A lelőhely feltárása során a régészek a Noé bárkájának feltételezett helyén tengeri maradványokra bukkantak.
"Lehet, hogy ez egy bibliai méretű felfedezés"
-írja beszámojában a New York Post.
A hét elején nyilvánosságra hozott kőzet- és talajmintákból származó helyszíni leletek alapján a tudósok megállapították, hogy
"agyagos anyagok, tengeri anyagok és tenger gyümölcsei" voltak jelen a területen i.e. 5500 és 3000 között - írja a Hürriyet című török lap.
A tanulmány három török és amerikai egyetem összefogásával készült, amelyek 2021 óta vizsgálják a lelőhelyre vonatkozó elméleteket.
Az iráni-török határtól kevesebb mint 2 mérföldre, Ağrı Doğubayazıt körzetében található a Durupinar-képződmény, egy 538 láb magas, limonitból álló földrajzi alakzat, amelyről egyesek úgy vélik, hogy Noé bárkájának megkövesedett maradványai. A képződményt először 1948-ban fedezte fel egy kurd földműves, mielőtt Ilhan Durupinar, török katonai százados 1951-ben azonosította a helyet, amikor egy NATO-térképezési küldetés során átrepült a terület felett
A kormeghatározás során kiderült, hogy a minták 3500 és 5000 év közötti korúak, vagyis i. e. 3000-ből származnak, tehát a abból az időből, amikor a katasztrofális özönvíz a feltételezések szerint bekövetkezett.
"A vizsgálatokból nyert első eredmények alapján úgy gondoljuk, hogy a térségben már a kálkolitikum óta, azaz i. e. 5500 és 3000 között emberi tevékenység folyt"
- mondta Prof. Dr. Faruk Kaya Agri Ibrahim Cecen Egyetem rektorhelyettes, Prof. Dr. Faruk Kaya.
"Köztudott, hogy Noé próféta özönvize 5 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza"
- tette hozzá.
A képződmény mérete és alakja megfelel azoknak a méreteknek, amelyekről a bárka a Biblia Teremtés könyvében olvasható: "hossza háromszáz sing, szélessége ötven sing, magassága pedig harminc sing".
