Ugrás a tartalomra
Grósz István

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 02:46 Bibliaolvasás EFO: Nehémiás 9. rész
  • 11:45 Rendezett kapcsolatok - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 17:44 Demos Shakarian - A föld legboldogabb emberei: Tizenegyedik fejezet 3.rész
  • 25:28 Pünkösd - Grósz István

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sandor]
De hívjuk segítségül az Úrnak a nevét, mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy aki az Úrnak a nevét segítségül hívja, az megszabadul. Mert megvan írva, hogy bármit kérünk, az atyától az Úr Jézus nevében meghallgatja azt. Mert Jézus készos az én főpapom, aki a tulajdon vérével, miután magát föláldozta és föltámadott, felment a mennyekbe, az igazi szentélybe, és bemutatta örökkévaló szelem által az ő hibátlan, feltetetlen vérét, amelyben van az én bűneimnek a bocsánata, amely által megigazultam ingyenkegyelemből a názati Jézus készos föltámadásába vetett hitáltal.

És hiszem, hogy Jézus készossal együtt megelevenítettem, föltámadtam, fel vagyok ültetve Jézus készossal együtt a mennyekbe, hogy ne a bűnnek, ne az ördögnek, hanem Jézus készossal együtt éljek új életben. Ezért az én ótervészetem meg van feszítve romlott vágyaival, kívánságaival együtt, és élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. És nincseni már semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok.

És Jézus életének szellemi törvénye megszabarított a bűn és a halálnak az uralma alól. Ezért nem vagyok testi ember, hanem szellemi ember, és a szellemem él az igazságért, és a szellemem a szent szellemmel együtt tesz bizonságot, hogy Isten, hogy Isten gyermeke vagyok. Halleluja!

Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Amen!

[Diószegi Dávid]
Nehémiás könyve. Kilencedik rész. Ugyan ennek a hetedik hónapnak huszonnegyedik napján Izrael egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak.

Zsákruhába öltöztek és portintettek a fejükre. Az Izraelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is. Mindenki a maga helyén állt, és mindegy három órán keresztül olvasták az örökkévalónak, Istenüknek a törvényét.

Utána a következő három órában megvallották bűneiket, és földre borulva imádták az örökkévalót, Istenüket. Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiel, Sebanjá, Bunni, Sérebjá, Báni és Kenáni felálltak a templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az örökkévalóhoz, Istenükhöz, így imádkoztak a nép előtt. Majd a léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petakjá ezt mondták a népnek.

Vigyázzatok fel, dicsérjétek és áldjátok az örökkévalót, Isteneteket örökké! Áldott legyél örökkévaló, Istenünk! Áldott legyen hatalmas és dicső neved, amelyhez nem ér fel az áldás vagy dicséret!

Te vagy az örökkévaló! Te vagy az egyetlen! Te alkottad az eget, még a legmagasabb mennyet is, és annak minden seregét.

Te alkottad a földet, és mindent, ami rajta él. Te alkottad a tengert, és mindent, ami abban él. Minden élőnek Te ad széletet.

Előtted borul le az ég minden serege, hogy imádjon. Te vagy az örökkévaló! Te vagy az örökkévaló, Istenünk, aki Abrámod kiválasztottad, kihoztad úrvárosából.

A káldeusok földjéről, és Ábrahámnak nevezted, mivel hűséges szívűnek láttad őt, szövetséget kötöttél vele. Megígérted, hogy odaadod a Kánoáni, Hettita, Emóri, Perizzi, Jebúzi és Girgási népek földjét Ábrahámnak és utódainak. Örökkévaló, Te megtartottad ígéreted, mert igazságos vagy.

Láttad őseink szenvedéseit Egyiptomban, meghallottad segélykiáltásukat a Vöröstengernél. Jeleket mutattál, és csodákat tettél a fáróval, szolgáival és népével, akik megvetették és lenézték őseinket. Csodáiddal nagy nevet szereztél magadnak, amely ma is fényesen ragyog.

Őseink előtt szétválasztottad a tengert, hogy száraz lábbal mehessenek át a vizek között, míg üldözőinket a tenger hullámaiba vetetted, és elsüllyedtek, mint a kő. Vezetted népünket nappal felhőoszlopban, tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, hogy merre menjenek. Leszálltál a sínai hegyre, és szóltál hozzájuk a mennyből.

Jó törvényeket adtál nekik, igaz tanításokat, helyes rendelkezéseket és parancsokat. Megtanítottad őket szent szombatodra, hogy megtartsák azt. Mózesnek, szolgádnak keze állta, parancsoltál nekik törvényeket, határozatokat és rendelkezéseket.

A mennyből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, kősziklából nyitottál vízforrást, mikor szomjasztak. Parancsoltad, hogy foglalják el a földet, amilyet esküre emelt kézzel ígértél nekik. De őseink nem hallgattak szavadra, makacskodtak és engedetlenkedtek.

Nem akartak rád hallgatni, elfeledték csodáidat, amelyekkel segítetted őket. Megkeményítették magukat, és elhatározták, hogy visszatérnek a szolgaságba. Te mégis kegyelmeztél nekik, mert irgalmas vagy és nagyon türelmes, jóságod és hűséged végtelen, és nem hagytad el őket.

Nem hagytad őket magukra még akkor sem, mikor bikaszobrot készítettek, és azt mondták, ez a mi Istenünk, aki kihozott bennünket Egyiptomból. Így gyaláztak téged örökké való. De nagy irgalmasságodban mégsem hagytad őket a pusztában, hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban, a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat, és mutasd, merre menjenek.

Sőt, jó szellemedet adtad nekik, hogy tanítsa őket. Mannával tápláltad őket, és vizet adtál a szomjasónak. Gondjukat viselted a pusztában negyven éven át, s így semmiben sem láttak hiányt, még ruháik sem koptak el, lábaik sem dagadtak meg.

Országokat és népeket adtál kezükbe, és földjüket őseinknek adtad. Elfoglalták Szihón országát, Hesbón királyának földjét, és Ógnak, Básán királyának birtokát. Őseinket megsokasítottad, s gyermekeiket, mint az ég csillagait.

Bevitted őket a földre, amelyről szóltál apáiknak, hogy nekik adod azt. A gyermekek elfoglalták, birtokba vették a földet. Előttük a népeket megaláztad, Kánaán lakóit kezükbe adtad, királyaikkal és népeikkel együtt.

Azt tehettek velük, amit csak akartak. Elfoglalták az erős városokat, és a termékeny földeket. Birtokba vették a berendezett házakat, sziklába vágott vízgyűjtőket, szőlőket és olajfaligeteket, rengeteg gyümölcsös kertet.

Jóllakásig ehettek, meghíztak, dúskáltak bőségesen ajándékaidban örökkévaló. Őseink mégis lázadtak ellened, engedetlenkedtek, elfordultak törvényedtől. Még profétáidat is megölték, akik figyelmeztették őket, hogy térjenek vissza hozzád.

Jaj, mennyi gyalázatos dolgot követtek el ellened! Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, akik elnyomták népedet. Nyomorúságukban hozzád kiáltottak segítségért, s te meghallgattad őket a mennyből, mert irgalmad nagy.

Szabadítókat küldtél, akik kimentették őket ellenségeik karmai közül. De amint megszabadultak, megint visszatértek a gonoszság útjára. Ezért megengedted, hogy ellenségeik uralkodjanak fölöttük.

Akkor ismét hozzád könyörögtek, s te meghallgattad őket a mennyből. Irgalmaddal újra meg újra megváltottad népedet szorongatóiktól. Figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez.

De őseink gőgösen és magabiztosan elfordultak parancsaitól. Nem hallgattak szabadra. És folyvást védkeztek törvényed ellen, amelyeknek ha engedelmeskedik valaki, él általuk.

Ők pedig csak vállat vontak, makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen. Örökkévaló, te mégis türelemmel viselted őket sokáig. Sürgetve intetted őket szellemeddel, profétáit szája által, de ők nem akartak hallgatni rád.

Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek. Mégsem vetettél véget népednek, s nem hagytad őket magukra egészen, mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy. Ó Istenünk, hatalmas, erős és félelmetes, szövetséget megtartó, hűséges Isten!

Lásd, mennyi nyomorúság ért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, profétáinkat, őseinket és egész népünket, Aszírja királyának hódításától kezdve mind máig. Istenünk, igazságosan bántál velünk mindabban, ami velünk történt. Te igazságos és hűséges vagy, mi pedig védkeztünk és bűnösök vagyunk.

Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem engedelmeskedtek törvényednek, nem hallgattak parancsaidra, nem törődtek figyelmeztetéseddel. Nem szolgáltak téged a saját országukban, a gazdag és termékeny földön, amelyet jóságotban nekik ajándékoztál. Nem hagytál abba gonoszságaikat.

Mi pedig most szolgák vagyunk éppen ezen a jó földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyékannak termését és gyümölcseit. Bizony idegeneket kell szolgálnunk. A föld gazdag termését azok a királyok élvezik, akiket bűneink miatt ültettél nyakunkra, s ők kényükre uralkodhatnak rajtunk és állatainkon, mi pedig nagy nyomorúságban élünk.

Most azért mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak és lepecsételnek.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Például ugye a bűnbánati és közben járó imatipusnál az egyik nagyon fontos, lényeges jelegzetesség az, hogy az Isten emberei nem csak a saját bűneink miatt, hanem a nemzetük őseik miatt is mondtak bűnbáno imát. Tehát nem csak a saját, hanem őseik és nemzetük bűnei miatt is mondtak bűnbánati imát. Például egy-két példát most megnézünk a Bibliában.

Izajás proféta, 64. helyezetéhez kérlek, hogy lapozzatok. Ötödik verszaktól fölolvasom Isten igéjét.

És mi minnyájon olyanok voltunk, mint a tisztátalan és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadtunk, mint a falon minnyájon, és álmokságaink, mint a szél hordtak el bennünket. És nem volt, aki segítségül hitta volna nevedet, aki fölsörkenne, belétfogozné, mert orszádat elrejtette tőlünk, álmokságainkban minket megolvasztottál. Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk, és Te, ami alkotónk és kezed munkája vagyunk, mi minnyájon.

Ó, ne haragudjál Uram felettét, és ne mindörökkél emlékezzél meg álmokságainkról, mert lást kérünk minnyájon, a Te néped vagyunk. Szentségednek városai pusztává lettek, s ilyen pusztává lőn Jeruzsálen kiért lenné. Szentségünk és ékeségünk házát, hol Téged, Atyáink dicsértek, tűzperzseli föld, minden, amiben gyönyörködtünk, elpusztult.

Hát megtartóztatod-e magad minden mellett is? Uram, hallgatsz-e, és gyötörsz minket felettét. Amen.

Ez egy ima, amit felolvastam, és Izajás profétáról nem lehet elmondani az, hogy állnokember volt, nem lehet elmondani, hogy a ruhája olyan volt, mint a megfertőztetett ruha. A hatodik fejezetben a nyelve tisztátalan volt, de az urnak a parazsa megtisztította a profétának a száját, és alkalmassá tette őt az igének a szolgálatára, az igének a tolmácsolására. Tehát ez az ige, ez a felolvasott ima azt mutatja, hogy igenis az igaz ember azonosulhat bűnös embereknek a bűneivel.

És erre az azonosulásra azért van szüksége, hogy kéviselőjeként jelenhessen meg az urnak a jelenlétében. Világos? Tehát, hogy ahhoz, hogy kéviselhess bűnös embereket az Isten előtt azért, hogy például az úr irgalmat adja, irgalmazzon neki, kegyelmet adjon a megtérésre, van olyan bűnbánati és közben járó ima, hogy te vallasz helyette bűnt, és te bánod meg a bűneidet, mintha te védkeztél volna.

Ez nagyon lényeges, hogy azokat a bűnöket ugye nem szabad, hogy bevegye a lelked, mert ez a dolog nem arról szól, hogy utána neked bűntudattal kellene élned, hanem az a lényeg, hogy abban a helyzetben, amíg az Isten elé néz, mint ahogy a proféta, Izraelért ment az úr jelenlétébe, Izraelért könyörgött Istenhez, hogy Isten minimalizálja a haragját, mert igazságtalanságot nem lehet kérni, de azt lehet kérni Istentől, hogy minimalizálja a haragját, és irgalommal legyen akkor is a név felé, hogyha megérdemli a büntetését, és valahogy a büntetésben is, a bűnhődésben is legyen benne a kivezető út, az Istenek az irgalma. Egy ilyen helyzetben látjátok, hogy a proféta nem a saját igazságára nézett, nem úgy imádkozott, mint a farizeus, hogy hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi izraelita.

Én megtisztultam, nekem látomásaim voltak, rám jött a keneted, én hosszú ételek óta szolgállok tégedet, én is a házamnépem. Köszönöm, hogy megáldottál, stb. Ha ezeket mondta volna el a proféta, ezek mind igazak lettek volna, mert így van a proféta, izaljás proféta, hányan hiszitek, hogy megőrzított ember volt?

Ennek ellenére nem erről az igazságról beszél, hanem arról beszél, hogy a népe sáros bűnben él, elmondja a proféta azt, hogy védkeztünk, elmondja azt, hogy az igazságunk mind olyan, mint a megfertőztetett ruha, elmondja, hogy elhervadtunk, mint a falomp, álnokságaink széthortak őket, tehát a szétszorotás oka az álnokságainkból. Több de számban beszél a proféta, saját magára is vonatkoztatja, nem azért, mert ő álnok volt, hanem értsétek meg, csak így lehetett, hogy kéviselőként, a bűnös nép kéviselőjeként megjelenjen az urnak a jelenlétében.

[Sárosi Renáta]
Ekkor egy recsenést hallottam. Először megijedtem, hogy ez a kis törékeny ember eltörte valamiét. Ám a belőle feltörő nyögés, miközben felemelte a fejét és néhány centimétert hátrahajtotta, a megkönnyebb ülés hangja volt.

Egy kicsit visszatértem a fájdalomé. Nyakizmai szinte kidudorodtak az erőfeszítéstől, amit annak érdekében tett, hogy még fejjebb egyenesedjen pár centivel. Ismét roppanást hallottam, ő pedig úgy küzdött, mintha egy láthatatlan láncal bírkózna.

Megint magasabb lett. Hallkattak is olyanok az előcsarnokban, akiknek fogalmuk sem volt róla, mi folyik éppen. A nővisítása minden tekintetet ránk irányított.

– Csoda történt! – kiáltozta szünet nélkül. – Ez egy csoda!

A kis ember teljesen felegyenesedett és győzedelmesen a szemembe nézett. Körülöttünk egy tucat nyelven zengett fel a dicséret és a hálaadás. Én is felálltam.

Kezemmel a férfi felé nyúlva elvettem a bottyát. – Csak is az ő ereje által! – mondtam.

Először csószogott néhány lépést, majd egyre bátrabban és biztosabban sétált ide-oda, egyenes háttal, kihúzott vállakkal. Jim Brown a tervezett beszéde helyett az előcsarnokban történteket mondta el aznap délután. A férfi és a nő most már probléma nélkül bejutott az előadóterembe.

Kerítettek nekik és nekünk is ülő helyet a karzat első sorában. Jim beszéde közben a kicsi ember időnként felpattant a székéről. – Én vagyok az!

– kiáltotta. – Rólam beszél! Majd táncot lejtett és ide-oda szögdítselt a folyosón.

Míg nem, már aggódni kezdtem, nehogy újra rokkantam menjen haza a túlzott megerőltetéstől.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából HANGOS KÖNYV Igen, az Alexandra Parkban elmondtam ezt a történetet.

[Sárosi Renáta]
Habár most sem tudnám jobban elmagyarázni, mint ott akkor. A gyógyítás ajándékával bíró emberekkel ellentétben én nem kerestem ezt az élményt. Nem töltöttem hosszú órákat és napokat bőtöléssel és felkészüléssel.

Ahogyan ez a különös erő sem maradt velem tovább. Habár a konferencia hátra lévő részében sietve jöttek oda hozzám a szükségben lévő emberek. A legjobb, amit oklentben mondani tudtam az embereknek ezzel kapcsolatban, az volt, hogy a gyógyítás Krisztus testének szerves része, és hogy a test bármelyik tagját vezetheti úgy Isten időnként, hogy végezze ezt a szolgálatot.

Amikor jön a hívás, a kulcs az engedelmességben rejlik. Bűntudattal pillantottam Rózra, aki kényelmesen elhelyezkedve pihent a repülőn kapott pléd alatt, ahogy eszembe jutott egy bizonyos éjszaka Downyban. Már ágyban voltunk elmúlt évfél.

Ideje volt lekapcsolni a villanyt. Róz azonban valami miatt nyugtalan volt. Folyton kikelt az ágyból, az ablakhoz sétált, majd vissza, és leült az ágy szélére.

Nem igazán értettem. Általában én vagyok az éjszakai bagoly, Róz pedig az, aki villámgyorsan képes elaludni. Mi a baj, drágám?

Felhívom Vivian Fullert. Vivian Fullert? Fullerék New Jersey déli részén laktak.

Herb Fuller volt a filadelfiai csoport elnöke, és emlékezetem szerint, amikor legutóbb náluk jártunk, a felesége szemproblémákkal küzdött. De ilyen késő éjszaka? Róz, van fogalmad róla, hogy New Jerseyben most hány óra van?

Hajnali három? Tudom, sóhajtott Róz. Majd beleegyezett, hogy jobb ötlet lenne reggelig várni a hívással.

Ám még sosem láttam, hogy Isten szelleme ilyen nyugtalanná tett volna valakit. Róz nem tudott lenyugodni. Felkelt, megfésülködött, majd visszafeküdt az ágyba.

Megint felkelt, megnézte, ki van-e kapcsolva a sütő, majd ismét visszafeküdt. Majd újból felpattant és lement le ellenőrizni, hogy be van-e zárva a bejárati ajtó. Az Isten szerelmére drágám, mondtam végül.

Telefonálj inkább mielőtt gyukat sétálsz a szőnyekbe. Róz azonnal a telefonhoz ugrott. Meglepett, hogy a vonal másik végén milyen gyorsan felvették a kagylót.

Róz egy ideig csak hallgatott, majd hozzám fordult. Démosz, vedd fel a másik telefont! Kimentem az előszobába, és felvettem a másik telefont.

Vivien, mondta Róz. Ismételd el Démosznak, amit az előbb nekem mondtál. Vivien Fuller egy kicsit sem hallatszott álmosnak vagy bosszúsnak.

Elmondta, hogy előrehaladott zöldhályogot diagnostizáltak nála, és az állapota a kezelések ellenére semmi a volt. Tudva, hogy meg fog vakulni, megpróbált bátran szembenézni a helyzettel, és órákat gyakorolta, hogy csukott szemmel végig tudjon menni a házon, anélkül, hogy ne kimenne a bútoroknak. Ám a félelem és a csüggedés egyre inkább eluralkodott felette.

Azon a bizonyos éjszakán a depresszió már elviselhetetlen volt számára. Ébren hánykolódott az ágyban, és úgy érezte, Isten is és mindenki más is elhagyta. Kérlek, Istenem, imádkozott végül, ha szeretsz, mutasd meg azzal, hogy valaki felhív telefonon, most, az éjszaka közepén.

Egy ideig csak a telefon vonal zúgását lehetett hallani. Vivienne, mondta Rúz, Isten nem csak hogy azt mondta nekem, hogy hívjalak fel, hanem valami mást is. Azt mondta, hogy meg fogsz gyógyulni.

Teljesen. Akkorát nyeltem, hogy csak remélni tudtam, nem hallatszottál New Jerseyig. Rúz csak beszélt tovább, emlékeztetve Vivienne-t Isten erejének csodálatos megnyilvánulásaira, melyeket a szövetségben eltöltött közös évek során átéltünk.

Ekkor elkezdtünk hárman Vivienne teljes gyógyulásáért imádkozni. Amikor befejeztük, hajnali fél kettő volt Downyban, New Jerseyben pedig fél öt. Néhány nap elteltével Vivienne felhívott bennünket.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Tamás Csilla]
Vendégem Grósz István lelkész a Balatonfüred és Cikesfehérvári gyülekezett pásztora, akit nagy szeretettel köszöntök.

[Grósz István]
Szeretettel köszöntelek és a kedves hallgatókat is.

[Tamás Csilla]
Nem olyan régen láttam egy nagyon vicces videót. Pünköst környékén vették fel, és ilyen utcai villáminterjúk voltak benne összevágva, és arról kérdezték az utca emberét, hogy mi is a pünköst, mit ünneplünk pünköstkor, és hát nagyon hiányos ismeretekkel rendelkeztek ezek a járókelők, de egyébként emlékszem, hogy a megtérésem előtt nekem is nagy talány volt ez a pünköst. Ha nagyon röviden kellene összefoglalnod, mi a pünköst lényege számodra?

[Grósz István]
Hát amit én a pünköstben leginkább szeretek, az az, hogy a számomra ebben az ünnepben nyilvánul, mert talán leginkább Istennek a szeretete. És ha nem probléma, egy kis ígét is ide idéznék, illetve belenézek a Bibliámba. A roma levél 5-ből ott van egy ilyen szakasz, hogy a reménység nem szégyenít meg bennünket, mert az Istennek szeretete kitölzetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatot nekünk.

Mert Krisztus, mikor mi erőtelenek voltunk, a maga idejében meghalt a gonoszokért, bizonyára igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak megmerne halni valaki. Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor mi bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Miután azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtarthatunk a harag ellen ő általa.

Mert amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő fiának halála által, sokkal inkább megtarthatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele. Tehát azért jelenti nekem a bűnköst, Istennek a szeretetét elsősorban, mert életünk legfontosabb eseményéről a megváltásról, amikor elfogadtuk az Úr Jézus Krisztusnak a kereszt áldozatát, a Szent Szellem győzött meg bennünket. És a bűnköstkor pedig a Szent Szellemnek az eljövetelét ünnepeljük.

Tehát tulajdonképpen a Szent Szellem az a csodálatos személy, aki a mi számunkra teljesen nyilvánvalóvá tette azt, hogy Isten bennünket szeret. Az emberek hajlamosak az Isten szeretetéről úgy gondolkozni, hogy éppen milyen érzelmeket élnek át, és ha rosszak az érzelmeik, akkor azt gondolják, Isten elfordult őlük. Egy haragos Istenőjük van.

Vagy hogyha mondjuk a tapasztalataik olyanok, hogy nagyon jó dolgok történnek velük, vagy éppen rossz dolgok történnek velük, akkor is hajlamosak arra gondolni, hogy Isten nem szereti őket. De nem. A felolvasott igje alapján, Isten igéje azt mondja, hogy az Isten szeretete abban lett nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztust odaadta értünk, amikor még a bűneinkben voltunk.

Tehát az nem valami érzelemnek a függvénye, vagy nem valami egyéb megtapasztalásnak a függvénye, hanem ennek az igének a talaján áll, hogy ő a fiát odaadta miértünk. Én ebben nagyon hiszek, és én nagyon fontosnak tartom, hogy ezt minden kedves hallgató a szívének a mélyébe helyezze bele, és soha ne engedjen olyan külső dolgoknak, ami elviszi az érzelmeit, vagy egyszerűen a gondolatait Istentől, mert ezek csak úgymond ilyen látszat dolgok, de a lényeg, hogy a kereszten az áldozat megtörtént. És ilyen módon mi hitáltal elnyerhettük az örök életet, és erről a Szent Szellem ad egyértelmű bizonyítékot, ő jelenti ki a szívünkben.

És ami még szintén nagyon-nagyon fontos ebben a felolvasott igében, hogy mondja Pálapostól a roma belieknek, hogy igazért talán még csak valaki meghalna, de hogy ő a bűnösökért halt meg. És én azt gondolom, hogy ez egy óriási dolog, úgy mondja az igény, amikor mi erőtlenek voltunk. Tehát ez azt jelenti pontosabban, hogy erőtlenek voltunk a bűnnek a túlerejével szemben.

Tehát gyakorlatilag volt az életünknek egy olyan szakasza, az én életemnek mindenképpen, tehát tiednek is, meg tegyed a sajgatóknak is, amikor annyira kivoltunk szolgáltatva egy túlerőnek, hogy többször elhatároztuk, hogy mondjuk az életünket jó mederben teszünk, de túlerő volt velünk szemben. És mi, amikor ezt az életünket éltük, hol akartunk javulni, hol nem akartunk javulni, mindeközben, amiközben a estünk, eltünk és a harcainkat folytattuk, szép csendben megtörtént az áldozat. És gondolj vele abban, hogy van-e ember, amit itt Pál Lapostól is mond, csak egy is olyan, aki képes lenne arra, hogy egy bűnös, egy istentelen emberját odaadja az életét.

Szerintem nincs ilyen ember. Egyébként nem tudom, de szerintem nincs. Hát maga az ige is kérdezi ezt, hogy van-e ilyen ember.

Talán igazért odaadná az ember magát, de hogyha valami bűnös ember miatt kéne kárt szenvednünk, az valószínűleg életen át frusztrálna bennünket, hogy hogy lehet ez, hogy ő olyan, és most én szenvedek, vagy én kerültem hátrányba ő miatta. De az Úr Jézus ezt megcsinálta. És azt elfogadni tényleg csak a Szent Szellem által lehet, hogy ez megtörtént, és ilyen módon nagyon örülök annak, hogy én is hitben járhatok azóta is.

De olyan régen voltam egy istentiszteleten, egy konkrét etnikum felé szolgáltam, és egy népcsoport, aki Magyarországban egy elég nagy számban vannak jelen, és ők közötté van egy olyan legenda, hogy Isten elfordult tőlük. Valamiért, valamikor valami történt, ezt most nem akartam elmondani, és úgy ítélik, úgy arra következtetnek, hogy azért nehéz a sorsuk, azért szegények, azért vannak olyan nehézségeik, mert egy dolog miatt Isten elfordult tőlük. És beszélgettem velük, és mondom, egyrésztől ebben nem értek egyet, mert Isten nem hiszem, hogy elfordult tőletek, de mondom, pont most tudtam meg, nem olyan régen, hogy ezelőtt tíz évvel a nyelvetekre lefordították a teljes szentírást, a teljeset, mert a Evangelium már megvolt olyan évvel korában is.

És mondom, akkor ti most ebből arra gondoltok, hogy Isten elfordult tőletek, hogyha egy ember nyolc évig, éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ti a saját nyelveteken tudjátok a szentírást, Istennek a szavát hallani. Tehát miért mondjátok, hogy elfordult tőletek Istennek? Ennél nagyobb jeleti nem kaphattok, mert egyik etnikum sem kaphat, hogyha a saját nyelvén szólítja meg őket Isten.

Most persze mi, magyar emberek, magyar ajkó emberek, ezt már annyira nem értjük, mert már több száz éve kezünkben van a Biblia, de azt már érteni kell, hogy amikor ugye a Biblia le lett fordítva, akkor nagyon rövid időn belül az országnak jelentős része, de nagy része Istenhez fordult, hogy mit jelent az, amikor az Isten odahagyja az ő szavát az embereknek a saját nyelvükön. És mennyugodtak ezek az emberek, és el tudták azt fogadni, hogy őket Isten tényleg szereti. Mert mondom, az ember hajlamos arra, hogy azt gondolja, hogy amit ő most, mert semmi sem jön össze, mi olyan nyomorultak vagyunk, és Isten elfordult őlünk.

De ők ebből az igéből megérthetik, hogyha olvassák az Istennek az idejét, mindannyian, az Istennek az üdvözítő kegyelmét. Tehát megérthetik azt, hogy mi is az, hogy Isten odadta fiát Jézus Krisztust, és ezt elfogadják, a jövőben már ők sem arra fognak nézni, hogy mi el vagyunk hagyva, hanem Isten milyen jó és mennyire szeret bennünket. De ezt Isten szeleme jelenteti az emberek számára.

És én azt gondolom, hogy a méletünkben is ez így van, ez a fajta biztonság van bennünk, mert aztán a felolvasott ügyelésben, amit mondtam, ugye az is szerepel, hogyha még amikor távolvalók voltunk, akkor odadta a fiát értünk az Isten, az atya, akkor mennyivel inkább ne tartana meg bennünket az ítélettel szemben, a haraggal szemben, majd azon a napon. És ebből arra lehet következtetni, hogy hát a távolvalóként, a saját fiát odadta, akkor most nagyon jó reménységünk lehet a jövőre nézve. Tehát gyakorlatilag a mi jövő iránt érezett, táplált reménységünk, az nem egyfajta ilyen biológiai optimizmus.

Érted? Hanem az egy idén alapuló olyan tény, ami az embernek a szívét gondolatai teljesen felvilányozza, és reménységgel tud nézni a jövő felé, és a jövője szép is lesz. Valamelyik nap voltam egy előadáson, nem olyan régen egy ember elmentem, mert engem érdekel a kertésztedés, és akkor egy kertésztémában volt egy előadás.

Azt ott döbbentem rá, hogy igazából nem is a kertésztémát fogja főleg előadni, hanem az volt a név egy kárteján, hogy XY pozitív pszichológus. Hát mi tudjuk, jövők, hogy az mit jelent. Az az okkultizmus felé mutat, tehát agykontroll meg ilyen dolgok felé, de ő nem hallgattam eddigszen végig, de ő egyértelműen egy ilyenfajta pozitív pszichológiából próbálta belesújkolni az emberekbe azt, hogy itt jót várjanak.

De annak a résznek nem volt semmi alapja. És ott lehet, hogy felvonyazott embereket egy órára. Mert ezek végig mosolyogva, lendületesen beszélnek, és hát aki ott van, az magával ragadja átlába egy előadást, de nincsen neki egy olyan alapja, hogy aztán az valóságosan megmarad az életében, és aztán gyümölcsöd terem.

Úgyhogy el is jöttem én menet közben, mert mondom, hogy megcsopva éreztem magamat, mert ilyen kertész témában hívták a hallgatókat, és egy ilyen kicsit ilyen pszichológiai előadás lett én meg, én meg ezen a szinten szerintem, hogy jól állok, tehát van nekem reménységem, van nekem hitem. Aminek alapja is van. Bizakodva nézek a jövő felé, tehát ilyen módon én viszont az ő törekféseiket el tudom fogadni, mert az se jó, hogyha mindenki borús meg depis.

De csak azt szerettem volna mondani, hogy bármilyen tudományosan, vagy bárhogyan közelítenek meg kérdéseket, mert az nem ugyanaz, bármilyen okosan is magyarázzák meg, mint az, amikor az ember az Istennek az igényére helyezi az életét. És ezt a Róma Levél 5.5 és a következő verszakok bizonyítják a számunkra. Tehát a kérdésedre, hogy mit jelent nekem a pünkösd, egyik értelemben azért a szeretetet, mert az Isten szelleme, akit pünkösdtól küldött el Isten közénk, ugye?

Meg hát erre még azt is el tudom mondani a kérdésedre, hogy ugye a pünkösd az egy arhatársi ünnep is. És a pünkösdöt megelőzi a húsvét. Tehát nagyon fontos, hogy ahogy itt ebben a felolvasott részben is azt lehet látni, hogy a Szent Szelemmel való találkozást azt megelőzte úgymond a húsvét, amikor az áldozat megtörtént.

És ugye a pünkösdöt magát úgy számolják ki ezt az ünnepet, akik ezzel ugye foglalkoznak, hogy megvan a páska ünnepe, és utána ötven napot számolnak. Tehát az árpa arhatás és a buza arhatás között ennyi idő telik el. Most ez a mi klímánkor nem így van, mert kisebb idő van, ugye az árpa meg a buza arhatása között, de most ez ilyen módon nem is érdekes.

De az nagyon fontos, hogy a Szent Szelemmnek el kell jönni ahhoz, tehát annak az ötven napnak mondjuk, hogy az, ami előtte történt, az az ember számára érthető legyen. És ugye ez volt ott a Abcsel 2-ben is, meg más helyeken is, ami nyilvánvalóvá tette azt, hogy amint a Szent Szelemm eljött, az emberek megtértek, mert megértették azt, hogy az a korábbi esemény az Isten szeretetéből fakadóan őjjel tük történt.

[Tamás Csilla]
És gyakorlatilag ugyanígy történik ez ma is, hogy a Szent Szelemm tesz bennünk bizonyságot a kereszt áltozatról. De nélünk egy kicsit, aztán folytatjuk a témát. És ugye azt mondtad, hogy a pünkörzs számodra Istennek a szeretetét jelenti, nagyon telibe találtad az evangéliumnak a magját, fogalmaztad meg tulajdonképpen.

Ugye szó esett arról, hogy ez egy nagyon jó hír, hogy személyes közösségünk lehet az úrral, tehát nem egy biológiai optimizmus számunkra a jó reménység, a jövőbe vetett reménységünk, mert megtanít bennünket minden igazságra. Hogy éled meg ezt a mindennapokban?

[Grósz István]
Igen, tehát a pünköskor, a Szent Szelemmről, mikor megemlékezünk, arról mindenképpen megemlékezünk, hogy ő jelentette ki nekünk azt, hogy meg vagyunk váltva, hogy miközben mi a bűneinkben éltünk, a túlerővel szemben próbáltunk valahogyan felülkerekedni, de nem sikerült, ő közben elvégezte az áldozatot, és hála Istennek, hogy mi ezt egy időben el tudtuk fogadni, hogy értünk történt, és meg tudtunk térni, és ilyen módon elnyertük az örök életet. De a Szent Szelemmnek a munkája az életünkben, az nem csak, idézőjelben ennyi, sokkal több minden van a mai napokban is, amiket az életünkben végezi, és most egy ígét ismit felolvasnék, hogyha szabad.

János első levelében, a másodérfejezetben azt írja Istennek a veszélye egyik helyen, hogy nektek, és nekünk is gondolom, ez igaz, kenetetek van a szentől, és mindent tudunk, és az a kenet, amelyet tőle kaptunk, bennünk marad, és hogy nincs rendszükségünk arra, hogy valaki tanítson bennünket, hanem amint az a kenet megtanít minket mindenre, úgy igaz is az, és nem hazugság, amiként megtanítottiteket úgy maradjatok ő benne. Tehát azt mondja Isten ideje, hogy a szent szellem az bennünk van, és hogy megtanít bennünket mindenre, és óriási szükségünk van erre, hát hiszen a legtöbben olyanok vagyunk újjászületi keresztények, akiknek semmi előképzettsége nincs az Istennel való járásban.

Tehát itt az életnek a legalapvetőbb dolgait kellett nekünk teljesen átprogramozni.

[Tamás Csilla]
Továbbra is maradtak azok a túlerők, amikről ugye beszélhetően.

[Grósz István]
Így van, így van. Sőt, ezt tapasztaljuk, hogy ugye, amikor az ember megtér, akkor szintén még fontossabbá válik a másik a negatív oldalnak, a sötét oldalnak. Tehát gyakorlatilag mindent itt az emberi kapcsolatokban, a munkában, minden, ami van, és újra kellett értelemezni az életünket, és azért eléggé nehéz lett volna ez ilyen természetes módon neki indulni ennek, de nagyon érdekes módon, ahogyan a szent szellemmel találtunk, vagy betöltekeztünk szent szellemmel, ez úgy megy minden, mint a karika csapás.

Tehát olyan jól és olyan sírozottan mennek a dolgok. Tehát nagyon sorszor tapasztaljuk meg mi az hívők, gondolom a kedves hallgatók közül is, hogy jó döntést hozunk, jól válaszolunk, ahogy mondja, hogy az idő egy helyen, hogy a szent szellem eszünkbe juttatja, hogy mit kell mondani, meg ilyeneket. Tehát ez nagyon érdekes, hogy az Isten szelleme velünk van, és én bátorítam is a kedves hallgatókat, mert nagyon sorszor a hívők nem merik a személyes életet az életükben úgymond előreengedni az uravaló kapcsolatban, és mindig emberektől teszik függővé magukat, holott hát itt, amit felolvastam, is az van az időben, hogy a kenete van a szentől minden hívőnek, aki megtanítja őt.

Tehát bízza rá az ember magát nyugodtan Istennek a szellemére. Tehát az első, ami a szent szelleme való közösségben nagyon nagy jelentőségű, az az, hogy a megtérésünk után megtanít bennünket a keresztény útra Istennek a szelleme. És én ezt azt tudom mondani, hogy ami a legfontosabb ezen belül is, a számomra legalábbis ez volt, hogy az Istennek az igényét elkezdtem megérteni.

Tehát az a számomra teljesen felfoghatatlan volt.

[Tamás Csilla]
Én például sok keresztény van így, hogy egyáltalán nem értett az igényét el. Én ugyanígy, hogy elaludta, bealudtam rajta, és utána meg érdekes módon megnyílt az embernek.

[Grósz István]
Egyrésztől érthetetlen, de mellette meg abszolút érthető, hogy az a könyv, ami az ember számára úgymond semmit nem jelentett, tehát tényleg semmit, maximum egy szobadísz volt egy polcon.

[Tamás Csilla]
Ami poros volt.

[Grósz István]
Igen, igen. Az egyszerre egy rendkívül fontos üzenetet kezdett el hordozni.

[Tamás Csilla]
Megszólította az embert.

[Grósz István]
Így van, így van, és gyakorlatilag elkezdtünk vele egy olyan közösséget ápolni, hogy szinte hiány elvonási tudatunk volt, hogyha mondjuk egy-két napig az ember nem tudott vele forrlalkozni. Ilyenek voltak az istentiszteletre járások a mai napig is, vagy az idével való egyéb közösséget. De ez a szent szellemnek a munkája, a szent szellem jelenti ki az ember számára azt, hogy mit is akar Isten az üzenetben felénk közölni.

Hát ugye ilyenkor, mert sorok között olvassunk kb. Nem csak a betűt olvassuk, hanem ugyanúgy olvassuk mindig a Bibliát. Ez érdekes egyébként, tehát nagyon érdekes, hogy nem azt olvassuk főleg, hogy most az a történet mit is tartalmaz, nyilván azt is odafigyelünk.

De mindig az érdekel bennünket, hogy Isten mit akar ezzel mondani, és olyan döbbenetes, hogy Isten, mindenki ezt szól. Szóval ez óriási nagy dolog, meg hát továbbra is a személyes élet ebben, hát ugye a szent szellem, mint virasztaló, a paraklétoz van jelen az ember életében. Tehát nagyon sok esetben meg tapasztaltuk, hogy Isten hogyan állod az ember mellé, és hogyan segíti meg őt.

Egy jó ötlettel, egy jó gondolattal, egyszerűen emberi segítségekkel, bármilyen módon az embert megsegíti. Egyébként én nekem a szent szellem, mivel a találkozásom, az ilyen három szakaszban történt meg. Tehát a mai napig emlékszem, már soha nem fogom elfelejteni, amikor megtértem, elfogadtam az urat megváltómnak, még annak ideje Budaörsön, és amikor ugye kézzeláttétellel megáldottak engemet, akkor egy óriási öröm töltötte be a szívemet, de nemcsak a szívemet, hanem elkezdtem nevetni.

Tehát ez a számomra teljesen ismeretlen volt, hogy nem bolondozás miatt, nem viccelődés miatt, hanem egyszerűen belülről, fakadóan, ilyen ellenállhatatlan erővel szabadul fel bennem az öröm, és nem bírom abbajtni. Már kb. 40-50 percet, de hangosan nevettem, és tiszta cselemetlen volt már.

Oda is mentem egy régi Budaörsi testvérhez, hogy elnézést érek, hogy olyan kellemetlenül érzem magamat, mert szégyeltem magamat, és mondta, hogy nem probléma ez a szent lélek. Így mondja nekem. Hát mondom, akkor az nagyon jó, hogyha a szent lélek így betöltött, és így már a megtérésemkor így megtapasztaltam.

Aztán ugye volt egy konkrét esemény, amikor a szent szellemkerességért imádkoztunk és imádkoztak értem, akkor pedig elkezdtem nyelveken szólni, de ott úgy éreztem még kicsit talán, hogy egy olyan, próbálok a többiekhez felzárkózni, és kicsit olyan értelmet is vittem bele. Tehát ott nem tudott annyira áttörni bennem. Igen, folyni.

De utána egy néhány nappal volt a bűnvallásom. Nem tudom, hogy az a testvérek, a hallgatók számára az életben megvoltam már, de arra be tudok számolni, hogy miután elmondtam a bűneimet, ott álltam két testvérel egy kis szobában, elsoroltam, hogy miket csináltam, és megbántam az uralőtt, és ahogyan befejeztük, és elkezdtünk ott hárman nyelveken énekelni, hát főleg ők, én még ott úgy pedzegedtem csak, és akkor egy pillanat alatt, mint egy ilyen óriási nagy, mint ha áttör valami folyó, vagy gátat.

Akkor ilyen iszonyatos nagy erővel a nyelveken szólását tört bennem, és hát hála Istennek, hogy azóta is, és gyakorlom, és azóta is többször tapasztalom azt, hogy Istennek vannak ilyen érintései, amikor mindig felfrissít, és megújít, úgymond, mint ha mindig megkeresztelne. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsen folyamatos közösségem, de az embernek szüksége van mindig legyenek ilyen érintések, amiből aztán utána újra és újra tud bátorítást és erőt venni. Tehát én abban nagyon hiszek, hogy a Szent Szellem, ahogyan az Isten szeretetét megmutatja azáltal, hogy megmutatja nekünk azt, hogy a bűnös állapotunkban odaadta értünk Isten az ő fiát, ezt a Szent Szellem jelenti ki, hogy olvastam az első ígében, ugyanúgy az is Isten szeretetét bizonyítja, hogy Szent Szellemet, ami szívünkbe öntötte azért, hogy utána mindenre megtanítson bennünket.

Ez nem azt jelenti, hogy mi mindent tudunk, de én azt gondolom, az üdvösség szempontjából a Szent Szellem mindenre megtanít bennünket. Amire nekünk az üdvösségünk van az üdvösség szempontjából, az a Szent Szellemtől meg lehet tanulni, és hát én erre mindenkit biztatok, tehát pünkköstől is, de általában is, hogy nyugodtan bizzák rá magukat Isten Szellemére, és ne emberekre hagyatkozzanak. Persze az nagyon jó, a Biblia mondja, hogy Isten adott embereket, akik azért vannak, hogy mi tökéletesebbek legyünk, szolgáljanak felénk, de azt gondolom...

Ezen túl még, amit a Szent Szellem nagyon sokat ad az ember számára, és amért nekem Isten Szellemtől lehet tanulni, és azért a Szent Szellem szeretetének a legfontosabb bizonyítéka az ő személye az az, hogy ő tesz képesség a zából bennünket arra, hogy azt a szeretetet, amit tőle kaptunk, Istentől kaptunk, azt más emberek felé is elvigyük.

[Tamás Csilla]
Azzal zártuk az előző blokkot, hogy a Szent Szellem tesz képessé bennünket arra, hogy Isten szeretetét közvetítsük a környezetünk számára, hogy más embereknek hitelesen tegyünk bizonyságot arról, hogy Jézus értük is meghalt. Itt egy picit belét folytottam a szót, de folytassuk akkor ezen a vonalat.

[Grósz István]
Nem arra mondtam, hogy belém folytattad, hanem arra, hogy... Erről volt szó. Erről volt szó, igen.

Tehát Krisztusnak a szerelme szorongat minket, mondja pálapostlalkorintosiaknak, úgy vélekedvén, hogyha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak, és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután nem maguknak éljenek, hanem annak, aki életünk meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk tesz szerint, sőt, ha ismertük is Krisztust tesz szerint, de már többé nem ismerjük. Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.

Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett, a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, tehát aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, mint hogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tud rajtonítván nekik az ő bűneiket, és reális bizta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mint ha Istentért nem jártalunk, Krisztusért kérünk béküljetek meg az Istennel, mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnétette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. Tehát ezt Pál Lapostól mondta Klorintos Iaknak.

Az első blogban arról beszéltünk, arról beszéltem, hogy a Szent Szellem, akit bűnköskor ünnepelünk, az eljövetelét ünnepeljük, jelentette ki a számunkra, hogy amikor mi bűnösök voltunk, odaadta értünk Isten az ő fiák, Jézus Krisztust. És arról is biztosított bennünket, hogyha ezt megtette akkor Isten, akkor mennyivel inkább ne adna most nekünk oda mindent. Persze egy jó reménységet ad nekünk az életünk során.

A második blogban ugye arról beszéltem, hogy személyese, milyen nagy sedítség a mai napokban is a Szent Szellemmel való közösség, ugyanis mondja a Jánosnak az evangéliumában, vagy levelében az ige, hogy a Szent Szellem, ami szívünkben szintén ott van, kenetünk van a Szentől, aki megtanít minket mindenre, hogy meg tudjunk az úrban maradni. Ugye az embernek sok küzdelme és harca van, de a Szent Szellem megsegít bennünket minden különbönyek között, ő a támogatóti társai, a vigasztalói, a segítői, a védőügyvér. Ő mellénk áll, és ő megtart bennünket az Istennek az útján.

Ez óriási dolog.

[Tamás Csilla]
Úgy mondja is az ige, hogy a Szent Szellem az értelemnek a szelleme, a tanácsnak a szelleme, a bölcsességnek a szelleme.

[Grósz István]
Így van, így van, így van. Tehát nagyon-nagyon nagy áldás a mi számunkra, és rábízhatjuk magunkat a Szentlélekre. Most pedig arra szeretnék rámutatni az előbbi felolvasott igerésszel, hogy nekünk segít az úton haladni, de ő az, aki hitelesé és meggyőzővé teszi a mi bizonságtételünket, amikor embereknek elmondjuk az örömüzenetet.

Ugyanis Isten akarata, hogy mi olyan emberek legyünk, olyan keresztények, akik a hitüket megvallják más emberek számára. És mondja, hogy ő megbékéltetett bennünket Jézusnak a vérjével, az atyával, ő vele, akkor mi nekünk már az a dolgunk, hogy mi sok-sok embert megbékéltessünk a Szent Szellem által Istennel. Tehát én azt gondolom, hogy a hivő életben nincsen olyan szakasz életkor, amikor ezt a fajta tevékenységet abban kéne hagyni az embereknek.

Én azt gondolom, hogy amíg itt a Földön vagyunk, ott mindig nagyon-nagyon sokan vannak, akik a bűneik miatt hát nagyon nehéz helyzetben vannak. Ők még egy túlerővel szemben küzdenek, a bűnnek a túlerejével szemben küzdenek, és ha az ember nem mondja el a számára, hogy az az erő nagyobb nálad, de akit én hirdetetnek, az annál meg nagyobb, akkor ezzel az emberek nem tudnak felülkerekedni. Hát én a magam mettérésre is emlékszem, nekem is emberek odajöttek, és elmondták a bizonyságukat, hogyan találkoztak Jézus Krisztussal, elmondták, hogyan változtatta meg őket az úr, elmondták, hogyan állt helyre az életük, hogyan alapított a családot, és itt tovább mindenről beszámoltak, Isten hogyan nyúlt mellé alájuk.

[Tamás Csilla]
És hiteles volt a számára?

[Grósz István]
Abszolút, igen, abszolút hiteles volt. És akkor tudtam hinni abban, hogy én meg tudom ezt a mérkőzést fordítani. Tehát nagyon úgy tűnt az egész, hogy alul maradok, de aztán láttam, hogy amiről ő szolgál, ők beszélnek, nem az ellenségem lesz túlerőben, hanem én leszek túlerőben.

És ez valóban így is történt. Amikor az ember Istenhez megtér, akkor rájön arra, hogy mint a Mózesnél a vörös tenger kettén nyílik, hogy az ember előtt mennyilnak a lehetőségek, és egy erős, hát emlékszem arra, hogy a hitgyülekezetében sokan mondják, hogy milyen gazdagod gyülekezete vagyunk meg, hogy milyen sok vállalkozó. Tehát az egész abból származik, én emlékszem arra, mikor megtértem Budaörsön, Sándor Pásztor sorszor predikálta a hitről, hogy hit által mi győztesek vagyunk.

És a csomó keresztény köztük én is elkezdtünk vállalkozni. Én is még a átkosban.

[Tamás Csilla]
Kiléptetek a vízre.

[Grósz István]
Kiléptünk a vízre. Tehát itt nem az van, hogy a Sándor Pásztor összehalásztarrazda az embereket, hanem mi, akik egyszerű, én egy kétkezű munkás voltam, de hoztam egy döntést, mert megértettem, hogy mi az, hogy hit, és hogy hit által én győzni fogok. És akkor azt mondtam, hogy a jövőben nem itt fogok dolgozni ennyiért, hanem iparos leszek, és vállalkozó leszek, és hát elkezdett ugye az életem anyagilag felívelni.

Mert nagyon sokan vannak ilyenek. Hát emlékszem olyan emberekre, hogy egy eszterrapadjuk volt, most már sok milliárdos vagyonnal rendelkeznek. De ez hídből, a megférjések után cselekedték, de ugye az ellenségeink szeretik azt mondani, hogy hát mi ezeket összehalásztunk, de nem halásztuk össze, ezek elesett emberek voltak, vagy mondjuk átlag emberek voltak, tehát semmi különösebb.

Isten fölemeli az embereket. Tehát amikor az Isten szelleméről az ember egy ilyen érintés kap, és bekerül Istennel valóköző személyes közösségbe, akkor úgy éli meg, hogy ő, aki tényleg minden lehetséges lesz. És amikor a bizonyoságot is tesszük, azoknak az arcok el fognak kerülni bennünket, és döbbenetes az, hogy beszélgetsz egy régi barátoddal, ismerősöddel, rokonoddal, és elmondod neki az örömüzenetet, és ő pedig visszakérdez, hogy tényleg?

Tehát amit előtte Isten szellemben nélkül olyan félénken gondoltál végig, hogy hogyan is fog ez menni, Isten olyan szinten melléd áll, és megsegítés akkor, és akkor az emberek meg fognak menekülni a halálból, mert ugye mi abban hiszünk, hogy a bűnös élet és az Isten nélkül élet az nem fogja az embert megtartani, hanem változtatnia kell minden egyes embernek.

[Tamás Csilla]
Igen, így ez két oldalú dolog, tehát van egy hiteles élet, és a beszéd is hiteles. Nyilván e miatt is.

[Grósz István]
Abszolút.

[Tamás Csilla]
De az a szellem, amiből beszél egy keresztény ilyenkor.

[Grósz István]
Ezt nagyon jól látod szerintem, mert én is a visszelműködzem arra, hogy hogyan tértem meg. Tehát ami, ugye az előbb azt mondtam, hogy elmondták nekem, hogy Istennel az életem rembe fog jönni, meg jó irány fog venni, és hogy győztes leszek, meg ilyeneket. Igazából nem is ez volt az, ami levett a lábamról, hanem az a tekintet, ahogy néztek rám.

Tehát az a hitelesség, ami mögöttem volt. Én nem láttam olyan tekinteteket, olyan tiszta nézéseket, amik ezekben az újjászületett emberekben voltak. Tehát én olyan világban éltem, ahol nem ez volt a jellemző.

Akkor megjelentek előttem ilyen emberek, főleg fiatalok, elmondták rá az örömhír, és valóban, amit mondasz, hogy az ő bizonyságtételüket, az ő életük, tehát az, amit láttam rajtuk meg, ahogyan aztán mentem velük, láttam, hogy dolgoznak, ahogy a mennyasszonyukkal bánnak, ahogyan a családjukkal bánnak, ahogyan ez mindrent jövőli módon igazolta az ő hitelességüket, vagy hát az ő Istenrel való kapcsolatukat, és hát én is erre törekedtem nyilvánvalóan utána.

[Tamás Csilla]
Gondolom a hétvégén szó esett a szentlélekről a gyülekezetteidben. Mennyire nyitottak az emberek? Hogy látod manapság a szentelem munkájára?

[Grósz István]
Igen, természetesen ilyenkor, pünköskor nagy nyitottság van az emberekben afelé, hogy a szent szellemmel egy új érintést kapjanak. Mindig a láthatatottságon is ez meglátszik, mert a keresztények nagyon szeretik a szent lelket, és ilyenkor az tapasztalók mindig többen eljönnek, és hát egy nagy szomjusság van a szívükben. Nagyon nagy élmény volt együtt lenni velük, és nagyon nagy élmény volt megemlékezni, hogy Isten szellemem így cselekedett az emberek életében emberek között.

Természetesen végigvettük az igéket, amelyek a szent szellemnek a kiáradásával foglalkoznak az abcselkettőre, kell először is gondolni, mikor Jeruzsálemben Isten szellemét az úr kijöntötte a jelenlevő sokasságra is, ugye ott aztán nagyon sokan kezdtek új nyelveken szólni, és prófétálni, és ezért nagyon nagy ilyen esztázist váltott ki a jelenlevő emberekben, aztán más helyekről is, amikor Cornelius családjára, házanépére kijáratt Isten szelleme, mert végigvettük ezeket, és azt lehet látni, hogy ebből is következik, hogy a szent szellem egy létező élőszemély, mert nem lehet annyiszor előhozni, hogy ne indulnának be rá az emberek. Tehát döbbenetes az, hogy nem lehet megszokni.

Tehát az embernek a szelleme, és az Istennek a szelleme az ilyenkor mindig erősen találkozik, és ez valahogy mindig felgerjeszti, és mindig megújítja az embernek a hitét, és ez egy lelkésznek nagyon nagy öröm látni, hogy a hívők élő kapcsolatban vannak az élő Istennel.

[Tamás Csilla]
És ugye itt új szövetségéket említettél, de az a fantasztikus, hogy már az ószövetségben szó esett a szent szellemről.

[Grósz István]
Hát már a leglején is mondja, hogy a terentéskor Istennek a beszéde, hogy Isten szelleme ott lebegett a vizek fölött a terentéskor. És hát az is egy csodálatos történet. Tehát folyamatosan a proféciákban, történetekben az Isten szelleme jelen van.

Ez új szövetség, jobb szövetség, ahogy mondja a Biblia is, és nyilvánvalóan azért, mert itt tényleg személy vállalatás nélkül mindenkinek adhat itt Istennek a szelleme, és hát ez egy óriási nagy lehetőség mindannyiunk számára.

[Tamás Csilla]
Azok számára mit tudsz mondani, akik lehet, hogy már megtértek, de nem ismerik aztán szellemet személyesen, vagy talán meg se tértek?

[Grósz István]
Hát ő nekik ugye ez egy nagyon fontos életet meghatározó kérdés, tehát ez nem olyan dolog, mint hogy egy könyvet nem ismerek, vagy egy filmet nem láttam még. Az Istennel az embernek ahhoz találkoznia kell, hogy az üdvösséget elnyerje. Tehát ha a testvérek, akik hallgatják ezt a műsort, meg eleve fel vannak a bizonyságtevésnek a szellemével vértezve, nagyon fontos, hogy aktívak legyenek, és elmenjenek az ilyen emberekhez, és megszólítsák őket, és bizonyságot tegyenek Jézus Krisztusról.

De inéd a mikrofontól is azt kívánom az ilyen embereknek, hogy nyissák meg a szívüket Isten előtt. Biblia azt mondja egy helyen, hogy aki az Isten elé járul, azt ő semmiképpen el nem mutasítja. Tehát én már számtalan olyan bizonyságot hallottam, hogy az ember a legnagyobb nehézségében Istenhez kiáltott, és Isten pedig meglátogatta.

Olyat nem hallottam, hogy valaki Isten megszólította volna, és nem kapott volna választ. Tehát nincs az a távolság, annél Isten egy pillanat alatt ne tudná az embereket feltámasztani, föléleszteni, és megjelösíteni. Tehát én nagyon-nagyon örülnék annak, hogyha ennek a pünkörzsnek az is egy ilyen gyümölcse lenne, úgymond, hogy nagyon sokan ezen a napon Istenhez odafordulnak.

[Tamás Csilla]
Remélem most ezzel a beszélgetéssel is sikerült ehhez hozzájárulnunk. István nagyon köszönöm, hogy itt voltál, és beszélgettünk előle a csodálatos témáról.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.

Legfrissebb