Egy új felmérésben megállapították, hogy az amerikai szülők egyre nagyobb mértékben vesznek részt fiatal felnőtt gyermekeik életében.
A Pew Research Center felmérést végzett a 18-34 éves fiatal felnőttek és az ilyen korú gyermekek szülei körében. A felmérés szerint a legtöbb szülő valójában nagymértékben részt vesz felnőtt gyermekei életében, hetente többször is SMS-t küld, tanácsot ad és pénzügyi támogatást nyújt.
Tízből kilenc szülő jónak vagy kiválónak értékeli a fiatal felnőtt gyermekeivel való kapcsolatát, és tízből nyolc fiatal felnőtt is így vélekedik, és ez a jövedelem tekintetében is így van.
Ahelyett, hogy aggódnának vagy csalódottak lennének a gyermekeik életének alakulása miatt, 10-ből 8 szülő azt mondja, hogy büszke és reményteljes.
"Ezek a szülők, akik az X generációhoz tartoznak, hajlandóbbak azt mondani: 'Hé, ez jó, kedvelem ezeket az embereket, érdekesek, szórakoztatóak'"
- mondta Karen L. Fingerman, az austini Texasi Egyetem professzora, aki a felnőttek családjukkal való kapcsolatait tanulmányozza.
Ami a felnőtt gyermekekkel kapcsolatban elmondta:
"Tanácsot kapsz egy 50 éves, élettapasztalattal rendelkező embertől, aki hihetetlenül sokat tesz érted és a sikeredért".
Az 1990-es évek elejéhez képest a fiatal felnőttek a szüleikhez képest sokkal nagyobb valószínűséggel járnak főiskolára vagy rendelkeznek egyetemi diplomával.
- állapította meg a Pew. Valamivel nagyobb valószínűséggel rendelkeznek teljes munkaidős állással, és a jövedelmük is magasabb, viszont sokkal kisebb valószínűséggel házasodnak vagy vállalnak gyermeket.
Az új adatok azt sugallják, hogy a fiatal felnőttek valóban jobban támaszkodnak szüleikre - SMS-ben kérnek tőlük életvezetési tanácsokat, amikor az idősebb generációk talán már egyedül is megoldották a problémáikat.
Fingerman professzor és kollégái azt találták, hogy a szülők és a felnőtt gyerekek közötti szoros kapcsolat megvédte a gyerekeket az egészségtelen viselkedéstől, és azok a fiatal felnőttek, akik jelentős szülői támogatást kaptak, jobban megbirkóztak a változásokkal, és elégedettebbek voltak az életükkel.
Ezt a megállapítást "első alkalommal nem tudtuk elhinni"
- mondta a professzor.
A szülők közül tízből heten azt mondják, hogy elégedettek azzal, amilyen mértékben részt vesznek felnőtt gyermekük életében. Csak 7 százalékuk mondja, hogy túlságosan is részt vesznek, és egynegyedük még jobban szeretne részese lenni a fiatal felnőtt gyermeke életének.A fiatalok hasonlóképp vélekednek.
A kutatások szerint a nyílt, érzelmes beszélgetések egyre fontosabbá váltak a szülők számára:
"Talán ők az első olyan felnőtt generáció, akiknek a szülei valóban úgy nőttek fel, hogy az ilyen dolgokról beszélgettek"
- mondta Lebowitz professzor.
A felmérésben 10-ből hat fiatal felnőtt azt mondta, hogy még mindig számít a szüleire érzelmi támogatásért, és a fiatal felnőttek negyede mondta, hogy a ugyanebben a tekintetben a szüle is számítanak rájuk.
Tízből hét szülő azt mondta, hogy gyermekeik tanácsot kérnek tőlük, különösen a pénzügyekkel, a karrierrel, a fizikai egészséggel és a szülői szerepvállalással kapcsolatban (a gyermekes szülők körében).
Ez változást jelent ahhoz képest, mint amikor ők fiatalok voltak - akkor a fiatalok fele azt mondta, hogy ritkán vagy soha nem kértek tanácsot a szüleiktől.
A nemek közötti különbségek is voltak: A fiatal felnőttek valamivel nagyobb valószínűséggel mondták, hogy jó kapcsolatot ápolnak az édesanyjukkal, mint az apjukkal. A fiatal nők gyakrabban kommunikáltak szüleikkel, mint a fiatal férfiak.
A kulturális és politikai tényezők szerepet játszanak abban, hogy a szülők milyen mértékben vesznek részt felnőtt gyermekeik életében, de a gazdasági tényezők is megváltoztak. A 20- as éveik végén járó fiataloknak nagyobb valószínűséggel van diákahitelük (43 %), mint a szüleiknek ennyi idősen (28%), és később vásárolnak lakást is, ha egyáltalán vásárolnak.
Részben ennek következtében a szülők hosszabb ideig támogatják anyagilag gyermekeiket - a fiatal felnőttek egyharmada mondta a Pew-nek, hogy anyagilag nem függetlenedett szüleitől, és valamivel nagyobb valószínűséggel élnek szüleikkel, mint az előző generáció.
(NYT)
