Miért hagyta ott Dániát egy befutott fiatal zenész, hogy Magyarországra költözzön? Frederik Cornelius, dán zenész a Hit Rádió adásában kendőzetlen őszinteséggel beszélt életéről, a magyar fiatalok jövőjéről, a zenei toplisták tragikus hatásáról, a magyar kultúráról, és arról, miért volt számára könnyebb hazánkban közelebb kerülni Istenhez.
A fiatal művész szerint a döntését részben az motiválta, hogy a magyar kultúrát mélyebbnek, spirituálisabbnak gondolja, mint amit Nyugat-Európában tapasztalt. Bár a hagyományainkat, és ételeinket lenyűgözőnek találja, a mai zenei trendekkel kapcsolatban már jóval kritikusabban fogalmazott. Szerinte jól mutatja a kulturális változást, hogy ma egy rapper nagyobb hatással van a fiatalokra, mint egykor Petőfi.
„Nem tudom elképzelni, hogy egy gyermekből jó ember lesz, ha ezeken a zenéken nő fel.”
Cornelius szerint a toplistákon domináló agresszív tartalmak komoly hatással lehetnek a fiatalok gondolkodására, és szerinte a valódi értéket képviselő előadóink, zenészeink háttérbe szorulnak. A beszélgetésben többször is hangsúlyozta: a zene nem csupán szórakoztat, hanem formálja is az embert.
A dán zenész személyes hitéről is nyíltan beszélt, és arról, hogy Magyarországon sokkal közelebb tudott kerülni Istenhez. Szerinte Dániában a vallás egyre inkább háttérbe szorul, a társadalom erősen elvilágiasodott, és sok fiatal elveszítette a céltudatát. Úgy látja, a hit hiánya hosszú távon az emberek lelkiállapotára is hatással van, miközben Magyarországon még erősen jelen van keresztény értékrend és a spiritualitás iránti nyitottság.
„Dánia sajnos lassan szinte teljesen ateista országgá válik.”
Szerinte a spiritualitás és az életcél hiánya Európa-szerte érezhető, és ez a kultúrában, a zenében és a fiatal generációk hangulatában is visszaköszön.
A beszélgetés végén a magyar fiatalokhoz is volt egy személyes üzenete: szerinte érdemes világot látni, de közben nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az értékeket, amelyeket az ország biztosít számunkra.
„Lehet, hogy a legjobb dolgok ott vannak körülötted – csak akkor veszed észre, amikor már elveszítetted őket.”