnnek a tagadásáról van szó, hanem annak az átértékeléséről.

És látjuk, hogy rántja a világ magával a keresztény tömegeket is, és egyre nagyobb befolyás gyakorol a keresztényekre, és sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy a kereszténység teljesen értelmetlené fog válni azoknak az életében, akik megtagadják a bűnnek a realitását, és elfogadják a divatos hullámokat, a politikai, kulturális mozgalmakat, amelyek a bűnöket pozitív tartalommal törtik meg.

[Sárosi Renáta]
Most, hogy Róz igent mondott, következhetett a hagyományoknak megfelelően az öt estén át tartó ünneplés a mennyasszonyi házban. Vidámesték voltak ezek, énekléssel, evéssel, beszélgetésekkel és kölcsönös gratulációkkal, hiszen az örményeknél nem két személy, hanem két család házasodik össze. Egyik este Róz zongorakoncertet adott.

Én pedig a szívemben büszkeséggel néztem, ahogy az ujjai könnyedén táncoltak a billentyűkön. Bevallom, egy ideig én is jártam hegedűórára, de aztán a tanárom és köztem, valamint a halló távolságon belül tartózkodó valamennyi személy között létrejött közös megállapodás értelmében, végül abba hagytam a zene tanulást. Florence később a hegedűt és a zeneórákat is megörökölte, és ő is játszott a két család előtt.

Nyolc évesen hajlékony jobbkarja bájosan mozgott a csillogó hangszer felett. Aztán elérkezett a zálog átadásának éjszakája, amikor is a szokásokhoz híven a fiú megajándékozza a lányt, mint egy az új kapcsolat jelképeként. A mi esetünkben ez egy gyémántokkal kirakott karóra volt.

Az ajándékot is a szüleim választották, az viszont már az én feladatom volt, hogy átmenjek a szoban női részébe és rózcsuklójára tegyem az órát. A hirtelen támat csendben, miközben minden szem rám szegeződött, az ujjaim teljesen megmerevettek. Először nem tudtam kikapcsolni a pici kapcsot, majd pedig bekapcsolni.

A fészerben álló traktorok jutottak eszembe, melyeknek bármelyik részét a másodperc töredéke alatt képes voltam szétszedni és összeszerelni. Végül, róz jobb kezével átnyúlt a balkarja felett, és ügyesen bekapcsolta helyettem. És természetesen olyan döntéseket is meg kellett hozniuk a szüleimnek, hogy hol tartsuk az esküvőt és mikor.

Azzal mindenki egyetértett, hogy a Gless Street-i gyülekezeti ház túlságosan is kicsi lenne a több száz vendégnek, és mindemellett az ortodox barátok és családtagok inkább meghalnának sem, mint hogy betegyék oda a lábukat. Nem, az esküvőt a vőlegény otthonában, a régi, vidéki stílusú házban kell megtartani. Az azt követő ünnepség, ami természetesen minden mérföldkőnek számító örményesemény központi eleme, helyszíne pedig a hátsó udvaron lévő hatalmas méretű dupla teniszpálya lesz.

Az időpontot illetően a Gabrielien család hajthatatlanul ragaszkodott a legalább egy éves jegességhez. Az idők megváltoztak, magyarázták. Mióta az én anyám 15, Róz édesanyja pedig 13 évesen ment férjhez, manapság már érettségre van szüksége a nőnek a gyermekneveléshez.

Muszáj várnunk, amíg Róz betölti a 16-ot. És miközben az összes kérdést átbeszélték és döntéseket hoztak a jövőnkről, Róz és én még mindig az első beszélgetésünk előtt álltunk. Hagyományosan erre a pillanatra csak a hivatalos eljegyzési összejövetelt követően, amire a távolabbi rokonokat és barátokat is meghívták, kerülhetett sor.

Az ezt megelőző családi találkozók ízelítők voltak csupán. De az ünneplés negyedik éjszakáján már nem bírtam tovább. Sútba vágva a hagyományokat, talpra ugrottam.

Gabriálián asszony, mondtam a fejtenger fölött, beszélhetnék Rózzal. Egy pillanatig Tíron Gabriálián rémült csendben merett rám. Majd egy felirázással, amivel azt kérdezte önmagától, hogy mi lesz így a fiatalabb generációból, Rózt és engem egy másik szobába vezetett.

Elhelyezett két egyenes támlájú széket egymás mellé, a szoba közepén, majd minket magunkra hagyva kiment. Életünkben először. És hirtelen az otthon begyakorolt összes hangzatos beszédet elfelejtettem.

Érzésekről is vallomásokról szóló remek műveket dolgoztam ki, a lehető legjobb örménytudásommal, ugyanis sirekán Gabriálián, aggódva a város új hollywoodi őrülete miatt, nem engedte, hogy egyetlen angol szó is elhangozzon a házában. El akartam neki mondani, hogy ő a leggyönyörűbb lánya világon, és hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy boldoggát tegyem őt. Csak hogy egyetlen szóra sem emlékeztem.

Szótlanul és bután ültem ott. Végül, legnagyobb rémületemre a következő szavak törtek elő belőlem. Róz.

Tudom, hogy Isten egymásnak teremtett minket. Meglepetésemre csillogó barna szeme könnyeltelt meg. Démosz.

Suttogta. Egész életemben azért imádkoztam. Hogy a férfi, akihez majd hozzámegyek, ezeket a szavakat mondja nekem legelőször.

Három hét múlva került sor a hivatalos eljegyzési ünnepre, amikor is a mennyasszony megkapta a gyűrűt. Együtt mentünk el egy gyémánt nagy kereskedésbe, hogy ki válasszuk. Természetesen egy nagyobb családi küldöttség kíséretében.

Az eladó nő neve, máig jól emlékszem, Mrs. Earhart volt. Beszélgettünk vele a lányáról, Améliáról, aki éppen akkordályt repülte át egyedül az Atlanti-óceánt. Azon kaptam Rózt, hogy súváróban nézegett egy kecses, kisméretű gyémántot az egyik tárcán.

Édesanyám azonban egy másikat választott. Sosem merült fel egyikünkben sem, hogy megkérdőjelezzük a döntését. Maga az eljegyzés egy háromszáz fős ültetett vacsora keretében zajlott, aminek a Gabriellian család élelmiszerűzlete szolgált helyszínül.

Ezt követően annyiszor látogathattam meg Rózt, amilyen gyakran csak akartam. Tulajdonképpen minden olyan estén megtettem, amikor nem dolgoztam, és általában édesanyám vajas, gyémánt alakú paklavájából vagy sakarlákómából vittem neki. Ahogy a hosszú év a végéhez közeledett, édesanyám, Róz és a hugaim egyre gyakrabban mentek vásárolni.

A hagyomány szerint a vőlegény családja vásárolja tele a mennyasszony ruhás szekrényét, és kiválasztanak számára egy olyan kézitáskát vagy kalapot, aminek az árából vagy fél tucat utazáson lehetne részt venni. Róz kedvenc vétele egy sötét, gesztenye színű ruha volt, hozzáillő cipővel. Az örmény közösségekben kizárólag férjezett asszonyok viseltek sötét színű ruhákat.

Róz szent meggyőződése volt, hogy öt évvel idősebbnek fog kinézni, amikor felveszi. Az esküvőre 1933. augusztus 6-án került sor.

Aznap reggel az egész Shakarian klán Kelet-Los Angelesbe autózott, hogy hazahozzák a mennyasszonyt. Mivel a nap főétkezésére este került sor, a Gabriellian család egy szerény ötfogásos ebédet szolgált fel, ami örménymércével mérve kis uzsonnának számított csupán. Majd mindkét család elindult Downy-ba, egy teljes virágdíszben pompázó 25 autóból álló karavánban.

Otthon a teniszpálya körüli kerítés eltűnt a rózsazuhatag alatt. A nap további részéből csupán egy-egy emlékkép maradt meg bennem. Perumen Pastor hosszú, világos barna szakálla fel-le mozgott, miközben az ősi örményszertartás szöveget olvasta.

A pálmafák közé elektromos villanykörtefüzérek voltak kifeszítve, a fehérzakós pincérek pedig majd megszakadtak a rengetegtányes siskebab és a hagyományos datójás mandulás esküvői pilaf alatt, amit édesanyám napokig készített. Arra is emlékszem, hogy ötszáz vendégünk volt, és úgy tűnt, mindegyikük írt egy-egy örménnyelvű verset, amit az egész vendégseregnek illet végig hallgatni, majd meg is tapsolni. Éjjel tizenegykor már szédültem a fáradtságtól, rózszemében pedig könycseppek jelentek meg, mivel reggel óta a szűk, fehér mennyasszonyi cipő volt a lábán.

Ahogy álltunk a gratulációk végtelen sorát fogadva, és jó éjszakát kívánva a barátoknak és a rokonoknak, egy dologban biztosak voltunk. Róz és én végre teljesen, visszavonhatatlanul és véglegesen összeházasodtunk, mégpedig a szó legörményesebb értelmében.

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Maros Edit]
Kedves hallgatók, elérkezett az igeidő ideje, amely órában a Bibliával foglalkozunk. Ma ebben segítségünkre van Bódi Lásztó, az érdi Hit Gyülekezete lelkésze. Szervusz!

[Bódi László]
Szervusz! Köszöntöm a hallgatókat.

[Maros Edit]
A mai témánk izgalmas, mint mindig, de talán mondhatni azt is, hogy sorsfordító tud lenni, ez pedig az Isten védelme, és Isten védelméből való kikerülés a témánk, amiről szeretnénk beszélni. Hogy lehet birtokolni, akár keresztényként, Isten védelmét? Hogy lehet ebbe belekerülni?

[Bódi László]
Hát nagyon egyszerűen válaszolva, hogy jó, ha megtérünk, és megismerjük Istent, Istennek a személyét, és így élvezzük Istennek a védelmét. Ha még bonyolultabban akarnék válaszolni, akkor meg, hát abba kell belegondolnunk, hogy azért mi pogányok vagyunk, és a Biblia szerint, szóval mi nem beleszülettünk ebbe a hídbe, ugye, hogy a kiválasztott nép, sőt magunkat vizsgálva, vagy a népünket vizsgálva azért azt látjuk, hogy eléggé megfeszítve kell nekünk belekerülnünk Istennek az akaratába, sok tradíciót, sokféle szokást arrébb kellene tenni, nagyon sok minden gondolatunkat meg kell változtatni, a kapcsolatrendszerünket is át kell alakítani. Sok minden olyan van, amit fel kell adnunk, hogy egyáltalán el tudjuk nyerni Istennek a kegyelmét, jóságát, szeretetét, vezetésébe tudjunk lenni, és hát amiről beszélünk, Istennek a védelmébe be tudjunk kerülni. Vannak elsőgenerációs, másodtharmad generációs keresztények is, és talán a másodharmad generációsok, akik beleszületnek a keresztényi családba, nekik már annyira nem idegen, vagy inkább nem is idegennek nevezni, hanem furcsa, szokatlan az, hogy egy gyülekezetbe járunk, hogy karizmatikus jelenségek vesznek körbe bennünket, és akár azt is mondhatnám, hogy a csodáknak a világába, hogy beleszületnek, és nem szokatlan, de azért nekik is, a másodharmad generációnak is van dolga, tehát nem elég csak ezzel a...

[Maros Edit]
Tehát nem automatikus.

[Bódi László]
Nem automatikus, mert ugye mindenkinek meg kell térni, tehát a másodharmad generációsoknak is meg kell térni, illetve nekik is van, mit elhagyni, nekik is van, miből megváltozni, viszont ami leginkább szemben tűnő az, hogy mint pogányok is, hogy be kell tudnunk kerülni valahogy Istennek a védelmében, és van egy nagyon jó ige a Mikás könyvében, hogy a pogányok is sokan mennek, és mondják, hogy gyertek, menjünk fel az úrhegyére a Jákob Istenének a házához, hogy megtanítson minket az ő utaira, és járjunk az ő ösvényeit, mert Sionból jök ki a törvény, és az úr beszéde Jeruzsálemből. Itt az ige arról beszél, hogy a pogányok fognak felmenni, és egymást is buzdítani, vagy akár a miniszter elnökünk fogja a népünket buzdítani, hogy most fölmegyünk Jeruzsálembe, és szolgáljuk az urat, az úrházába be fogunk tudni menni, mert azért, mert onnan jön ki a tanítás, onnan jön a látás, onnan jön a világosság, és ezért erre minden népnek és embereknek szüksége van, hogy Istennek a tanítása szerint tudjuk járni a hívő útunkat. Viszont hogy ezt így felismerjük, hogy mi pogányként is, hogy egyfajta feladatunk, hogy bemenjünk az úrházában, és ez nyilván, amit most felolvastam Mikás könyvében, ez egy profécia, tehát ez majd be fog következni. De már erre lehet törekednünk, és nekünk ezt meg kell tanulni, hogy Isten védelmébe folyamatosan bemenjünk, folyamatosan bentartózkodjunk, és nem szívtuk ezt mi a szüleinktől, nem gyakoroltuk mi ezt, tehát nekünk ezt folyamatosan tanulni kell.

És a legjobb igen a gyűlökezetben, a predikációkat hallgatva, mások példáját látva, hogy akkor így ők hozzánk, hogy csinálják, és a legjobbakat pedig eltanulni egymástól, és így tudjuk buzdítani, segíteni is egymást. Na de nagyon érdekes az, hogy akik így bele születnek, azért nekik is dolgozni kell azon, hogy a Istenek a védelmét folyamatosan megtartsák az életükben. Mert szintén kicsit úgy érzik, igen, hogy olyan automatikussal működnek a dolgok.

Ábrahámon óriási kenet volt, óriási hittel rendelkezett, ő a hitnek az atya, és nagyon nagy áldást tudott örökíteni az ő leszármazottaira. Így tudjuk, ha Izsákra, sőt, ő külön védelmezte Izsákon, hogy megmaradjon az örökség, az örökségi áldás, és Ábrahámnak tudjuk, hogy több gyermeke is született. Hát a leginkább, akitől óvta Izsákot, az az Izmael, de azért Izmael is áldott lett, nagy néppé vált, és a Keturáktól is születtek gyermekek, és akkor azok is örökölték valamennyire Ábrahámnak a áldását.

De gondoljunk bele abban, hogy azért vannak rokonok, ismerősök, barátok, és Ábrahám körül is. Ugye ott volt a Dunoka öccsel Lót, ő is látta Ábrahámnak a hitét, sőt, hát ő akart menni Ábrahámmal, és Lót is örökölt valamit, vagy ráragadt Ábrahámról valami tanítás, és ezt így tudta örökíteni is, és nagyon érdekes, hogy az őtőle származó nép, a lányaitól származó nép az a mohábiták, és Isten különleges védelembe részesítette a mohábitákat. Tehát például azt olvassuk az Öt Mózes könyvében, hogy megtiltotta Isten a mózeséknek, hogy nem szabad velük hadakozni, mert ők most ilyen, így mondom, hogy atyánk fiai.

[Maros Edit]
Ez amiatt volt az áldás miatt, ami Ábrahámról átragadt, vagy kapcsolódott Lót.

[Bódi László]
Hát volt manús rokoni kapcsolat, de nyilván persze, Ábrahámról nézve is, meg hát Lót miatt is, és nagyon fontos, hogy belekerültek egy áldásba, és hogy Isten is részesítette őket ezért védelemben, mert Isten védelmezi az áldást. Tehát ami rajtunk van, ezt az áldást, örökséget védelmezi. És a moábiták is így voltak, azért nem engedte meg Isten, hogy velük harcoljon, sőt talán olvasjuk ezt is, hogy Isten maga mondja ezt, hogy Moab az én mosdómedencem.

Tehát, hogy azért így különleges figyelem volt a Moab területére, földjére, illetve a népre, Isten részéről, és úgy tűnik, hogy a moábiták ezt így élvezték hosszú időn keresztül ezt a védelmet, de hogy is lehet ebből kikerülni, az a moábiták meg egy óriási története, hogy először ugye a mózesék nem támadták meg, de később Mózes meg, hát igen, csak nagy háborút kezdett el velük szemben.

[Maros Edit]
Tehát egyáltalán nem Izrael kapcsolatosan nem pozitív az ő szerepük a Bibliában.

[Bódi László]
És aztán ugye nem pozitív a szerepük, de nem így indultak. Illetve kevésbé tudjuk ezt, hogy nem így indultak, mert mindig negatívként emlegetjük, vagy főleg ezek a történetek jönnek fel elsőként, hogy a moábiták azok egy ellenség.

[Maros Edit]
Innen fogjuk folytatni egy zene után Bódi Lászlóval az érdi hídgyülekezete lelkészével beszélgetünk az Isten védelméről, illetve a védelemből való kikerülésről, illetve a visszakerülésről. Maradjatok velünk, egy zene után már is folytatjuk a beszélgetést. A hitlányban az igeidőben Bódi Lászlóval beszélgetünk, az érdi hídgyülekezete lelkészével, és a beszélgetésünk témája pedig Isten védelme, hogyan lehet ebbe belekerülni, illetve ebből kikerülni, és az előző részben arról beszélgettünk, hogy ugye az újjelszületés által bekerültünk Isten családjába, Isten védelmébe, nyilván azoknak, akik második, harmadik generációk, nekik is ezt a lépést meg kell csinálni, és említetted azt, hogy azért a Bibliában Moabiták történetével kapcsolatban is azért vannak ellentmondások, illetve nem túl pozitív szerepet játszottak Izrael viszonylatában.

Hogy is volt ez akkor?

[Bódi László]
Lényeges, hogy hogyan kerültek ki ebből a védelemből, mert élvezték ezt, nem lehetett ő velük hadakozni Izraelnek, meg kellett őket kerülni, nem szabadott konfliktusba is kerülni, hanem egy nagyon barátságos népnek kellett tekinteni. Viszont a maga Moabitáknak a viselkedés az nem volt helyén való, hiszen az első, amit leginkább elkövettek, és ezáltal így kikerültek Isten védelméből, hogy rossz barátságokat kötöttek, rossz szövetségeket kötöttek, és okult erőkhöz folyamodtak, hamis proféta átkot próbáltak lehozni Izraelel szemben. Tehát maga Moabiták nem voltak, vagy négyetlenül nem tudtak bennmaradni Isten védelmébe a cselekedeteik miatt.

[Maros Edit]
És ez okozta azt, hogy akkor végül is konkrétan Isten népének az ellenségévé váltak, vagy nem?

[Bódi László]
Igen, ez is, illetve még ennél súlyosabbat is mondanék, hogy ugye Mózes kapja ezt, hogy nem szabadott volt őket megtámadni, de mégis aztán Mózes, már az V. Mózes könyvében már ezt olvassuk, és hadd idézem ezt viszont a Nehémiás könyvéből, mert ők Nehémiás idejében elkezdték olvasni a tórát, a Bibliát, és akkor ott lapozták fel az V. Mózes könyvét is, és ahogy olvasták, akkor ezt idézik, hogy a Moabiták, azok soha ne menjenek be az Isten gyülekezetébe.

Hát csak annyi, hogy ne menjenek be, de inkább itt az a szó a legkeményebb, hogy soha. Tehát engem ez zavarít, hogy ú, ennyire ki lehet kerülni Isten védelméből, tehát, hogy annyira kirekeztett állapotban lehet kerülni, hogyha valaki rosszul dönt, rossz kapcsolatokat köt, rossz szövetségeket köt, okult, báványimádó szellemiségekkel elítődik meg a szelleme, az élete, hogy igen, ennyire, tehát, hogy soha, tehát nem az, hogy még a közelébe ott el lehet, vagy a küsszöbön, vagy a periférián.

[Maros Edit]
Tehát ez nagyon végérvényesnek tűnik.

[Bódi László]
Nagyon. És nehémiás idejében viszont ugye bebeszivároktak Moabiták a templom pitvarban, meg ott gondolták, hogy ők kicsi hát befolyásos emberek. Igen, ugye ők is áldásba részesetetnek, de amikor nehémiásig ezt felolvasták, ezt az igét, akkor abban a pillanatban elkezdtek cselekedni, és így írja az ige, hogy illetve van egy magyarázat is, és akkor ezt is felolvasom, tehát, hogy miért kellett őket kirekezteni, mivelhogy nem mentek vala elejükbe Izrael fiainak kenyérrel és vízzel.

Tehát az a jó kapcsolatot, amit kellett volna ápolniuk, azt nem ápolták, hanem pont ellenktétesen rossz barátságokat kötöttek. És Izrael-lel szemben. Tehát, hogy nem mentek Izrael fiainak elébe kenyérrel és vízzel, sőt, bérbe fogadták ellenük bálámot, hogy őket megátkozna, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordította.

És lön, hogy amikor hallották a törvényt, kirekeztettek Izrael közül minden elegy-belegy népet, és ez is ilyen jellemző, tehát, hogy a moábitákat ezek után ilyen elegy-belegy népnek tekintették, és ez rendkívül rosszul érintette a moábitákat, ilyen nagy csapásnak élték át, hogy kirekeztett állapotba kerültek, sőt, így ahogy mondod, hogy Izrael-nek az ellenségévé. Dávid király volt az, aki rabszolgálvá is tette őket adófizetőké. Tehát nagyon.

[Maros Edit]
Tehát nem, hogy kikerültek Isten védelméből, hanem gyakorlatilag egy teljesen, hát nem tudom, jogfosztót, vagy nem tudom, jószó erált, de mindenképpen egy olyan helyzetbe kerültek, ami rendkívül negatív.

[Bódi László]
Rosszul döntöttek, rossz mellé álltak, rossz pártra szavaztak, és nem igazán sikerült nekik megtalálni Istennek az akaratát, Istennek a vezetését.

[Maros Edit]
Jánítetted a kapcsolatokat, a szövetségkötéseket, hogy hol voltak azok a pontok a moábitági életében, ahol lehetett volna máshogy dönteni, hogyha ott azokat a lépéseket mondjuk nem teszik meg, akkor lehet, hogy ez a soha nincs ott mondjuk az Isten ítéletében, vagy legalábbis nem ennyire drasztikus az Istennek az ítélete rajtuk.

[Bódi László]
Igen, tehát az első az Izraelhez való viszonyulás. Izrael Isten kiválasztott népe. Ezzel mi nem hadakozhatunk, ez ellen a kijelentés ellen, tehát ezt a Bibliában nem van írva, ezt jó, ha elfogadjuk, minden ellenérzések ellenére is, hogy Isten kiválasztotta Izraelt, sőt, kiválasztotta Jeruzsállemet, és ebben nem kell okoskodni.

[Maros Edit]
Tehát ez Isten szuverén döntés, és nekünk már annyi a dolgunk, hogy ezt elfogadjuk.

[Bódi László]
És igen, tehát ahogy minden más igét is elfogadunk a Bibliából, magunkra vonatkoztatva az áldásokat is elfogadjuk, ezt is érdemes elfogadni, és ezzel együtt élni a hitéletünket. A másik ugye az, hogy ők Bálámot hívták segítségül, de nem mindegy, hogy milyen profétát, hogy igaz profétát, vagy hamis profétát, tehát hogy hála Istennek, hogy nekünk egy nagyon jó pásztorunk van, érdemes őrrel figyelni. Nem gondolnám, hogy egyéb más területekről, vagy másfél a felelkezetekből jövő üzenetek, azok kell, hogy kiegészítsék azt a látást, amit a gyülekezetünkben kapunk.

Másrészt ugye a világgal való barátság, vagy olyan kötődések, olyan baráti szálak, amik elidegeníthetnének bennünket Istentől, hogy ezeket viszont le kéne építeni. Ez Moabitáknak nem volt világos, hanem ők inkább összefogtak más népekkel, és Izraellel szemben, és akkor még erre is adták a fejüket, hogy paráználkodjanak, illetve maga paráznákat küldjenek be Izraelbe.

[Maros Edit]
Ez egy eléggé alattomos módon támadták meg Izraelt.

[Bódi László]
Igen, tehát hogy már a cselekedeteik nagyon rossz irányba mentek, amire már Isten azt mondta, hogy na elég, tehát ők nem valók a gyülekezetbe, azaz nem valók az Isten házában, hogy szolgálatot vállaljanak, vagy egyetel látogassák. Tehát egy kirekeztett állapotba kerültek. Most ebből a néppől, vagy ennek az örökségéből, hogy ki lehetett törni arra, azért van a Bibliának egy üzenete, és Isten megengedte azt, hogy egy egész könyv írodjon erről, hogy a moabiták hogy tudnak visszakerülni Istennek a védelmébe, Istennek a kegyelmébe.

Tehát belekerül a Bibliába egy teljes könyv, kifejezetten ezért. Szerintem ezért ennek a könyvnek óriási üzenete van, és ez nem más, mint a Rút könyve.

[Maros Edit]
Innen fogjuk folytatni, Rútról fogunk beszélgetni, hiszen ő is moabita volt, és arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan lehet visszakerülni Istennek a védelmébe és kegyelmébe. Bódi Lászlóval az érdi hídgyülekkezete lelkészével beszélgetünk, és egy zene után már is folytatjuk a témát. Kedves hallgatók, folytatódik az igeidő, benne pedig a témánk az Isten védelmébe való bekerülés, kikerülés, visszakerülés.

Ebben segít eligazodni nekünk Bódi László az érdi hídgyülekkezete lelkészel. Az előző rész végén azt ígértük, hogy Rúttal fogjuk folytatni, illetve Rúttörténetével a moabitáknak a sorsát. Hogyan került Rútt bele az Istennek a védelmébe, kegyelmébe?

[Bódi László]
Nagyon izgalmas ez a történet. Sokat mondó azért a háttere is a Rúttnak, illetve pontosabban az anyósának a háttere. Ugye Naomiról van szó, aki Bethlehemet hagyja ott, és azt választja nem teljesen igei módon, úgyhogy az gyorsan hozzá kell tenni.

Tehát Naomi is elkövetett, és a férje elkövetett egy ige ellenes dolgot, hogy elhagyták Bethlehemet, és a fiaiknak moabitákat vettek feleségül.

[Maros Edit]
Ez még nem kellett volna.

[Bódi László]
Ez nem kellett volna, illetve hát ez nem volt igei. De hogy ez mégis azért Istennek valami megengedő akaratába kerülhetett, vagy Istennek ez mégis valahogy hát egy terve volt, ez egy nagy kérdés. Minden esetre a történet úgy alakul, hogy a Naomi-nak a férje, és aztán a két fia is meghall, illetve itt hozzá kell tenni legalább egy tíz éves házasságról van szó, amikor a Rútt és a Orpa, két moabita lány, hogy őzvegyjé válik, meghallnak a fiuk, férfiak, és érdekes, hogy a Bibliában, vagy talán a zsidóságban, hogy ez abszolút nem idegen, hogy a anyossal akarnak maradni.

Tehát ez inkább ilyen magyar viccek szólnak ilyenekről, illetve érthetetlen, de annyira megszerették Rútt, annyira megszerette Naomi-t, az anyósát, hogy azt mondta neki, hogy én veled akarok menni. Sőt, annyira kötődött hozzá a Naomi-hoz, és igazából itt van egy kulcs, hogy felismerte Rútt azt, hogy a Naomi-nak az istene az igaz isten. És erre azt tudta mondani, hogy a te istened az én istenem.

Vagyis kész vagyok elhagyni az én saját isteneimet, a moabit, a féle szokásokat és istenségeket, valásos tradíciót is, mert amit te élsz meg, Bethlehemi Naomi, hogy azt én követni szeretném. És itt már így is beszél Rútt, hogy a néped az én népem. Abszolút feladja önmagát.

Ez nem másról szól, mint a hűségről szól. És a Rútt kötődik Naomi-hoz, és az Orpa is különben, tehát látszik, hogy ő is nagyon szeretne együtt menni Naomi-val, de végül is Orpa otthon marad moabföldön. Viszont Rútt kötődik, és el is megy vele, és Naomi nem tud ellenállni ennek a ragaszkodásnak, és amikor beérkeznek Bethlehembe, azért itt gyorsan végig kell gondolni, hogy mind a ketten Naomi és Rútt is elég nehéz helyzetben voltak.

Kétféle ószövetségi ige is szól erről, hogy az özvegyeket és az árvákat, hogy különleges védelembe kell részesíteni, mert ugyanis ahol nincs férfi, ott nincs igazán kereset, tehát nincs örökség, nem nagyon jön be pénz, ott éhezés, előfordulhat védelem, nélkül maradnak, és így került ugye Naomi is ebben a helyzetben, hogy Bethlehembe, amikor visszakerültek, akkor ő ott nem volt egy elismert védelem alatt lévő hölgy. Ráadásul hozta magával Rúttot, és ő pedig Moabita.

Ő meg különlegesképpen nem élvezhetett jogokat Izraelben, nem néztek jó szemmel őre, és azt is látjuk, hogy egyetlen egy lehetőségük volt, hogy mikor aratás idején érkeztek, hogy a maradékot fölszedegessék. Tehát most ez volt az ő elledelük, ez volt a megélhetésük. És erre is van ugye a mózesi törvényekben, hogy nem szabad összeszedni a maradékot, mert az arra járó úton útféle esett darabokat föl tudják szedegetni, és hát hogy a szegényeknek, az árváknak, az özvegyeknek, hogy akkor legyen mit.

És erről van egy nagyon szép ilyen kép, erről, hogy akkor a rút ott szedeget maradékokat. És Naomi-nak persze vannak jó tanácsai rútra nézve. Naomi próbálja, hogy a rút azért szabadságban legyen önálló döntése, és minden esetben azt lehet látni, hogy rút a hűségét, nagyon hűséges természetű és ragaszkodó természetű, és az a helyzet, hogy ezt más is észreveszi.

És amikor a boáz ezt látta, akkor ezt mondja a rútnak, még ott nem volt semmi kapcsolat közöttük, de ezt mondja a rútnak, ez feltűnt. Tehát kívülről feltűnt, hogy a rútnak valahogy a viselkedése, a cselekedete, a gondolkozása más. És hogy mindenki tudja, hogy moábita, mindenki tudja, hogy szegény, mindenki tudja, hogy kirekeztet, a kirekeztetet azt a vérébe hordja, mint moábita, nem mehet be az úr házába, mindenki tudja, hogy kicsoda, és akkor mégis ezt mondja neki, boáz, hogy fizessen meg az úr a te cselekedeteidért.

És legyen teljes a te jutalmad az úrtól. Ez egy olyan szép kép. Igen, és pont az, amit a moábiták nem csináltak.

Ez a moábita lány viszont megcsinálja. Vagyis ő az úrnak az oltalmát keresi, ő bemegy az úrjel, akar bejutni az úr jelenlétébe, ő az Isten védelmét keresi, és akar bejutni Isten védelmébe, és a cselekedeteihez, a cselekedeteihez, a cselekedeteihez, mind ezt bizonyítják, hogy megérdemelni Istennek a védelmét. De még nem élvezi.

Mert ott van a múltja, ott van az öröksége, ott van a háttere, az idegen állapota, tehát ő még idegen azon a helyen, és kap egy óriási áldást, és ezt is megszerzi természetesen, hogy fizessen meg az úrat a cselekedeteidért. Tehát mindenki látja a cselekedeiteidet, a hűségedet, hogy megjegyen meg a jutalma.

[Maros Edit]
Ez egy nagyon jó áldás, amit Boáz mondott rá.

[Bódi László]
Igen, és hát végül is aztán Boázon keresztül jön egy óriási szabadulás. Boáz kijárja a politikai utat ahhoz, mozesi rendeletek alapján, hogy sogorházosságot tudjon kötni rúttal, illetve Naomi-t is fölterülethez jutassa. Tehát ezek óriási áldozatok azért Boáz részéről, és elég komoly, hát bürokráciás úton kellett keresztül mennie, hogy ezt mind megszerezze, de látszik, hogy Boáz meglátta a Naomi-ban, és meglátta a Ruth-ban, hogy ezért a két hölgyér mindent érdemes megcsinálni.

Érdemes vitázni, politikai harcot folytatni, lefolytatni pereskedést, vitát, az összes rokonsággal tárgyalni. Azért, mert hordoz valamit a Ruth, amit meg kell, hogy érdemeljen. Azaz, hogy az úrtól jöjjön egy áldás, jutalom.

A hűségének a jutalma, hogy legyen meg ezen a hölgyöm. És hát nyilván az ilyen hűséges hölgyekért, ilyen Boáz férfiak, azok nagyon is szeretnék őt megszerezni, és akkor a Boáz így erre nyitott volt, hajlandó volt, és ezáltal Ruth felszabadult a szegénység alól, az elvetettség alól, kirekesztettség alól, és van lehetőség, tehát a moábita sorsuaknak kirekesztetteknek, háttérbe szorultaknak, Isten védelmét elvesztetteknek is visszaszerezni az Istennek a kegyelmét, örömét, jutalmát.

[Maros Edit]
Innen fogjuk folytatni a beszélgetést Bódi Lászlóval, az Érdi Hídgyülekkezete lelkészével, és ebben a részben Ruth történetéről beszélgettünk, van még más mondani valónki számotokról, úgyhogy várunk vissza beneteket egy zene után. Folytatódik az ige idő, vendégünk pedig Bódi László, az Érdi Hídgyülekkezete lelkésze, és arról beszélgettünk eddig, hogy hogyan lehet Isten védelmébe bekerülni, ennek pedig remek példája volt a Moabuta Ruth. Az előző részben Ruth történetéről beszélgettünk, és hogy ez felmerülhet nyilván a hallgatóban is, illetve aki olvassa a Bibliát, hogy azért Ruth nem nagyon kezdett el ott okoskodni, mikor visszatértek Betlenben, hanem elfogadott mindent, amit Naomi mondott neki.

Tehát ebből is látszik az afajta szívbeli hozzáállás, amiért el tudta nyerni azt a jutalmat, amit végül elnyert.

[Bódi László]
Nekünk, akik megtértünk, mi nekünk sem volt nagy kérdés az, hogy meg kell-e változtatni a gondolkozásunkat. Nekünk sem volt nagy kérdés az, hogy azokat a régi cselekedeteinket, esetleg tárgyainkat, eszközeinket, hogy meg kell válnunk tőle, el kell hagynunk, és más életutat, más gondolkozásmódot kell élnünk, hanem természetes volt az. És hogyha voltak olyan kapcsolataink, amik így az Istenhez való útunkban hátráztattak minket, hogy akadályoztak, akkor hát volt, hogy azt mondtuk, hogy akkor ezt most nem folytatjuk.

És olyan természetes volt. Szerintem ez nem volt számukra nagy kérdés. És a Ruth, amikor ezt így beleérzett, meglátta, hogy amit eddig ő élt, amilyen kultúrában ő élt, amit ő hordoz akár családjában, hogy annak ön most nagyon szívesen hátot fordít.

És ezt valóságosan megtette. Tehát ezt nyilván fizikálisan is egyértelmű, hogy el is költözött onnan. Ott is hagyta, maga mögött hagyta, és belépett abban a kultúrában, Betlehembe, tehát felvette a Naomi és családjának és a népének a kultúráját, szokásait, és lehet, hogy ismerte, vagy lehet, hogy tudott róla, de nagyon könnyen beilleszkedett.

Tehát nem volt, hogy ismondjam, ilyen vita, amiben vele keveredett, vagy okoskodás, ahogy mondod, hanem egyértelmű volt az, hogyha ő most ezen a földön él, ő annak a földnek a kultúráját fogja követni, sőt, annak az Istenét fogja tisztálni. És beilleszkedett, és elkezdte szolgálni Istent, és hallgatott az idősebbeknek a tanácsára.

[Maros Edit]
Ez fontos, nem?

[Bódi László]
Igen, mert hogyha fiatalos lendülettel, mert pedig gondolom, azért benne volt teljesen a tetvágy, a karaterő, szeretett volna ő is családot, gyermekeket, és lett volna rá lehetősége szerintem. Tehát akár moab földön óriási lehetőségé lettek volna, de mégis a Naomi-nök a tanácsát fogadta, meg hallgatott az idős tanácsra, hallgatott a tanácsosokra, akár sokaságára is, és megfogadta, meg szívlelte azokat, és rá tudott lépni erre az útra, még akkor is, ha esetleg nem mindent értett, mert nem úgy tanulta.

[Maros Edit]
Mert azért mondott neki Naomi olyan dolgokat, amikre lehet, hogy az így elsőre meredeknek tűnt, hogy mit csináljon, hogy csinálja. Azért nem biztos, hogy minden annyira érthető volt elsőre.

[Bódi László]
Szerintem biztos, hogy mondott ilyet, illetve hogy az sem teljesen tiszta, hogy most miért kellett boháznak a lábához odafeküdni, de megcsinálta, és jól jött ki belőle. És ez nagyon lényeges, hogyha mi áldásba akarunk kerülni, akkor a vezetőinknek a tanácsaira érdemes odafigyelni, sőt, a idősebbeknek is. Na most, hogyha olyan idősről van szó, aki nyilván okkultizmusban vagy vallásosságban van elmélyülve, akkor az adhat tanácsot, de nem biztos, hogy az a szerencsés.

Ezért jó a pásztoroknak a véleményére figyelni, megkérdezni, kikérdezni minden egyes lépésnél, minden egyes döntéseinknél, ha áldásba akarunk kerülni, és Isten védelmébe. Tehát ez lényeges, hogy az, hogy mi gyülekezetbe járunk, az, hogy nekünk keresztény családunk van, apukánk, anyukánk keresztény, az nem azt jelenti, hogy Isten védelmét élvezünk, tehát ahhoz nekünk tennünk kell, ahhoz nekünk is lépnünk kell, és közelednünk kell Isten felé, és a hűségnek a cselekedetével. A hűség szó az pedig a hit, hogy ezzel tudjuk elnyerni, visszanyerni Istennek a védelmét.

[Maros Edit]
Nagyon szépen köszönöm, azt gondolom tanulságos volt ezt a történetet végighallgatni. Bódi Lásztóval beszélgettünk az érdi hitgyülekezettel elkészével, és a témánk pedig Isten védelme volt. Maradjatok továbbra is a Hit Rádiót hallgatva.

Várunk benneteket újabb igényidőkkel, illetve további műsorokkal.

Legfrissebb